logo

XVII October AD

A huszonhárom tőrdöfés

Ez a nagyarányú tervezés, energikus tevékenység arra mutat, hogy Caesar pártpolitikusból államférfivá lett, hatalmát alkotó módon kívánta kamatoztatni. Tervei, a megkezdett munkálatok nagyrészt nem valósultak meg. Caesar ugyanis kissé alábecsülte legyőzött és megkímélt egykori republikánus ellen-feleinek erejét, lehetőségeit, s talán kissé túlbecsülte belátásukat, tisztességüket. Több intézkedése megnyirbálta ugyanis a régi arisztokrata családok leszármazottainak előjogait, és ez elégedetlenséget, féltékenységet váltott ki bennük. így nem utolsósorban az a rendelkezése, hogy a senatus létszámát 900 főre emelte, s jórészt volt katonái, itáliai, elsősorban a cisalpinái új polgárok közül egészítette ki.
Taktikai hibát követett el a különféle köztársasági hagyományok, külsőségek leplezetlen semmibevételével is, így pl. azzal, hogy a királyokéhoz hasonló triumphatori külsőségeket alkalmazta, személyét az állami kultusz részévé tette stb. Hatalma tudatában, az alkotó munka lázában, intő példák és baráti figyelmeztetések ellenére, elhanyagolta személyes biztonságát.

Közben ugyanis egy, kisebb részben álmodozó, doktrinér republikánusokból, nagyobb részben elégedetlen, nagyravágyó, kapzsi arisztokrata politikusokból álló csoport összeesküvést szőtt ellene. A résztvevők többsége személyes lekötelezettje volt Caesarnak, nagy részük karrierjét, nem egy közülük életben maradását köszönhette neki. így pl. az összeesküvés egyik vezetője, M. Iunius Brutus, a szigorú erkölcsi elveket hirdető Cato veje és tisztelője (aki az egyik legkönyörtelenebb római uzsorás volt). A merényletet az összeesküvők 44. március 15-re tűzték ki. Caesar ekkor egy életműve betetőzésének szánt vállalkozás előkészítésén fáradozott: a dákok, parthusok és germánok ellen tervezett nagyszabású hadjáratot.
A parthus hadjárat Crassus halála óta presztízskérdés volt Róma számára, becsületbe vágó feladatnak tekintették. Caesar terve az volt, hogy egy dél-nyugat-észak s részben kelet felől is tengerek határolta birodalmat hoz létre. 16 légió és 10 000 lovas állt készenlétben. Caesar március 18-án szándékozott elindulni Rómából a Balkánon állomásozó, gyülekező hadseregéhez. Beláthatatlan következményekkel járt volna Közép-Európa, a Balkán és a Közel-Kelet civilizációjának alakulása szempontjából, ha ez a vállalkozás megvalósul. A gyilkos merénylet, „a 23 tőrdöfés” azonban ezt is meghiúsította . . .

A merénylet elkövetése után azonban csakhamar kiderült, hogy a jövőt illetően a gyilkosoknak semmiféle konstruktív tervük nincs. A történeti helyzet alakulása igazolta a katonai diktatúra szükségszerű voltát a rabszolgatartó rend, s elsősorban éppen az uralkodó osztályok szempontjából, és azt is, hogy Caesar olyan átalakulást kezdeményezett, amit a Spartacus-felkelésnek és Róma korabeli külpolitikai nehézségeinek intő tanulsága, a hagyományos senatusi politika csődje, valamint a polgárháborúk tapasztalatai megkívántak. A történeti helyzet objektív kívánalmainak kivételes mértékű felismerésében áll az ő tevékenységének jelentősége, alakjának nagysága.

A Caesar halála utáni fejlődés lényegében az általa követett irányban haladt tovább utódai idejében is. Az elkövetkezendő polgárháborúk azonban további mérhetetlen szenvedést és véráldozatot követeltek Itália és az egész birodalom népeitől.


Forrás: részletek Maróti Egon Horváth István Castiglione László: A régi Róma aranykora