logo

XI December AD

A zsidó vallás védelme

A zsidó vallás a Római Birodalomban a pogány korhoz hasonlóan a kereszténység győzelme után is szabadon gyakorolható, engedélyezett vallás (religio licira) maradt. I. Theodosius 393 szeptemberében köztudott tényként állapította meg egyik rendeletében, hogy a zsidók vallásfelekezetét semmilyen törvény sem tiltja: ,Judaeorum sectam nulla lege prohibitam satis constat. A keresztény államhatalom a zsidók vallási szokásait mindvégig tiszteletben tartotta, és szigorúan fellépett az antiszemita megnyilvánulásokkal szemben.
I. Valentinianus 370 körül a zsidó vallás iránti tiszteletből megtiltotta a katonák zsinagógákba való beszállásolását: Remigius nevű főudvarmesterét (magister officiorum) arra utasította, hogy a zsidó zsinagógát (synagoga Iudaica) megszálló katonáknak adjon parancsot az épület elhagyására, mert magánházaknál (privatorum domus), s nem istentiszteleti helyiségekben (religionum loca) kell őket elszállásolni. II. Theodosius a fentebb említett rendeletében felháborodásának adott hangot amiatt, hogy egyes helyeken a zsidók összejöveteleit betiltották, s azt a parancsot adta a keleti katonai főparancsnoknak (magister utriusque militiae per Orientem), hogy megfelelő szigorral tartsa féken azokat, akik a keresztény vallás nevében (sub Christianae religionis nomine) törvénytelen tettekre vetemednek, és zsinagógákat próbálnak meg lerombolni és kifosztani.

Arcadius 396 áprilisában azt az utasítást adta az Oriens dioecesis élén álló comesnek, hogy büntesse meg azokat, akik a nyilvánosság előtt sértő kifejezésekkel merészelik illetni az illustris zsidó pátriárkákat. Egy évvel később a keletrómai uralkodó arra utasította Illyricum praefectus praetorióját, tudassa a helytartókkal, hogy a zsidók bántalmazását meg kell akadályozni, s arra kell törekedni, hogy a zsinagógák megszokott nyugalma fennmaradjon.

412 júliusában Honorius szintén megtiltotta, hogy bárki megtámadjon vagy megszálljon zsinagógákat, mivel vallásra és kultuszra tekintet nélkül (sine intentione religionis et cultus) mindenkinek jogában áll a saját tulajdonát zavartalanul megőrizni. Ugyanezen rendelet értelmében a zsidók teljes nyugalomban tölthettek a szombatot: e napon és vallási ünnepeiken semminek a megtételére nem voltak kötelesek. Ebből fakadóan e napokon semmiféle közfeladat elvégzésére sem lehetett őket kötelezni. Ilyenkor sem köztartozásaik, sem magánszemélyekkel szemben fennálló tartozásaik miatt nem volt szabad őket háborgatni, s bíróság elé sem lehetett őket e napokon állítani. Az indokolás szerint a többi nap elegendő volt arra, hogy mind a kincstár, mind a magánszemélyek érvényesítsék velük szemben igényeiket.

Egy hónappal később II. Theodosius a következőkre hívta fel Illyricum praefectus praetoriók figyelmét: senkit se bántsanak ártatlanul azért, mert zsidó; senkit ne bántalmazzanak a vallása miatt, bármilyen legyen is az; a zsidók zsinagógáit és lakásait ne gyújtsák fel, ne rongálják meg ok nélkül, sőt akkor sem, ha azok bűntetteket követnek el; ilyenkor állítsák őket bíróság elé, hiszen senkinek sincs joga bosszúra. A zsidókat pedig arra kérte figyelmeztetni a császár, hogy ne váljanak arcátlanná, s biztonságuk tudatában (védett helyzetükkel visszaélve) ne merészeljék a keresztény valjást megsérteni.
A keletirómai uralkodó 423 februárjában egy újabb constilutiót bocsátott ki a zsidókkal kapcsolatban, melyben a következőket írta elő: ezek után zsinagógát tilos a zsidóktól elvenni vagy felgyújtani; ha erőszakkal elfoglalnak vagy az egyház számára elvesznek egy zsinagógát, s azt felszentelik keresztény templommá, kárpótlásul egy olyan telket kell adni a zsidóknak, ahol felépíthetnek egy új az elvesztett épületükhöz hasonló méretű zsinagógát; a zsinagógából elvitt fogadalmi ajándékokat (donaria) szintén vissza kell szolgáltatni, ha azonban e tárgyakat már felszentelték, s így azok visszaadása már nem lehetséges, akkor azok árát kell megtéríteni; új zsinagógákat egyébként nem szabad építeni, a régieket pedig meg kell hagyni jelenlegi állapotukban. E parancsait a császár pár hónappal később egy újabb rendeletében tömören így összegezte: sem új zsinagógát építeni, sem a régieket a zsidóktól elvenni nem szabad.

423 áprilisában, miután a zsidók panaszt tettek a keresztények magatartása miatt, II. Theodosius arra utasította a keleti területek praefectus praetorióját, tudassa a zsidókkal, hogy a bántalmazásuk és üldözésük amihez egyesek a keresztény vallást használták fel ürügyként be lett tiltva, s ezért senkinek sem szabad elfoglalnia vagy felgyújtania a zsinagógákat. Két hónappal később a császár ismételten megtiltotta, hogy a keresztények kezet emeljenek azokra a zsidókra és pogányokra, akik békességben élnek, nem zavarognak és nem szegik meg a törvényt. A rendelet értelmében a nyugalomban élőkkel szemben erőszakot alkalmazókat bíróság elé kellett állítani, s rablás esetén nem pusztán az elvett javakat, hanem azok értékének háromszorosát és négyszeresét (triplum et quadruplum) kellett visszaadni.


Forrás: Sáry Pál Pogány birodalomból keresztény birodalom A Római Birodalom kereszténnyé válása a Codex Theodosianus tükrében