logo

I December AD

Itália és a provinciák

Itália, kedvező természeti adottságai és politikailag uralkodó szerepe révén gazdaságilag is központja volt a birodalomnak. Gabonaszükségletét a provinciák, elsősorban Afrika és Egyiptom, most már rendszeresen biztosították; és ezért az itáliai mezőgazdaság áttérhetett a jövedelmezőbb termelési ágakra (gyümölcs-, szőlő-, zöldség és virágtermelés; haltenyésztés halastavakban; juhtenyésztés, olajtermelés).
Josephus Flavius közlései szerint Róma évi 60 millió modius (= kb. 450 000 tonna) gabonaszükségletét kétharmad részben Afrikából, egyharmad részben Egyiptomból elégítették ki. így Itáliában szinte teljesen elsorvadt a gabonatermelés, de helyét a jövedelmezőbb mezőgazdasági ágazatok foglalták el. Az így termelt javakat, főként bort és olajat Itáliából a birodalom minden részébe exportálták. A legfontosabb kiviteli cikk, a bor, nyugaton Britanniáig, keleten a Vörös-tenger vidékéig jutott el.

Az itáliai ipar legfontosabb központjai nem Rómában jöttek létre, hanem Etruria és Campania kisebb városaiban. A köztársaság utolsó évszázadában az etruriai Arretium 100-120 rabszolgával dolgozó fazekasműhelyeiben vezették be az élénkpiros színű, tartós mázzal bevont, és dombormű díszítéssel ellátott, különleges finomságú agyagból készült terra sigillata (= „védjeggyel ellátott agyagtárgy”, az elnevezés újkori eredetű) tömeges előállítását. Az üveg és bronzáru gyártás jelentős központja volt Puteoli. Ugyancsak fontos kiviteli cikke volt az itáliai iparnak a bronzedény, bronzmécses, fegyver stb.

De a császárkor első századában Itália mögött már kezdenek felzárkózni a provinciák is. A leggyorsabb a fejlődés nyugaton Galliában és Hispániában keleten pedig Kis-Ázsiában. A tartós béke, a provinciák közigazgatásának megjavítása és stabilizálása, Caesar és Augustus, majd Claudius urbanizáló törekvései, a provinciákban letelepült itáliai földbirtokosok és parasztok gazdasági tapasztalatai s az odatelepített veteránok tőkéje egyaránt tényezői ennek a fejlődésnek.

A Földközi-tenger medencéjére jellemző termékek ekkor honosulnak meg ezekben a provinciákban. Bortermelésük már az 1. sz.-ban is versenyt teremtett Itáliának. Iparuk is lassanként versenytársává vált az itáliai kézművességnek.
Pompeii romjai között az itáliai készítmények mellett szép számmal találtak Galliából behozott olcsó cserépedényeket. Ekkor, az 1. sz.-ban a galliai ipar még főként egyszerűbb kivitelű tömegcikkeket készített, a ! század második felétől kezdve azonban a különleges minőségű árucikkekben (terra sigillata) is versenytársává lett az itáliai iparnak.



Hahn István