logo

XII December AD

A keresztény vallás védelmében hozott egyéb rendelkezések

A Codex Theodosianus a fentiek mellett számos egyéb olyan rendeletet tartalmaz még, mely a keresztény vallás védelmében született. Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy I. Valentinianus 370 februárjában Iulianus összes keresztényellenes rendeletét hatályon kívül helyezte. Azokat a constitutiókat is érdemes kiemelnünk, melyek a vértanúk emlékének tiszteletben tartását kívánták biztosítani. I. Theodosius 381 júliusában megtiltotta, hogy bárkit eltemessenek Konstantinápoly városának határain belül. A császár mindenekelőtt azt kívánta ezzel meggátolni, hogy az apostolok vagy a vértanúk sírjaiba (vagy azok mellé) temessenek el holttesteket. A rendelet értelmében azt, aki a tilalom ellenére a városon belül temetett el valakit, vagyona egyharmadának elkobzásával kellett büntetni.
Néhány évvel később, 386 februárjában, a császár a vértanúk (martyres) földi maradványait megtiltva azok adásvételét forgalomképtelenekké nyilvánította, meggátolva azt, hogy a szentek tisz-teletéből bárki üzletet csináljon. Azt viszont természetesen engedélyezte, hogy a szentek sírjainál tiszteletből épületeket emeljenek, melyeket a rendelet szerint martyriumoknak neveztek.

I. Theodosius az ereklyék mellett a szent ruhák tiszteletben tartását is megkövetelte, megtiltva azok kicsúfolását. A császár 394 júniusában szigorúan megtiltotta, hogy a színésznők és a prostituáltak az Istennek szentelt szüzek öltözetében jelenjenek meg a nyilvánosság előtt. Az esküszegés szankcionálása is elsősorban a keresztény vallás védelmét szolgálta. Arcadius 395 októberében kimondta, hogy az a nagykorú (a rendelethez fűzött interpretatio szerint 25 év feletti) személy, aki a szabad akaratából kötött és „a mindenható Isten nevének segítségül hívásával” (invocato dei omnipotentis nomine) megerősített ügyleti megállapodást nem teljesíti, infamis személlyé válik, az adott ügyben egyáltalán nem perelhet, elveszti az ügylet tárgyát képező dolog tulajdonjogát, s elesik az ügyletből fakadó minden haszontól a másik fél javára.

Egyes zsidó vallási szokások korlátozására szintén a keresztény vallás védelmében került sor. A zsidók a mai napig fő ünnepeik közé sorolják purim ünnepét, melyen arra emlékeznek, hogy a Perzsa Birodalomban élő őseik Eszter jóvoltából megszabadultak a halálos veszedelemtől: ellenségüket, a népük teljes kiirtását tervező Ámánt a perzsa király keresztre feszíttette. E kivégzésre emlékezve a zsidók évről évre kereszteket égettek el. Mivel ez az ünnepi szokás a keresztények vallási érzelmeit súlyosan sértette, II. Theodosius 408 májusában parancsba adta, hogy a tartományi helytartók tiltsák meg a zsidóknak azt, hogy a keresztény hitet megsértve (in contemptum Christianae fidei), szentségtörő szándékkal (sacrilega mente) a Szent Kereszthez hasonló tárgyat (sanctae crucis adsimulatam speciem) égessenek el, s a keresztény hit jelét (fidei nostrae signum) össze kössék ünnepi szórakozásaikkal. Arra kötelezte a zsidókat, hogy a keresztény vallás sérelme nélkül (citra contemptum Christianae legis) végezzék rítusaikat, s figyelmeztette őket, hogy elveszítik privilégiumaikat, ha nem tartózkodnak a törvénybe ütköző magatartástól.


Forrás: Sáry Pál Pogány birodalomból keresztény birodalom A Római Birodalom kereszténnyé válása a Codex Theodosianus tükrében