logo

XVII October AD

A második triumvirátus megalakulása.

Ezután már Pollio és Munatius Plancus is nyíltan a senatus ellen foglalt állást, majd a hadsereg követelésére a Caesar-párt vezetői is kapcsolatot teremtettek egymással, s előzetes tárgyalások után 43 november elején Antonius, Octavianus és Lepidus Bononiában (Bologna) megalakította a (második) triumvirátust. A triumvirek felosztották maguk között a nyugati tartományokat: Antonius kapta Gallia Cisalpinát és Transalpinát, Octavianus Africát, Numidiát, továbbá Szicíliát Szardíniával és Korzikával együtt, Lepidus a hispaniai tartományokat és Gallia Narbonensist. November végén a lex Titia alapján tresviri rei publicae constituendae címen öt évre (38. január 1-ig szóló) rendkívüli consuli teljhatalmat kaptak hivatalnokok kinevezésére, törvényhozásra, bíráskodásra, földosztásra és pénzkibocsátásra; a provocatio érvényesítése nélkül hozhattak halálos ítéletet.
A 42. január i-én hozott lex Rufrena elismerte Caesar istenné válását, születése napját ünnepnek, haláláét gyásznapnak nyilvánították. A merénylet helyét Octavianus felszentelte, s elhatározta, hogy templomot épít oda. Octavianus ettől kezdve nevében feltüntette a „divi filius” megjelölést is.

A triumvirek elhatározták, hogy büntető hadjáratot indítanak a keleten szervezkedő Brutus és Cassius ellen. Ehhez azonban pénzre volt szükségük, amit proscriptiók útján kívántak előteremteni. Ezek kegyetlensége túltett Sulla idején is. Ekkor vesztette életét Cicero, akinek javaslatára Antoniust ellenségnek nyilvánították. Cicero tartózkodási helyét Clodius egyik volt híve árulta el, és egy Popilius Laenas nevű centurio, akinek korábban egyszer megnyerte a perét, ölte meg. Sokaknak azonban vagyonuk nagysága, vagy személyes ellenségeskedés okozta a pusztulását.
A proscribáltak fejére vérdíjat tűztek ki. Gyilkosaik, de a feljelentők és nyomravezetők is pénzjutalmat kaptak: a szabadok százezer sestertiust, a rabszolgák negyvenezret, és elnyerték a szabadságot. A csábító lehetőség nem maradt kihasználatlan. Végeredményben 300 senator és 2000 lovag lett a vérengzés áldozata. Sokan menekültek Sextus Pompeiushoz vagy Brutushoz. A proscriptiókkal kapcsolatos események (melyekről Appianos polgárháborúkról írott művének IV. könyve számol be részletesen) megmutatták a családi kötelékek meglazulását is.

A proscriptiók idején Rómában a katonák fontosságuk tudatában követelőztek, erőszakoskodtak, önkényeskedtek a vagyonosokkal szemben. Megöltek olyanokat is, akiket a triumvirek nem jelöltek ki erre, s fosztogatták a palotákat. A rabszolgák is csatlakoztak hozzájuk, s akcióik annyira túllépték a triumvirek számára kívánatos kereteket, hogy végül kénytelenek voltak erélyesen rendet teremteni. Rómában azonban még sokáig nem volt megnyugtató a közbiztonság.

A proscriptiók nem hozták meg a remélt hasznot: a dobra vert házak, birtokok áron alul keltek el a triumvirek tisztjei között. A triumvirek különben rendkívüli adókat is kivetettek Itália lakosságára.


Forrás: részletek Maróti Egon Horváth István Castiglione László: A régi Róma aranykora.