logo

XXVIII Novembris AD

Az utódlás problémája

Az egyik nagy kérdés, amelyre Augustusnak választ kellett találnia, az volt, mit tehet új rendjének kontinuitása érdekében. Amint azt az események igazolták, ez a kérdés joggal foglalkoztatta, akár önzetlen motivációk alapján, akár azért, mert büszke volt vívmányaira, és mint római nemes, ösztönösen a dinasztiaalapítást forgatta fejében.
A hivatalos utódlás, fiúörökös híján, lehetetlen volt, de az már nem, hogy egy kiszemelt utódot lényegében helyettes uralkodóvá és „trónörökössé" nevezzen ki, oly módon, hogy a megfelelő hivatalokba emeltesse és bizonyos hatalmi körökkel és méltóságokkal ruháztassa fel. Úgy tűnik, első kiszemelt utódjaként M. Claudius Marcellusra esett a választása, nővérének, Octaviának egyszülött fiára, aki Kr. e. 25-ben Augustus egyetlen gyermekét, Juliát vette feleségül, majd 24-ben gyorsabban haladt előre a hatalom lépcsőfokain, mint a princeps mostohafia, Tiberius, aki ugyanabban az évben (Kr. e. 42-ben) született, mint Marcellus.

Az a tény, hogy unokaöccsére és egyúttal vejére esett a választása, valószínűleg heves reakciókat váltott ki, főként Augustus régi és nélkülözhetetlen barátja és hadvezére, M. Vipsanius Agrippa részéről. Csakhogy Marcellusnak a Kr. e. 23. évben bekövetkezett, korai halálával ez a „tiszt" eltűnt a sakktábláról. Ekkor a rendkívül tehetséges Agrippa lépett elő nyilvánvaló utódként; Augustus neki adta át a birodalmi pecsétgyűrűt saját, súlyos betegsége idején, 23-ban.
Két évvel később pedig Agrippa feleségül vette a megözvegyült Juliát, aki három fiút szült neki (Gaius és Lucius Caesart, valamint Agrippa Postumust), továbbá két leánygyermeket (Juliát és Ag-rippinát). Ugyanebben az évben Agrippa kezébe került a Birodalom keleti felének kormányzása, majd a hadvezér előbb Galliában, majd Hispániában hadakozott, ahol végre leverte a cantaber (keltiber) törzset.

Kr. e. 18-ban Agrippát öt évre felruházták a tribunusi tisztséggel, majd ezt a megbízatását 13-ban további öt évre meghosszabbították. Ezáltal Agrippa hivatali hatásköre, imperiuma szélesebb, nagyobb (maius) lett, mint magáé Augustusé, de legalábbis ugyanolyan (aequum), mint a többi provincia kormányzójáé.

Agrippa Kr. e. 12-ben bekövetkezett halála váratlan volt, hiszen ötvenévesen hunyt el, s arra lehetett számítani, hogy néhány évvel túléli a vele egykorú Augustust, kicsattanó egészsége ugyanis ellentétben állt az eléggé gyenge alkatú Augustuséval. Ebben az évben nagyapjuk örökbe fogadta a Kr. e. 20-ban, illetve 17-ben tőle és Juliától született kiskorú Gaiust és Luciust.
Augustusnak a haláleset miatt harmincéves mostohafiát, Tiberiust arra kellett kényszerítenie, hogy váljon el feleségétől, Vipsaniától (aki Agrippa egy korábbi házasságából született), s vegye feleségül az újra megözvegyült Juliát. Kr. e. 6-ban ezúttal Tiberiust ruházták fel tri-bunusi hatalommal. Csakhogy az állhatatlan és zsarnoki Juliával kötött házasságban a vonzalomnak nyoma sem volt, s a frigyükből született egyetlen fiúcska kiskorában meghalt. Ráadásul világos volt, hogy Tiberiust a princeps csak szükségmegoldásként, Gaius és Lucius Caesar nagykorúságáig szemelte ki.

Akár büszkeség, akár balsejtelem vagy számítás okán, Tiberius ekkor visszavonult a közélettől Rhodosz szigetére - ez potenciálisan kockázatos lépés volt, de valószínűleg számított erős akaratú anyjára, Liviára, mostohaapja feleségére, akitől azt remélte, hogy megóvja a veszélytől. A balszerencse továbbra is Augustus nyomában ólálkodott: Lucius Kr. u. 2-ben Massiliában, a mai Marseille-ben meghalt, Gaiust pedig, aki a Kr. u. 1. évben consuli tisztet töltött be, tapasztalt tanácsadók kíséretében (csak tizenkilenc éves volt), fontos megbízatással Keletre küldték, de Lyciában halálos betegséget kapott, és útban hazafelé, Kr. u. 4-ben szintén meghalt. Két évvel e tragédia előtt Tiberius visszatért Itáliába, de nem a közügyekhez.
Augustusnak most újra hozzá kellett fordulnia, nem lévén más választása, s már a hatvanas éveit taposta. Tiberius tehát Augustus fogadott fia lett, tíz évre megkapta a tribunusi tisztséget s olyan széles körű imperiumot, amekkora magáé a princepsé volt; Kr. u. 13-ban mindkettőt meghosszabbították.

Időközben Julia túlságosan és túl gyakran próbára tette atyja türelmét botrányos viszonyaival, ugyanis sok férfi szeretett volna fiatal fiainak gyámjává szegődni. Az asszonyt ezért Kr. u. 2-ben száműzték Pandateria apró szigetére, ahonnan csak öt évvel később engedték visszatérni, akkor is csak az Itália csücskén lévő Rhegium-ba. Itt is halt meg aztán száműzöttként, Tiberius principatusának első hónapjaiban, vele együtt önkéntes száműzetésbe vonult anyja, Scribonia mellett, aki Augustus első felesége volt.
Augustus továbbra is kitartott azon elhatározása mellett, hogy majdan saját véréből származó férfi legyen az utóda. Tiberius, holott első házasságából volt egy tizenhat éves fia, Drusus, kénytelen volt adoptálni tizennyolc éves unokaöccsét, Germanicust. Germanicus Tiberius elhalt fivérének, az idősebb Drususnak a fia volt, aki Antonia Minortól, Octavia kisebb lányától született. Germanicusnak pedig feleségétól, Agrippinától született gyermekei Augustus dédunokái voltak, hiszen Agrippina Julia lánya volt.



David Stockton