logo

XII December AD

Az állami igazságszolgáltatás rendjének védelme az egyház beavatkozásával szemben

A Codex Theodosianus több rendelete arra enged következtetni, hogy a 1V-V. század során egyes egyházi személyek, elsősorban a szerzetesek és a betegápolást végző parabalanusok. rendkívül aktívan részt vettek az állami-társadalmi életben, s nemegyszer erőszakkal is felléptek az igazságtalanságokkal szemben. Így többek között megakadályozták az általuk igazságtalannak tartott bírósági ítéletek végrehajtását. Az ilyen magatartást az államhatalom természetesen nem tűrte sokáig.
I. Theodosius 390 szeptemberében valószínűleg a fentebb említett okból kiutasította a szerzeteseket (monachi) a városokból. Két évvel később azonban a császár minden bizonnyal Szent Ambrus hatására meggondolta magát, s a kitiltó rendeletét visszavonta. Az igazságszolgáltatás rendjének védelmében Theodosius további rendeleteket is alkotott. 392 márciusában megtiltotta a klerikusoknak, hogy erőszakkal megszöktessék a súlyos bűntett miatt elítélteket, vagy hogy más úton (pl. indokolatlan fellebbezés által) gátolják azok büntetésének végrehajtását. Egy hónappal később a császár megtiltotta, hogy a püspökök vagy az alsóbb klerikusok olyan esetekben biztassák fellebbezésre az elítélteket, amikor a fellebbezés teljesen értelmetlen és hiábavaló.

398 júliusában Arcadius szigorúan megtiltotta, hogy a klerikusok, a szerzetesek és híveik erőszakkal fellépjenek a bíróság által elítélt bűnelkövetők védelmében. Azt azonban engedélyezte a császár, hogy az említett személyek a fellebbezési határidőn belül humánus indíttatásból (humanitatis consideratione), gondosabb vizsgálatot kérve, fellebbezzenek az elítéltek érdekében, ha gyanítható, hogy tévedésből vagy a bíró elfogultsága miatt igazságtalan ítélet született az ügyben. A fellebbezési határidő letelte után azonban már semmiképpen sem volt szabad a kiszabott büntetés végrehajtását meggátolni.
A császár azt parancsolta, hogy ha egy adott ügyben a klerikusok és a szerzetesek vakmerősége (clericorum ac monachorum audacia) folytán inkább háború (bellum), mint bírósági tárgyalás (indicium) várható, azt azonnal jelentsék számára, hogy szigorú eszközökkel nyomban felléphessen a rendzavarokkal szemben. Egyben rámutatott arra, hogy a püspököknek is kötelességük a rendeletet megszegő szerzeteseket büntetésben részesíteni.

IL Theodosius 416 októberében megtiltotta, hogy a klerikusok köz-ügyekkel foglalkozzanak. Megszabta továbbá, hogy legfeljebb ötszáz parabalanus lehet Alexandriában. A rendelet szerint aparabalantisdk nem látogathatták a látványosságokat, nem mehettek a városi tanács gyülekezőhelyére, és a saját pereik kivételével nem tehették be a lábukat bírósági tárgyalóterembe. Azt, aki e tilalmak közül bármelyiket megszegte, el kell távolítani a parabalanusok. közül.
Másfél évvel később a császár hozzájárult ahhoz, hogy a parabalanusok. hatszázan legyenek Alexandriában, s hogy az elhunytak helyére a praefectus helyett a város püspöke nevezzen ki új személyeket. Azt azonban továbbra is kikötötte, hogy a parabalanusók nem látogathatják a látványosságokat és a bíróságokat.

Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy az említett korlátozások ellenére az egyház legális keretek között továbbra is jelentős nyomást gyakorolhatott az állami igazságszolgáltatás menetére. A püspökök fontos előjogai közé tartozott, hogy büntető ügyekben kegyelmet kérhettek a terheltek számára. II. Theodosius egyik 419 szeptemberében kiadott rendelete értelmében azok az előzetesen fogvatartóit hajóácsok, akik a hajóépítés tudományába a római állam biztonságát veszélyeztetve beavatták a barbárokat (feltehetőleg a szkítákat), egy Aszklepiadész nevű püspök kérésére kegyelemben részesültek.


Forrás: Sáry Pál Pogány birodalomból keresztény birodalom A Római Birodalom kereszténnyé válása a Codex Theodosianus tükrében