logo

XVII October AD

Caesar és a köztársaságiak harca

Caesar elhatározása és gyors előrenyomulása készületlenűl érte és zavarba hozta Pompeiust, aki úgy döntött, hogy feladja Itáliát és a Balkánra átkelve szervezi meg az ellenállást. Caesarnak nem sikerült elvágnia kétségbeesetten menekülő ellenfeleinek útját, s nem tudta megakadályozni Brundisiumnál elhajózásukat sem. Az üldözésről hajók hiányában le kellett mondania. Különben is hiba lett volna Itáliát Pompeius hispaniai seregei előtt védelem nélkül hagyni.
Sietve visszatért Rómába, helyreállította a közigazgatást. Cisalpina (Caesar fő toborzó területe és támasza proconsulsága évtizedében) lakói megkapták a római polgárjogot. A tribunusok összegyűjtötték a Rómában maradt senatorokat, s ezek felhatalmazásával Caesar L. Caecilius Metellus tribunus tiltakozása ellenére lefoglalta magának az államkincstárat.
Pompeius Itália területén maradt légiói átálltak Caesarhoz, s időközben megérkeztek a galliai légiók is. Rövid római tartózkodás után Caesar még áprilisban Hispániába indult, ahol Pompeiusnak két légiója állomásozott. Galliából érkező további légióival egyesülve az Herdánál kivívott győzelem után hamarosan megadásra kényszerítette ellenfeleit. Itáliába visszatérőben elfoglalta Massilia (Marseille) városát, amely előzőleg bezárta előtte kapuit és szembeszállt csapataival.

Rómában az elmenekült consulokat helyettesítő Aemilius Lepidus praetor a választások levezetésére, dictatorrá nevezte ki Caesart, aki mindössze n napig viselte rendkívüli hivatalát. Ezalatt érvénytelenítette a Sulla és Pompeius idejében foganatosított száműzetéseket. Az adósok helyzetének enyhítésére a kifizetett kamatok összegét beszámították a törlesztett összegbe; a normális pénzforgalom helyreállítása érdekében pedig elrendelte, hogy senki sem tarthat készpénzben többet 60 ezer sestertiusnál. 48-ra consulnak Caesart és P. Servilius Isauricust választották meg.
Időközben felépült Caesar flottája, s így még az év végén sikerült átszállítania a Balkánra csapatai nagyobb részét. Épeirosban, Oricumnál szállt partra. A jelentős túlerőben levő Pompeius kilenc légiójával egy ideig ügyesen operált ellene Dyrrhachium körzetében, úgy, hogy Caesar élelmezési nehézségek miatt kénytelen volt csapataival Thessalia belsejébe húzódni. Pompeius előtt nyitva állt a visszatérés útja Itália felé, ő azonban elbizakodott környezetének befolyására Caesar után nyomult, s Pharsalos városa mellett döntő vereséget szenvedett.
Pompeius a szövetséges lovasság megfutamodása után látva az elkerülhetetlen vereséget - még a csata befejezése előtt elmenekült. Először Lesbos szigetére hajózott családjához, majd Egyiptomba ment, ahol akkor lekötelezettjének, Ptolemaios Aulétés királynak kiskorú fia, XIV. Ptolemaios Dionysos uralkodott. A Pélusionnál (48. szeptember 28-án) partra szálló bukott hadvezért azonban a király emberei meggyilkolták. Pompeius néhány nappal 58. születésnapja előtt, a Mithridatés felett tartott diadalmenete 13. évfordulóján halt meg.

Pompeius korábban jelentős túlerő birtokában, lényegében már megvert, kilátástalan helyzetben levő ellenfelek (Sertorius, Mithridatés, Spartacus seregének töredéke) felett aratott mutatós győzelmeket. Caesarral szemben aki villámgyorsan határozott, s páratlan tisztánlátással tudta összehangolni katonai akcióit politikai céljaival nehézkesnek, határozatlannak, s jelentéktelennek bizonyult. Sajátos jelenség, hogy a senatus uralmának legfőbb támasza éppen az a Pompeius lett, akinek egész pálya-futása ellentétben állt a köztársasági hagyományokkal és törvényekkel, s aki olyan következetlen, ellentmondásoktól terhelt politikai pályát futott be Sulla táborától a néppárton és a triumvirségen át a senatus legmaradibb klikkjéig.

Caesar győztes seregének zömét Antonius visszavezette Itáliába, Caesar maga Pompeius után indult Egyiptomba. Itt beavatkozott az ifjú Ptolemaios és nővére trónviszályába, s Kleopátrát ismét társuralkodóvá nyilvánította. Az öregedő Caesar és a szép, művelt, szellemes, fiatal Kleopátra között szerelmi vonzalom és kapcsolat fejlődött ki; kétségtelen azonban, hogy kölcsönös hatalmi-politikai meggondolások is szerepet játszottak e viszony kialakulásában. Ptolemaios hívei Alexandriában felkelést robbantottak ki, amit Caesar csak a Szíriából oda rendelt katonai erősítéssel tudott elfojtani.
A felkelés során XIV. Ptolemaios is életét vesztette. Caesar VII. Kleopátra néven ültette trónra Ptolemaios Aulétés legidősebb lányát, öccsével, XV. Ptolemaiosszal együtt. Közben Pharnakés, VI. Mithridatés Eupatór fia, kihasználva a római bel viszályt, elfoglalta Pontost és Bithyniát is. Caesar gyors felvonulás után a Halys folyótól keletre (47 májusában) tönkreverte Pharnakés seregét, s Rómába a szállóigévé vált lakonikus hadijelentést küldte: ,,Veni, vidi, vici”. Pharnakés elmenekült, azonban bosporosi helytartója meggyilkolta.

Caesar ezután visszatért seregével Itáliába, s szeptember 24-én szállt partra Tarentumnál. Távollétében Rómában ismét kiéleződtek a társadalmi ellentétek. Még 48-ban M. Caelius Rufus praetor javaslatot tett az adósságok és a hátralékos lakbérek eltörlésére. Erre a senatus megfosztotta hivatalától. Caelius Rufus Dél-Itáliában elégedetlen pompeianusokból élükön a száműzetésből hazatért Milóval -, valamint rabszolgákból és gladiátorokból csapatot szervezett, azonban egy Rómából kiküldött légió lekaszabolta őket. A következő év elején P. Cornelius Dolabella, Cicero veje, Caesar volt illyriai helytartója karolta fel az adósok és bérlők ügyét, s valóságos felkelést robbantott ki, amit Antonius fojtott el.
Caesar visszatérése után a feszültség enyhítése érdekében elrendelte, hogy azoknak, akik magasabb lakbért fizetnek, egy évi tartozását töröljék; felújította azt a korábbi rendelkezést is, mely az adósságok kamatait beszámította a törlesztendő összegbe. Több intézkedést hozott az itáliai mezőgazdaság helyzetének javítására is.
A senatust új tagokkal egészítette ki, elsősorban volt tisztjei és az itáliai municipiumok arisztokráciája köréből. Caesart 46-ra ismét consullá választották. Erélyes fellépésével leszerelte a megígért jutalom késése miatt lázongó itáliai légiókat, úgyhogy ezek végül is örültek, hogy részt vehetnek afrikai hadjáratában.

Afrikában időközben Iuba numida király támogatásával erős pompeiánus centrum alakult ki Metellus Scipio, Cato, M. Petreius, Attius Varus, T. Labienus és Pompeius fiai, Cnaeus és Sextus vezetésével. Caesar az év végén kelt át Lilybaeumból Afrikába, majd 46 áprilisában, erősítésének megérkezése után Thapsos mellett megsemmisítő vereséget mért a számbeli túlsúlyban levő ellenségre. A pompeiánus vezetők többsége elesett vagy öngyilkos lett. Iuba királyságát Africa Nova néven római tartománnyá szervezték át. Pompeius fiai, Labienus és Attius Varus Hispániába menekültek, s itt kísérelték meg a további ellenállást. Caesar 45-ben, a Munda melletti csatában ismét megverte őket, ezúttal csak Sex. Pompeiusnak sikerült elmenekülnie.

Még ezt megelőzően, közvetlenül afrikai hadjárata után Caesar megtartotta páratlanul fényes diadalmenetét Gallia meghódításának, egyiptomi sikereinek, valamint Pharnakés és Iuba legyőzésének megünneplésére. Egyidejűleg pompás játékokat is rendeztek Rómában, és a lakosságot bőkezűen megvendégelték. Hozzákezdtek a hadseregnek ígért jutalom kifizetéséhez: a légionáriusoknak fejenként 5000 denarius végkielégítést állapítottak meg, a centurióknak 10 000-t, a katonai tribunusoknak pedig 20 000-t. Megkezdődtek a veterán-telepítések is. -A harcok befejeztével Caesar hozzálátott a rabszolgatartó római állam zilált helyzetének konszolidálásához.

A köztársaság fentebb tárgyalt válsága, melynek legsúlyosabb következménye éppen a 40-es évek első felének polgárháborúi voltak, szükségképpen vezetett a katonai diktatúra megteremtéséhez. Caesar, akinek fő támasza harcedzett, vezéréhez ragaszkodó hadserege volt, rendkívül széles körű teljhatalom birtokában láthatott hozzá szerteágazó feladatainak, nagyszabású terveinek megvalósításához.


Forrás: részletek Maróti Egon Horváth István Castiglione László: A régi Róma aranykora