logo

XVII Sextilis AD

A zsidó bíróságok hatásköre

A zsidó törvényszékek a pogány korszakhoz hasonlóan a keresztény császárok uralma idején is tovább működhettek. Mind a főpátriárka, mind a helyi (regionális) pátriárkák elláttak bírói feladatokat. Elsősorban vallási ügyekben ítélkeztek: a vallási előírások megszegőit a legsúlyosabb esetekben kiközösíthették a zsidóság köréből. Magánjogi jogvitákat szintén elbírálhattak.
Arcadius császár a zsidó bírói fórumok hatáskörét 398 februárjában a következőképpen szabályozta: azokban az ügyekben, amelyek nem a zsidó vallással kapcsolatosak, a rendes állami bírói szerveknek kell eljárniuk a római jog szabályai szerint, de magánjogi jogviták esetén a felek megállapodása alapján a zsidó törvényszékek is eljárhatnak, melyek ítéletét a tartományi helytartóknak végre kell hajtaniuk. A rendelet értelmében tehát a zsidók belső vallási vitáinak eldöntése kizárólag a zsidó bíróságok feladatát képezte. Büntetőügyekben kizárólag a római törvényszékek járhattak el, magánjogi jogviták esetén azonban a felek szabadon választhattak a római és a zsidó fórumok között: az utóbbi törvényszékek a felek kompromisszuma alapján mint választott bírói szervek ítélkeztek, s döntésüknek állami úton lehetett érvényt szerezni.

A zsidó bíróságok természetesen csak a zsidók egymás közötti jogvitáit dönthettek el. Keresztények ügyeiben nem ítélkezhettek: II. Theodosius rendelete értelmében a zsidók és a keresztények közötti perek elbírálása a tartományi helytartók (rectores provinciae) feladatát képezte. Mint már említettük, a császár többek között azért fosztotta meg VI. Gamálielt praefectusi címétől, mert a pátriárka hatáskörét túllépve zsidók és keresztények közötti perekben ítélkezett.



Forrás: Sáry Pál Pogány birodalomból keresztény birodalom A Római Birodalom kereszténnyé válása a Codex Theodosianus tükrében