logo

XVII October AD

Gallia meghódítása .

A Lucai találkozó után Caesar folytatta galliai hadjáratait. 56-55 telén meg-semmisítő csapást mért a gall területre betörő germánokra, majd hidat vert a Rajnán, és germán földön több mint két héten át tartó felvonulással igyekezett kifejezésre juttatni a római fegyverek fölényét. Ezt követően megtorló hadjáratot vezetett Britanniába, melynek kelta lakói az előző évek során többször is segítséget küldtek a kontinensen lakó rokonaiknak. A vállalkozást a következő évben öt légióval megismételte. A rómaiak előtt eddig csak hírből ismert szigetre való átkelése és különben nem nagy jelentőségű katonai sikerei Rómában lenyűgöző hatást keltettek.
A római uralom Galliában nem bizonyult olyan szilárdnak, mint ahogyan azt korábban Caesar hitte. A gallok felismerték, hogy a Rómától a germánok ellen kapott segítség függetlenségük elvesztésére vezetett. Ezen kívül a súlyos szolgáltatások és a rómaiak önkényeskedése is hozzájárult ahhoz, hogy az északi területről kiindulva széles körű felkelés bontakozzék ki (35). A belgák megrohanták és megsemmisítették az egyik római helyőrséget, körülzárták Q. Cicero legátusnak (a szónok öccsének) táborát is, azonban Caesarnak sikerült megmentenie őket.
A rómaiak elleni mozgalom vezetője Vercingetorix, az arvernus törzs energikus, fiatal királya megkísérelte, hogy elvágja Caesart északi hadseregétől. Avaricum városának bevétele és a felkelők elrettentő megbüntetése után (52) azonban Caesarnak sikerült kierőszakolni az egyesülést. Majd Alesiánál a mai Dijontól északkeletre Vercingetorix seregét körülzárták, az ostromlottak felmentésére igyekvő gall sereget pedig egy külső erődvonal kiépítésével és germán zsoldos lovasság segítségével sikerült távol tartani. Az Alesiába szorult gallokat az éhség megadásra kényszerítette. Vercingetorixot Rómába vitték, s Caesar későbbi diadalmenete után kivégezték. A gallok ellenállása azonban még a következő évben is folytatódott. Azokkal a törzsekkel, amelyek megadták magukat, Caesar ezúttal már kíméletesen bánt.

Gallia helyzetének rendezésével Caesar a római provinciális politika merőben új formáját valósította meg. Ebben legfeljebb Sertorius és Lucullus egyes intézkedései nevezhetők előzményeknek. A galliai törzsek egy részét (elsősorban azokat, amelyek korábban is támogatták) Caesar Róma szövetségesének ismerte el. A meghódított területeket évi 40 millió denarius adó fizetésére kötelezte. Ezt azonban az egyes törzsek saját megbízottai gyűjtötték össze, így Gallia nem vált a publicanusok vadászterületévé.
A hadjárat második szakasza során is hatalmas zsákmány került Caesar birtokába, amiből bőkezűen részeltette katonáit és Rómába küldött megbízottait. A hódítás befejezésekor 11 harcedzett, vezéréhez ragaszkodó légió állt fegyverben Gallia területén. Ez a félelmetes erő baljós jelentőségű volt azért is, mert a galliai hadjárat válságos éveiben a római politikai helyzet Caesar számára igen kedvezőtlenül alakult.

Crassus halálával gyakorlatilag felbomlott a triumviratus. Iuliának 54 nyarán bekövetkezett halála után Pompeius kapcsolata a senatussal egyre szorosabb lett: Corneliát, Q. Caecilius Metellus Scipiónak, az egyik konzervatív senatornak a lányát el is vette feleségül.


Forrás: részletek Maróti Egon Horváth István Castiglione László: A régi Róma aranykora