logo

XXIV Sextilis AD

Házassági tilalom a keresztényi hit védelmében

A házasságkötés szabadságát Rómában bizonyos tilalmak kezdettől fogva korlátozták. Idővel e tilalmak száma folyamatosan nőtt. A IV. század során e téren újabb korlátozó rendelkezések születtek, melyek a keresztények és a zsidók egymással való házasságkötését tiltották meg.
Az első császári rendelet, mely az ilyen vegyes házasságok megkötését tiltotta, érdekes módon nem vallási, hanem gazdasági megfontolásból született. II. Constantius 339 augusztusában elrendelte, hogy azok a szövőnők, akik zsidókhoz mentek feleségül, térjenek vissza a császári szövődébe (gynaeceum). A császár hozzátette ehhez, hogy a zsidó férfiak ne a keresztény nők körében keressenek feleséget, mert ha ilyet tesznek, főbenjáró büntetésben részesülnek.

A keresztények és a zsidók egymás közötti házasságkötésének általános tilalmát I. Theodosius mondta ki 388 márciusában. E constitutio már egyértelműen a keresztény vallás védelmében született. Azoknak a keresztényeknek a hite, akik zsidóval kötöttek házasságot, nyilvánvalóan veszélybe került. A császár ezért szigorúan megtiltotta, hogy zsidó férfi keresztény nővel, vagy keresztény férfi zsidó nővel házasságot kössön. A rendelet értelmében a tilalom megszegőit a házasságtörés (adulterium) büntetésével kellett sújtani, ami halál-büntetést mint fentebb láthattuk, zsákbavarrást és vízbe fojtást jelentett. A házasságot kötő felek ellen a házasságtörés esetére vonatkozó általános eljárási szabályoktól eltérően bárki vádat emelhetett.


Forrás: Sáry Pál Pogány birodalomból keresztény birodalom A Római Birodalom kereszténnyé válása a Codex Theodosianus tükrében