logo

XXIII Januarius AD

A második zsidó háború jellege és időpontja

Alexandriában, Kyrenaikában és Egyiptom többi részén a felkelés Eusebios Egyháztörténete szerint Traianus uralkodásának 18. évében kezdődött, ami Kr. u. 115-nek felel meg (Horbury 2014: 166). A háború a görögök és zsidók közötti, már-már „szokásosnak" mondható alexandriai csetepatékkal (στάσις) indult, amely a következő évre háborúvá (πόλεμος) eszkalálódott (Eus. HE IV. 2.1-2). Ez az egyetlen forrásszöveg, amely világosan meghatározza a felkelés időpontját. A többi forrás elsősorban a háború súlyosságával és kiterjedésének mértékével foglalkozik, nem az időpontjával.

Sajnos a fennmaradt papiruszokból is hiányzik mindenfajta pontos datálás, egyet kivéve, amely Tebtunisban került elő, és phaophi 16-án (október 14) keletkezett egy meg nem nevezett császár 19. évében. Az uralkodó feltehetően Traianus, mivel a levél M. Rutilius Rufus praefectus Aegypti rendeletét tartalmazza „a rómaiak zsidók elleni háborúja" után (P. Milan Vogliano II. 47 = Acta Alexandrinorum IXc, Musurillo 1958: 59-60, 194-195 = CPJ 435).
Hogy Egyiptomban 116-117-ben valami probléma lehetett a zsidókkal, ugyancsak alátámasztja az a tény, hogy a zsidóadó befizetéséről szóló utolsó edfui osztrakon Traianus 19. évében, pachón 23-án kelt (116. május 18), ettől kezdve Kr. u. 151-ig nem került elő Edfuban zsidóadó befizetését igazoló „nyugta". [6.2.] Appianos mint kortárs is utal a zsidó háborúra: Pompeius síremlékének lerombolására (App. BC II. 90. [380]), Traianus tervére a zsidó nép kiirtására Egyiptomból (Arrianos, Parthica, apud Suda; Pucci Ben Zeev 2005: #47, p. 77), és hogy ő maga alig tudott Pelusiumból a zsidó csapatok elől elmenekülni, „a háború idején, amely Egyiptomban folyt" (Arrianos, Liber Arabicus F 19; Pucci Ben Zeev 2005: #49, p. 78-79).

A jeruzsálemi Talmud (Szukka V.1. 55a-b) Jehuda bar Iláj és Simeon bar Jocháj 2. századi rabbik nevében foglalkoznak az egyiptomi felkelés Traianus általi elnyomásával, utalva a parthusoknál és Cipruson kitört lázadásra is. Ugyancsak Traianusnak tulajdonítják az alexandriai Nagy Zsinagóga elpusztítását, valamint sok ezernyi zsidó férfi, nő és gyermek leölését, akiknek vére Ciprusig megfestette a tengert.
A rabbinikus hagyomány szerint Traianus felesége így biztatta férjét: „ahelyett, hogy a barbárok ellen harcolsz, jöjj, és verd le a zsidókat, akik fellázadtak ellened" (Méleze-Modrzejewski 1987). Hadrianus uralkodása elején „Egyiptomot felkelések gyötörték, s végül Libyát és Palaestinát is a lázadás szelleme ragadta el" (SHA, Hadr. 5.2).
Hadrianus leváltotta a főhatalomra pályázó Lusius Quietust, és „Marcius Turbót bízta meg, hogy a zsidók legyőzése után fojtsa el a mauretaniai felkelést" (SHA, Hadr. 5.8). A Historia Augusta közlésével teljesen egybevág Eusebios krónikája, amely szerint Hadrianus első évében verték le a felkeléseket.

Ami a „második zsidó háború" jellegét illeti, induljunk ki abból, hogy Eusebios Egyháztörténetében három kifejezést használ vele kapcsolatban: κίνησις, στάσις és πόλεμος (Eus. HE IV. 1-2), ami fokozatosságra utal. Először a zsidók csak mozgolódtak, majd felkeltek görög szomszédaik ellen, ami egy Róma ellenes háborúba torkollt. A κίνησις megfelelője a latinban a tumultus, és Rufinus pontosan ezzel a szóval adja vissza a kifejezést Eusebios latin fordításában (Eus. Chron. IV. 2.1. = GCS IX, Eusebius Werke 2, I. 300-301).
Ugyancsak a tumultus Iudaicus kifejezés fordul elő a kyrénéi háború után újjáépített fürdők, templomok, utak építési feliratain (CJZC #17-20a, 21, 22, 24, 25). Érdekes, hogy ennek a valószínűleg hivatalossá vált kifejezésnek másik megfelelője, a Ιουδαϊκός τάραχος egy 115ben kelt, Fajjúmban előkerült papiruszon szerepel (BGU 889, ll. 23). A komolyabb πόλεμος szót használja a felkeléssel kapcsolatban Arrianos és Artemidóros a 2. században, valamint kortárs dokumentumokban egy oxyrhynchusi papiruszon is ez a kifejezés szerepel (Kr. u. 199/200-ból, P. Oxy. 705 = CPJ II #450, 33). Ennek a görög szónak héber transzliterációja (om^lD [pulmosz]) szerepel a Quietusháborúval kapcsolatban, amely minden bizonnyal a felkelés iudaeai ágát jelenti.


Forrás: Grüll Tibor: „Ézsau három könnycseppje" A zsidók három háborúja Róma ellen (Kr. u. 66-136) Doktori értekezés
.