logo

XVII September AD

Az augustusi béke

A polgárháború sikeres lezárása és Egyiptom bekebelezése után az ifjú C. Iulius Caesar (Octavianus) Kr. e. 29-ben visszatért Itáliába. Utolsó győzelmével gyakorlatilag az egész birodalom a lábai előtt hevert, ráadásul addig még soha nem látott haderő: csaknem 60 legio állt készen, hogy végrehajtsa parancsait. Ezalatt a senatus és a nép - részint félelemből, részint jóindulatának megnyerése végett - minden elképzelhető megtiszteltetéssel elhalmozta. Caesar fogadott fia azonban leginkább annak örült, hogy senatusi határozat alapján bezárták a lanus-templomot. Ez annak a jele volt, hogy a római nép birodalmában mindenütt béke honol, s ez eddig csupán kétszer történt meg Róma fennállása óta.
A polgárháború befejezése - úgy tűnik - háttérbe szorította a kisebb konfliktusokat, mivel Galliában és Hispaniában eközben még folytak csetepaték a lázadozó törzsek ellen. Octavianust nem annyira katonai képességeiért és hódításaiért becsülték, hanem a polgárháborúknak véget vető, béketeremtő politikájáért: „Miután a földkerekséget megbékéltette, a köztársaságot helyreállította, végül nyugodt és boldog idők jutottak nekünk” - olvassuk egy idős korában elhunyt senator sírfeliratán. „Az egész államot a béke édességével lekenyerezte” - mondja róla Tacitus.
A Ianus-templom bezárásával Augustus azt ünnepelte, hogy a Birodalomban „mindenütt győzelmek árán kivívott béke uralkodik” (parta victoriis pax). Itt volt az ideje, hogy a külső béke helyreállítása után beváltsa triumvirként tett ígéretét: a köztársasági rendnek és a nép szabadságának visszaállítását.

A Kr. e. 28-ban vert pénzeken Octavianus úgy szerepel, mint „aki visszaszerezte a római nép szabadságát” (libertatis populi Romani vindex). Ő az, aki helyreállítja a szabadságot, amelynek következtében a nép visszatérhet a családi élethez, a békés munkához és az ősi szokásokhoz. Más pénzeken kalászokat, bőségszarut és babérágakat látunk annak jelképeként, hogy beköszöntött a bőség, a virágzás és a béke ideje.
Augustus nagy hangsúlyt helyezett propagandájában arra, hogy saját korát „aranykorként” (aureum saeculum) mutassa be, amelyben a békességgel karöltve visszatért a bőség és a letűnt korok ősi erénye. Ahogy Horatius énekelte:

„Caesar, korod bő, új aratást hozott, a büszke parthus templomok ékeit:
jelvényeinket visszaadta
Juppiterünknek, a Janus-ajtót

bezárta, véget ért a viszály, s a rend ellen csapongó
vad szabadoskodást
zablába törte, vétket irtott,
s visszaidézte letünt erényünk,

mely a latin nép s Italiánk hírét naggyá növelte, s
római államunk fensége messze napkelettől száll a
nap esteli nyughelyéig.”

Horatius: Odae IV. 15.5-16. Jánossy István ford.


Az augustusi béke (pax Augusta) kiteljesedését, Augustus politikai és társadalmi programjának megvalósulását szimbolizálta a Békeoltár (ara pacis) felállítása is amelyet a Campus Martiuson avattak fel Kr. e. 9. január 30-án. A márványépület magas pódiumon emelkedik, felül nyitott, négy fallal zárja körül a középen álló oltárt. A falakat kívül-belül reliefek díszítik.
A külső fal nyugati homlokzatán a Lupercalia-jelenetet (amikor Faustulus pásztor rátalál a két elhagyott ikerfiúra, Romulusra és Remusra), a honalapító Aeneas (vagy ahogy újabban feltételezik: Numa Pompilius) áldozatát; keleti oldalán talán az Anyaföld (Tellus) és Róma megszemélyesítését; az északi és déli oldalfalakon pedig két hosszú, párhuzamos frízen az oltár felszentelésének ünnepi menetét ábrázolták.

A menetben összesen 46 személy vesz részt: lictorok, a papi testületek tagjai, valamint a legfontosabb személy: a princeps és családja. Valamennyi dombormű Augustus korának vallási, dinasztikus és birodalomépítő politikáját szolgálja. A vallási célokat (is) szolgáló műalkotás legfőbb üzenete: Augustus és dinasztiájának uralma nemcsak a birodalom, hanem az egész univerzum számára elhozta a békét.


Forrás: Grüll Tibor: A principátus mint államforma kialakulása az ókori Rómában