logo

X Quintilis AD

Az ariánusok diadala

De a remény, hogy a birodalom szellemi egysége valóban visszaállítható, csakhamar csalókának bizonyult. Ami a római gondolkodású politikus szemében felesleges őrültségnek tetszett, a többiek szemében olyan végtelenül fontos volt, hogy az uralkodó egész tekintélye latba vetésével sem tehetett semmit.
Arius a nicaeai zsinat döntése után száműzetésbe vonult, de tanai elterjedtek, sőt az udvarnál is voltak hívei: többek között Constantia, a császár testvére. Arius tehát egyáltalán nem adta fel a küzdelmet. Kihasználta az ellenpárt tévedéseit, és néhány pontban engedett; így aztán sikerült elnyernie Constantinus kegyét, akit a megbékülés lehetőségével hitegettek.

A császár - a birodalom szellemi egységének helyreállítására törekedve - igyekezett ezen az úton eredményeket elérni, de szívós ellenállásba ütközött Athanasiusnál, az új alexandriai püspöknél. Ez a merevség végül egészen az ariánusok felé fordította a császárt. Azok pedig vérszemet kapva, a tyrusi (Türosz) zsinaton kieszközölték Athanasius elítéltetését (335).
A püspök kénytelen volt galliai száműzetésbe menni; híveit üldözték, és hitközségeiket feloszlatták. Arius diadalmasan tért vissza; az udvar az ariánusok hívévé szegődött, akik keleten csaknem mindenütt uralkodó párttá lettek az egyházon belül. Athanasius hívei azonban nem tették le a fegyvert, és ettől fogva hatalmas, engesztelhetetlen, elkeseredett harc tombolt az egész birodalomban.

A régi bajokhoz tehát új járult, és alapjában rázta meg a birodalmat.


Forrás: Guglielmo Ferrero Az ókori civilizáció bukása