logo

XXIV Sextilis AD

Mentesítés a színészi mesterség folytatásának kötelezettsége alól

A különböző látványosságok rendezése a császárkori Rómában a közélet rendkívül fontos részét képezte, s a színházak a tömegszórakoztatás legjelentősebb intézményei közé tartoztak. A rendszeres szórakozásra vágyó, látványosságokért rajongó lakosság elvárta a hatóságtól végső soron a császártól -, hogy mindig gondoskodjon megfelelő számú színész fellépéséről. A közhatalom birtokosai ezért a színészeket közérdekből arra kötelezték, hogy ne hagyjanak fel mesterségükkel, s azt gyermekeik is folytassák tovább. Mindemellett a színházak az erkölcstelenség fellegvárai voltak: nem csoda, hogy a színészek erkölcsileg egy megítélés alá estek a prostituáltakkal.
A keresztény császárok számára ezért nem kis nehézséget okozott, hogy vallási meggyőződésüket és krisztianizáló törekvéseiket összehangolják a lakosság szórakozás iránti igényeinek kielégítésével. A legnagyobb problémát azok a színészek okozták, akik megkeresztelkedtek: őket ugyanis nem lehetett tovább arra kötelezni, hogy folytassák erkölcstelen mesterségüket. A színpad elhagyásának megtiltása ilyen esetekben teljesen ellentétes lett volna a kereszténység szellemével.

Éppen ezért I. Valentinianus 371 februárjában megtiltotta, hogy azt a színészt, aki életveszélyesen beteg állapotban (in extremis) megkeresztelkedett, felgyógyulása után a színpadra való visszatérésre kötelezzék. Néhány hónappal később a császár a színészek és színésznők tisztességes életet élő leányait felmentette a szüleik mestersége folytatásának kötelezettsége alól.
Gratianus 380-ban és 381-ben több rendeletében is kimondta, hogy csak azokat a mesterségükkel felhagyó színésznőket szabad a színpadra való visszatérésre kényszeríteni, akik nem tértek keresztény hitre." A megtérek tehát felmentést kaptak a közszolgálati kötelezettségeik alól. A császár azonban a megtérő színésznőktől megkövetelte, hogy teljesen szakítsanak múltjukkal: azt, aki megkeresztelkedése után a keresztény vallást megsértve újra erkölcstelen életet kezdett élni, s ezzel kinyilvánította, hogy lélekben színésznő maradt, vissza kellett állítani a színpadra, melyet többé nem hagyhatott el.


Forrás: Sáry Pál Pogány birodalomból keresztény birodalom A Római Birodalom kereszténnyé válása a Codex Theodosianus tükrében