logo

XVII October AD

A Perusiai konfliktus.

Octavianus hazatért Itáliába, hogy veteránjainak földet osszon. Erre a célra a politikai megtorlás szempontjának érvényesítésével kijelölt 16, főleg észak és közép-itáliai municipium (Ancona, Ariminium, Beneventum, Capua, Firmum, Nuceria, Venusia stb.) földjeit vette igénybe. A katonák erőszakosan léptek fel a régi tulajdonosokkal szemben, a legjobb földeket választották ki maguknak, nemegyszer a kijelölt mértéken felül, s így napirenden voltak az összetűzések.
Itáliának már a mutinai háború idején is sokat szenvedett lakói körében egyre nőtt az elégedetlenség. Jellemző erre a névtelen szerzőtől származó Dirae (Átok) c. költemény, amely polemizálva a helyzettel megalkuvó Vergiliusi. eclogájával, az érdekeltek igazi állásfoglalását fejezte ki.

Az elégedetlenséget Antonius hozzátartozói, felesége, Fulvia és fivére, Lucius Antonius az Octavianus elleni hangulatkeltésre használták fel. Agitációjuk során azt terjesztették, hogy ha a triumvir hazatér keletről, visszaállítja a köztársaságot. Ezt az ígéretet látszólag alátámasztotta Antonius ephesosi amnesztiarendelete, ami senatori körökben fokozta népszerűségét. Hazahívták Antoniust, s Lucius az elégedetlen, földjüket vesztett birtokosok élére állva felkelést robbantott ki.
M. Vipsanius Agrippának, Octavianus fiatal barátjának sikerült megakadályoznia a mozgalom elterjedését, s a hadműveleteket az etruriai Perusia (Perugia) körzetére lokalizálni (41 ősze 40 tavasza). A körülzárt, kiéheztetett város, Lucius Antonius és környezete megadásra kényszerült. Perusia kapitulálása után Octavianus megkaparintotta a vezetést Antonius 11 galliai légiója felett, amelynek parancsnoka épp akkortájt halt meg.



Forrás: részletek Maróti Egon Horváth István Castiglione László: A régi Róma aranykora.