logo

XV December AD

Latium és a hét halom városa

Hogy a latin nép Latiumról, vagy pedig Latium a latinokról kapta-e nevét, ezt nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy nevüknek semmi köze sincs Latinus királyhoz, akinek létezése történelmileg körülbelül annyira igazolt, mint az a hiedelem, hogy Cech volt a csehek ősapja.
A közép-itáliai Latium aránylag kis területen fekszik, s jelenleg hivatalosan Campagna Romana a neve.
Az Alsó-Tiberistől a Liris folyócskán túl emelkedő dombokig terjed, délnyugaton a Tirrén-tenger határolja, s az ország belsejétől alacsony hegyek választják el. Kulturált föld a szó legnemesebb értelmében, gyönyörű tájakkal és dúsan termő mezőkkel; méltán váltja ki a költők és turisták elragadtatását. Keresztül-kasul kifogástalan országutak hálózzák be, pompázó városainak alapjait a legendák és mondák korában rakták le. Az ókori történetírók műveiben Latium nevével átvitt értelemben is találkozunk: Rómát, majd a római birodalmat értették alatta.

A történelem előtti időkben Latium több törzsnek adott otthont: a tulajdonképpeni latinokon kívül, akik a legnyugatabbra eső területen, a Tiberis és a tenger közt telepedtek meg, főleg aequusok, hernikok, volszkok és auzonok éltek itt. Nyelvük és legtöbb szokásuk rokon eredetre vallott, ugyanakkor az umberektől és szabellektől sokban különböztek. A régészeti leletek azt bizonyítják, hogy a szabellek és a velük rokon szabinok is behatoltak Latiumba; az itt feltárt sírok némelyikéből a halottal együtt eltemetett fegyverek és dísztárgyak kerültek elő, ami a szabellek temetkezési szokásának tanúsága.
A latinok ugyanis elhamvasztották halottaikat, s a hamut kunyhóhoz vagy házikóhoz hasonlító urnákba helyezték. A görög vagy éppenséggel trójai bevándorlók latiumi letelepedéséről az ásatások eredményei semmilyen, még közvetett bizonyítékot sem szolgáltatnak. Latium legősibb lakói a terramarai és villanovai telepesek voltak. Legrégibb nyomaikat az időszámításunk előtti X. századból származó rétegekben találjuk, tehát ezek a nyomok aránylag későbbiek, mint az Itália földjén másutt feltárt leletek. De azóta Latium mindmáig szüntelenül lakott terület.

Igen sok adat bizonyítja, hogy a latinok a terramarai és villanovai telepesek utódai, sőt részben talán egyenes ágú ivadékai is. Az életmódjukra vonatkozó első adatok körülbelül az időszámításunk előtti X. és IX. század fordulójáról származnak, ami pedig a további századokat illeti, a bizonyítékok gazdagságával igazán elégedettek lehetünk. Megtudjuk belőlük, hogy a latinok már majdnem a kezdet kezdetétől ismerték a földművelést, s mindenekelőtt búzát termesztettek.
Nagyon hamar megtanulták a mocsaras talajok lecsapolását, ami Latium mezőgazdasági termelőinek ma is fontos teendője. A gabonatermesztésen kívül állattenyésztéssel, főként tehenek, juhok és sertések tenyésztésével, no és természetesen vadászattal is foglalkoztak. Töltésekkel és cölöpökkel megerősített falvakban laktak, amelyek egyikéből-másikából már az ősi, a történelem előtti időkben valóságos „mezőváros" terebélyesedett ki.

A latinok legrégibb települései az Albai-hegyekben és a Tiberis mentén elterülő dombokon keletkeztek, amelyek nevét nagyon jól ismerjük. De azt is mondjuk meg, hogy a települések némelyike még a „latinok előtti" időkből származik. Körülbelül az Időszámításunk előtti X. század végén a Palatinuson olyan néptörzs telepedett meg, amelynek temetkezési módja sokban emlékeztet az albai szokásokra. Ebből arra következtethetünk, hogy ezek a telepesek Alba Longából költöztek ide, amely a római szájhagyományok szerint harminc latin város szövetségének központja volt. Az időszámításunk előtti IX. században az Esquilinuson, Quirinalison és Viminalison létesültek települések, amelyeket — a régészeti leletek tanúsága alapján — főként szabin be-vándorlók népesítettek be.

Az időszámításunk előtti VIII. században aztán a Palatinuson és Esquilinuson levő települések egyesültek, majd a Quirinalison épített falvak is csatlakoztak hozzájuk. Így keletkezett az a város, amelynek a falakkal megerősített és közös templommal büszkélkedő Capitolium lett a központja. Később a többi dombon elterülő telep is egybeolvadt a várossal, a Capitolium és Palatinus közti ingoványos völgyet lecsapolták, és rendezett térré képezték ki, az eredeti városfalakat kijjebb tolták és megszilárdították, de ekkor ezt a várost már Rómának nevezték. Ennyit árulnak el a feltárt sírok és kövek annak a városnak keletkezéséről, amely Latiumban a leg-fontosabb központ rangjára emelkedett.

S nemcsak Latiumban!


Forrás: Vojtech Zamarovsky - Róma történelmet írt Madách Könyvkiadó 1969