logo

XVII October AD

Philippi.

Brutust és Cassiust még 44 júliusában Kréta és Kyréné kormányzása címén küldték el Itáliából. Brutus azonban Macedónia, Cassius Syria tartományba hajózott, s időközben sikerült nekik jelentős sereget, nagy élelmiszertartalékokat gyűjteni. A szükséges pénz előteremtéséhez a republikánusok éppúgy nem válogattak az eszközökben, mint a triumvirek. Kisázsiában pl. tíz évre előre behajtották az adót, templomokat fosztottak ki, megsarcolták a gazdag görög városokat és szövetséges királyokat, igénybe vették gazdáik ellen a rabszolgák segítségét is. Fő jelszavuk „libertás” (szabadság) volt, ez szerepelt pénzeiken, amelyeken helyet kaptak képmásaik is. Saját személyüknek ez a kiemelése köztársaság-pártiak részéről meglehetősen visszás eljárás volt.

Az ellenfelek Macedóniában csaptak össze egymással. A számra nagyjából egyenlő erők közül a republikánusok csapatai voltak jobban ellátva, kiképzés és haditapasztalatok tekintetében a triumvirek alakulatai voltak fölényben. Ezek a körülmények meghatározták a két fél haditervét is: Cassius ellenfeleinek kiéheztetésére, Antonius a mielőbbi összecsapás kierőszakolására törekedett. Végül is október 5-én került sor az első összecsapásra Philippi városa kö-zelében. Ebben Brutus seregrésze győzött Octavianusé felett, Antoniusé Cassius felett. Cassius abban a hiszemben, hogy társa is vereséget szenvedett, ön-gyilkos lett. A második, döntő összecsapás kereken 3 hét múlva zajlott le. Ebben a triumvirek megsemmisítő győzelmet arattak, Brutus öngyilkossággal előzte meg a fogságba kerülést. Az életben maradottak nagy része átállt a triumvirek oldalára, a kisebb rész Sex. Pompeiushoz menekült, aki Szicília szigetén a republikánusok utolsó menedéke volt.

A Philippinél aratott győzelem után Antonius és Octavianus megfosztotta a távollevő Lepidust Gallia Narbonensis, illetve Hispania birtoklásától, s csak az afrikai tartományokat hagyták meg neki. Ezt követően Antonius keletre távozott, hogy pénzt teremtsen elő a katonák végkielégítéséhez s a parthusok elleni hadjáratra. Ennek érdekében megsarcolta a korábban a republikánusokat támogató városokat, s hatalmas adókat rótt ki a kisebb keleti uralkodókra.


Forrás: részletek Maróti Egon Horváth István Castiglione László: A régi Róma aranykora.