logo

XX Martius AD

Képzőművészeti források

Bármilyen fontos is egy nép szellemi életének megismerése vallásosságának, gondolkodásának, szervezeti formáinak, művészeti készségének megnyilvánulásain keresztül, azt mondhatjuk, hogy sohasem fogunk igazán közel férkőzni hozzá, és nem tudjuk megérteni legbensőbb lelkivilágát, ha nem nyílik lehetőségünk arra, hogy tanulmányozzuk, és megértsük mindennapi életének vonásait, behatoljunk lakóházai belsejébe, meglepjük családi környezetében, megismerjük hagyományait és szokásait.
Kétségtelen, hogy az irodalom különösen némely megnyilvánulása, mint a vígjáték, a szatíra, a levélgyűjtemények stb. pótolhatatlan forrást jelent az antik népek magánéletének és szokásainak megismeréséhez. Az etruszk irodalom teljes elpusztulása ha egyáltalán feltehetjük, hogy valaha is létezett benne az olyan magán vagy „polgári” jellegű irodalmi műfaj, mint amilyen a római szatíra vagy epistola értékes eszközétől foszt meg a régi Etruria családi élete és szokásai rekonstruálásának.
Az irodalmi források mellett azonban ott vannak a tárgyi emlékek, vagyis egyrészt a sírok belsejében sírmellékletként valóban fennmaradt tárgyak, valamint maguknak a síroknak típusa, sajátságai, elhelyezése és a települések, sajnos, igen gyér maradványai; másrészt a képzőművészeti alkotások, amelyek a korabeli élet valóságából vett jeleneteket ábrázolnak. Az ilyenfajta emlékek terén Etruria különlegesen kiváltságos helyzetben van.

Említettük már azt a meggyökeresedett hagyományt, hogy az elhunyt körül a sírban a lehető leghitelesebb és legpompásabb formában újra megteremtik életének környezetét, ékszerekkel, fegyverekkel, szerszámokkal, háztartási berendezési tárgyakkal; ennek köszönhetjük, hogy az etruszk sírok ásatásai olyan bőséges és közvetlen forrást jelentenek az emberi öltözéknek, a fegyverzetnek, a ház felszerelését alkotó tárgyak formájának és a mindennapi élet használati tárgyainak megismeréséhez.
Az egyetlen sajnos, alapvető fontosságú korlátozást az jelenti, hogy a nem időálló szerves anyagból készült dolgok, például a szövetek, bőrök, vesszőfonású és fából készült tárgyak stb., szinte kivétel nélkül elpusztultak. Az itáliai éghajlat az esetek túlnyomó részében nem kedvezett az ilyesfajta holmik fennmaradásának, amelyek pedig bőségesen fordulnak elő az egyiptomi sírokban; épp ezért az antik Etruria „néprajza” egyes részleteiben hiányos. Csak kivételesen például Cerveteri, Bisenzio, Vulci sírjaiban sikerült faedényekre, - bútorrészekre és - szerszámokra, vesszőkosarakra, bőrdíszek darabjaira stb. bukkanni; megmaradtak kis kelmedarabok is és szövetek nyomai a bronzok oxidált felületén.

Elsősorban a képzőművészeti alkotások teszik lehetővé, hogy a fennmaradt tárgyak használati módját, a mindennapi életben szokásos alkalmazását el tudjuk képzelni, és hogy a berendezés képét elpusztult darabjaival kiegészítsük, Ezeknek, különösen a sírfestményeknek olyan dokumentációs értékük van, amely felülmúlja a klasszikus világ más népeinél fennmaradt művészi ábrázolások szokott értékét, kivéve a római világ néhány „népi” falfestményét és domborművét, de ezek talán éppen az etruszk-itáliai hagyományból merítik naiv realizmusukat és közvetlen kifejezésmódjukat.

A görög művészetben az archaikus kortól kezdve az ember veszi át a legfontosabb szerepet vagy egyenesen a kizárólagos főszerepet, a környezetrajz majdnem mindig néhány nélkülözhetetlen és az emberalakkal szorosan összefüggő részletre korlátozódik, nemritkán csak szimbolikus vagy utalásokkal jelzett megjelenítésben. Az etruszk ábrázoló művészet viszont, úgy látszik, a keleti népek elbeszélő jellegű előadásmódjához kapcsolódik, és szereti a háttér valószerű ábrázolását. így a sírfestészet és szobrászat bevezet, mondhatnánk bedob egy felidézett valóság kellős közepébe, és akármilyen naivak és stilizáltak is megjelenítési formái és technikája, a legnagyobb mértékben, szinte fényképszerűén hű a téma visszaadásában.
Aki formanyelvük nehézségei ellenére tud olvasni ezekből a képekből, aki le tudja őket „fordítani” de gyakran még a fordításra sincs szükség -, azt hozzásegítik, hogy teljesen részt vehessen lakomákon, táncokban, játékokon, ahogy részt vehetett valaki kétezer ötszáz évvel ezelőtt. És a jelenet általában hűséges ábrázolásával együtt jár az aprólékos hűség a berendezés és a ruházat egyes részleteinek megörökítésében.

Az etruszk élet régészeti tanúbizonyságai e nép történetének egész folyamatát végigkísérik a kezdeti időktől a római császárkor küszöbéig; ami különösképpen a képzőművészeti forrásokat illeti, leggazdagabb emlékanyaguk az etruszk kultúra aranykorából, azaz a VI. és V. századból való; a festett sírok legnagyobb része ekkor keletkezett. Ezért főleg erre a korszakra hivatkozunk amúgy is ekkor alakul ki és körvonalazódik pontosan az etruszk életfelfogás -, bár figyelembe vesszük azokat a változásokat is, amelyek, különösen a szokások terén, a századok folyamán végbemennek.
Természetes továbbá, hogy az emlékanyag nyújtotta adatok túlnyomóan a társadalom vagyonos és felső osztályaira vonatkoznak, mert hiszen ezeknek engedték meg, és írták elő anyagi lehetőségeik, családi tekintélyük és büszkeségük, hogy nagyszabású és tartós síremlékeket készíttessenek, ezeket feldíszítsék, és berendezzék.


Forrás: Massiomo Pallotino Az Etruszkok