logo

XII December AD

Keresztény érzületből hozott egyéb rendelkezések

A Codex Theodosianus a fentieken túl számos további olyan császári constitution. tartalmaz, mely egyértelműen keresztény gondolkodásmódra utal, s mely ezt a szellemiséget kívánta terjeszteni, megerősíteni. Constantinus 315 márciusában elrendelte, hogy annak, akit valamilyen bűntett miatt gladiátor-küzdelemre vagy bányamunkára ítéltek, az arca helyett a kezét és a lábikráját jelöljék meg, hogy az isteni szépséghez hasonlóvá formált arc ne szennyeződjék be: „facies, quae ad similitudinem pulchritudinis caelestis est figurata, minime maculetur"
A pogány lakosság körében rendkívül népszerű gladiátort játékok (ludi gladiatorii) vallási eredetük és kegyetlenségük miatt a keresztény vallási és erkölcsi felfogással összeegyeztethetetlenek voltak. Éppen ezért Constantinus 325 októberében az ilyen látványosságokat betiltotta, s elrendelte, hogy a bűnözőket gladiátor-viadalok helyett ítéljék bányamunkára. E rendelet azonban a birodalom nyugati felében teljesen hatástalan maradt: a nyugati területeken töretlenül folytatódott a gladiátori játékok rendezése. Később újabb korlátozó rendelkezések születtek, melyek közül egyet érdemes kiemelnünk: I. Valentinianus 365 januárjában megtiltotta, hogy keresztény vallású személyt bármilyen bűntett miatt gladiátor-küzdelemre ítéljenek.

Szembetűnő módon kifejezte a római állam kereszténnyé válását, hogy húsvétkor vagyis a megváltás, a bűntől való szabadulás ünnepén megnyíltak a börtönök, és szabadon bocsátották a kisebb bűntettek elkövetésével vádolt személyeket. A Codex Theodosianus-ban öt olyan rendelet található, mely arról tanúskodik, hogy a császárok húsvét alkalmából eljárási kegyelemben részesítettek a börtönökben előzetesen fogva tartott vádlottakat. E rendeleteket a birodalom nyugati felében bocsátották ki 367 és 385 között, vagyis I. Valentinianus és két fia, Gratianus, ill. II. Valentinianus uralkodása idején.
A közkegyelem a legsúlyosabb bűntettek elkövetésével vádolt személyekre nem vonatkozott. A megbocsáthatatlan crimenek közé a következők tartoztak: felségsértés (crimen maiestatis), szentségtörés (sacrilegium), rokongyilkosság (parricidium), közönséges emberölés (homicidium), méregkeverés (veneficium), varázslás (maleficium), házasságtörés (adulterium), nőrablás (raptus), vérfertőzés (incestum), fajtalanság (stuprum), sírgyalázás (sepulchri violatio), pénzhamisítás (adulteratio monetae).

A húsvéti ünnepkör más módon is befolyásolta a büntető igazság-szolgáltatás menetét: a nagyböjt időtartamára is vonatkozott néhány különleges büntetőjogi norma. I. Theodosius 380 márciusában elrendelte, hogy a büntetőeljárások szüneteljenek a húsvétot megelőző negyven nap alatt. I. Valentinianus pedig 389 szeptemberében megtiltotta, hogy a negyven szent böjti nap alatt testi büntetéseket (supplicia corporis) alkalmazzanak. Később e szabályoktól az igazságszolgáltatás hatékonysága érdekében el lehetett térni.
II. Theodosius 408 áprilisában arra utasította a keleti praefectus praetoriót, hogy tudassa a helytartókkal: az isaurai útonállókkal szembeni büntetőeljárásokat nagyböjtben és húsvét szent napján is folytathatják, s kínvallatásnak vethetik alá a rablókat, hogy így bűnös szándékaik mihamarabb kiderüljenek. A császár hozzátette ehhez, hogy az ilyen eljárást a summum numen - vagyis az Isten - biztosan megbocsátja, hiszen ezt sokak élete és biztonsága (multorum salus et incolumitas) érdekében teszik.

Végül a kereszténység szellemében olyan büntetőjogi előírások is születtek, melyeket az év vasárnapjain kellett végrehajtani. Honorius császár 409 januárjában hozott rendelete értelmében a helytartók minden vasárnap (omnibus dominis diebus) kötelesek voltak ellenőrizni a fogva tartottak helyzetét: meg kellett vizsgálniuk, hogy nem bánnak-e velük embertelenül a börtönőrök, s kapnak-e elegendő élelmet.
A püspökök szükség esetén kötelesek voltak figyelmeztetni a helytartókat e kötelességük teljesítésére. A kötelességüket elmulasztó helytartóknak pénzbüntetést kellett fizetniük. A rendelet interpretációja szerint vasárnaponként azt is biztosítani kellett, hogy a fogva tartottak lefürödhessenek, s hogy a keresztény hívek és papok élelmet oszthassanak szét közöttük.


Forrás: Sáry Pál Pogány birodalomból keresztény birodalom A Római Birodalom kereszténnyé válása a Codex Theodosianus tükrében