logo

XXI Januarius AD

Az etruszk uralom délen és északon

Az etruszkok politikai uralma és a közvetlen gyarmatosítás a szárazföldi Itáliának csak egy részére terjedt ki; az etruszkok kereskedelmi tevékenysége és kulturális hatása azonban sokkal messzebbre nyúlt. Etruria ugyanis a félsziget közepén a kultúra egyetlen világítótornya volt, amely meglehetősen távoli idők óta sugározta fényét az általában elmaradott népekre; az egyetlen, ami szemben állt vele de kívülről jött, és eleinte csak csekély hatású volt a görög kultúra, amely Dél-Itália és Szicília partjairól terjedt felfelé. Igen korlátolt hatósugarú (Nyugat-Szicília és Szardínia) és kulturális szempontból másodrendű volt a karthágói befolyás.
Amikor a rómaiakat megelőző etruszk-itáliai kultúráról van szó, az emberek akaratlanul is hajlanak arra, hogy ugyanarra a történelmi és időrendi szintre helyezzék az ókori Itália különböző népességeit, így az etruszkokat, ligurokat, venetusokat, latinokat, umber-szabelleket stb. Valójában a régészeti emlékek figyelmes vizsgálata elég ahhoz, hogy meggyőzzön, hogy az ókori Itália kultúrájának kialakításában a főszerep és a teljes időrendi elsőbbség Etruriát illeti.

A VI. században az etruszkok nagy terjeszkedése és kultúrájuk legteljesebb virágzása idején a Pó-síkság és az alpesi területek népei még egy elmaradt vaskori kultúra körében élnek; a picenumiak és umberek olyan életformát építenek ki, amelynek uralkodó elemei Etruriában már túlhaladott barbár vonások és orientalizáló motívumok, vagy pedig többé-kevésbé közvetlen etruszk hatások érik őket; Latium és Campania az etruszk és görög műveltség hatósugarába tartozik; a samnisok ekkor és még több évtizeden át az adriai vaskori kultúra késői vonásait mutatják.
Mindezeken a peremvidékeken kivéve a görög telepesek által benépesített legdélibb részt lényegében archaikus típusú falusi kultúra él tovább; végleges átalakulása városi kultúrává először az etruszk politikai hatalom és kultúra hatására megy végbe, később pedig főleg a félsziget politikai egyesítésének következményeként, Róma uralma alatt, amely maga új városi életformákat hoz létre és terjeszt el; ezeket Etruria is jelentős részben átveszi.

A vallás és a szertartások terén a szoros kapcsolatot Etruria, Umbria és Latium között bizonyítják az Iguviumi Táblák szövegei és a Cato De re rusticájában fennmaradt imaformulák; szembeötlő ezeknek az egyezése azzal, amit az etruszk rítusok írott emlékeiből megértünk: a fogadalomtétel és a könyörgés formuláival, istenségek neveivel, a kultusz szakkifejezéseivel. Még ha néha olyan közös elemekről van is szó, amelyek egy régebbi őskori kulturális egység idejére vezethetők vissza, kétségtelen, hogy a hiedelmeknek és vallási motívumoknak ez a szoros rokonsága az etruszkok Közép-Itália fölötti kulturális vezető szerepének keretében fejlődött ki.
Ugyanezt lehet mondani a személynevek kapcsán. Az etruszkoknak, latinoknak és umber-szabelleknek közös jellemző szokásuk volt, hogy a személyeket kettős névvel (elő és nemzetségnévvel) jelölték: ez nem található meg más ókori népeknél, és valószínűleg Etruriából terjedt el. Latium és Közép-Itália népei a társadalmi rendszerrel együtt többé-kevésbé teljesen és közvetlenül átvették az etruszkok politikai rendszerét is. A római királyság, még külső jeleiben is mint az aranykoszorú, a trón, a vesszőnyalábok, a pálmaleveles toga stb. a latin írók határozott állítása szerint etruszk eredetű. Az umberek átvették a marak etruszk hivatali méltóságát.

Az etruszk kulturális hatásnak egy másik igen fontos eleme az itáliai félszigeten az írás. Az etruszkok igen régen átvették a görög (nyugati, valószínűleg cumae-i eredetű) ábécét; délen ugyanezt használták a latinok, természetesen azokkal a változtatásokkal, amelyeket az etruszk hangtanban nem szereplő, eltérő hangok, mint az o és a zöngés mássalhangzók megléte szükségessé tett; a betűformák azonban a VII. és VI. században még nagyjából azonosak. Nem hiányoznak a közvetlen etruszk befolyás nyomai sem, például a gamma jel latin alkalmazásában, az etruszkhoz hasonlóan a tompa k torokhangjelzésére a zöngés g helyett, vagy a vh betűcsoport használatában az / hang jelölésére.
Az umberek és oszkok viszont egyenesen az etruszk ábécét vették át, persze az elkerülhetetlen módosításokkal és kiegészítésekkel; ez azonban csak a következő korszakban történt, az i. e. V-IV. századnál nem korábban. A másik irány, amely felé az etruszk ábécé elterjed, észak. A Pó völgyében a VI. század végétől kezdve átvett úgynevezett északi etruszk ábécére vezethető vissza a venetusok, raetusok, lepontiak és más alpesi népek írása. Ma a nézetek afelé hajlanak, hogy Közép és Észak-Európa rúna-írásai is, legalább részben, az északi etruszk ábécéből erednek.


Forrás: Massiomo Pallotino Az Etruszkok