logo

X Quintilis AD

A teológiai harcok értelme

Először értetlenül és döbbenten állunk e megmagyarázhatatlan jelenség előtt. Azok a teológiai viták, amelyek olyan nagy szerepet játszottak a kereszténység történetében, akárcsak annak idején Constantinus császár, ugyanúgy a modern ember szemében is teljes képtelenségnek tűnnek. De itt mindjárt felmerült egy komoly kérdés. Miként történt, hogy a császári tekintély egész súlya, az uralkodó minden hatalma és politikai bölcsessége tehetetlennek bizonyult egy „rögeszmével” szemben? Miként lehetséges, hogy századokon át tartó gyűlölet, üldözés, vérontás választotta el az embereket, és megpecsételte egy nagy birodalom sorsát - csak azért, mert valójában megoldhatatlan kérdésben véleménykülönbségek voltak?

Üres szófecsérlésnek tetszenek nekünk ezek a harcok, mert nem látjuk, ami mögöttük van. De ha ebbe beletörődnénk, ez azt jelentené, hogy képtelenek vagyunk a világtörténelem legnagyobb szabású tragédiáinak egyikét megérteni. Micsoda bámulatos élet lüktet e látszólag alig érthető teológiai fejtegetésekben, ha a maguk helyére tesszük őket abban a szörnyű káoszban, amelybe az óriási birodalom süllyedt, mert roskadozó épülete elveszített minden támaszt; mert a régi görög-latin elv éppen olyan keveset ért, mint az ázsiai monarchia új szelleme.
A kor teológiai harcainak célja: új szellemi fegyvereket kovácsolni és egy kétségbevonhatatlan erkölcs és hittant állítani fel, hogy az útmutatóul szolgálhasson az élet viharaiban; menedékül, ami az önző törekvések és szenvedélyek minden támadása ellen fel van vértezve. E harcok hátterében az állami tekintély pusztulása és a még nem egységes egyházi tekintély gyengesége, valamint minden hagyomány összeomlása áll; a belső és külső háborúk, a társadalmi osztályok és népcsoportok keveredésének meg idegen származásúak beözönlésének következménye.
Ebben a világban minden megingott: a törvények, a hagyományok, az állami hatalmak, az egyes emberek és családok vagyoni és érdekeltségi viszonyai. Csak az emberi gondolkozás állt rendületlenül, és bízván bízott abban a tanban, amit Isten a Megváltó és az apostolok útján hirdetett az embereknek, és amit a Szentírás tartalmazott. Ez a vezéreszme hatotta át a látszólag értelmetlen elkeseredéssel vívott teológiai harcokat.

Sok, vagy talán minden, az ortodoxok és eretnekek közt dúló nagy harc egészen világossá válik, ha észrevesszük, hogy a látszólag agyafúrt és valóságtól elrugaszkodott dogmatikus viták mögött a keresztény alaptanok egységességének és megdönthetetlen érvényességének sokkal komolyabb problémája lappang, és hogy ez az érvényesség a polgári rend utolsó mentsvára volt abban a világban, ami azért hullott szét, mert nem tudott többé megbízható tekintélyi elvre támaszkodni.


Forrás: Guglielmo Ferrero Az ókori civilizáció bukása