logo

XXIV Sextilis AD

Mentesség a pogány kultuszban való részvétel kötelezettsége alól

Amint azt fentebb láthattuk, Constantinus krisztianizáló törekvései ellenére a pogány szertartások nyilvános végzését sokáig megtűrte. Az ilyen szertartásoktól a keresztények, s közülük is elsősorban a klerikusok, természetesen távol maradtak. Ez helyenként egészen biztosan ellenszenvet szült velük szemben. Olykor az is előfordult, hogy a pogányok nem tűrték vallásuk megvetését.
Constantinus egyik, 323-ban kiadott rendeletéből megtudhatjuk, hogy a pogányok klerikusokat és a katolikus egyház szolgálatában álló egyéb személyeket (ecclesiasticos et ceteros catholicae sectae servientes) pogány engesztelő áldozatok bemutatásában való részvételre (ad lustrorum sacrificia celebranda) kényszerítettek. A felháborodott császár ekkor úgy rendelkezett, hogy azokat, akik a szent vallást szolgáló személyeket (eos, qui sanctissimae legi serviunt) más vallás a kereszténységtől idegen babona szertartására (ad ritum alienae superstitionis) kényszerítik, társadalmi helyzetüktől függően vagy nyilvánosan meg kell botozni, vagy a legsúlyosabb pénzbüntetésre kell ítélni."

A kereszténység győzelme ellenére a Római Birodalom szervezete és működése a IV. század második felében még igen sok szállal kötődött a pogány valláshoz. A polgárok közszolgálati kötelezettségei (munera publica) között is maradtak még sokáig olyan feladatok, melyek szorosan összefüggtek a pogány vallással. E közterhek alól a keresztényeket idővel mentesítették.
I. Valentinianus 365 novemberében rendkívül szigorúan halálbüntetés és vagyonelkobzás kilátásba helyezésével megtiltotta, hogy bármely helytartó (iudex) vagy hivatalszolga (apparitor) keresztényeket (homines Christianae religionis) rendeljen ki a pogány templomok őrizetére (ad custodiam templorum). A keresztények tehát mentességet kaptak e vallásukkal összeegyeztethetetlen közfeladat ellátása alól.

Számos helyi közfeladat hárult a pogány főpapokra, akik választás útján nyerték el hivatalukat. I. Theodosius 386 júniusában azt az utasítást adta Egyiptom praefectusának, hogy a pogány főpapi tisztséget arra a személyre ruházzák, aki a legtöbb szolgálatot tette szülővárosának, és akit a keresztény vallás iránti tisztelete nem fordított el a pogány kultusztól. A császár hozzátette ehhez, hogy a keresztényeknek egyébként is tartózkodniuk kell az ilyen közfeladatok ellátásától, akkor is, ha azt törvény nem tiltja számukra.


Forrás: Sáry Pál Pogány birodalomból keresztény birodalom A Római Birodalom kereszténnyé válása a Codex Theodosianus tükrében