logo

XXIII Januarius AD

Romulus és Remus

Az ikrek — hála szoptatós dajkájuknak, a nőstény farkasnak, és az erdők egészséget árasztó levegőjének — derék legé-nyekké fejlődtek; mit sem sejtettek isteni eredetükről, s egyszerűen, gondtalanul éltek. Mint afféle ifjú daliák, mindig készséggel vállalkoztak egy kis erőpróbára, sőt a komolyabb csetepaték elől sem tértek ki. Főként azokkal a vetélytársaikkal álltak hadilábon, akik a nem messzi.
Aventinus halmon Numitor nyáját legeltették. Ám az egyik aventinusi portyájukon alulmaradtak, s mindkettőjüket Numitor házába hurcolták. Numitor fölismerte bennük az unokáit (hogy miről és hogyan, ezt pontosan nem tudjuk), s minden különösebb nehézség nélkül bosszúra ingerelte őket Amulius ellen. Az ikrek a Palatinuson egybegyűjtötték barátaikat, betörtek Alba Longába, megölték Amuliust, s visszaadták a trónt Numitornak.

Minden rendbe jött tehát, csupán az volt a hiba, hogy Romulusnak és Remusnak, akik most már tudtak királyi származásukról, nem volt hol uralkodniuk. Miután nem akarták megvárni, amíg Numitor, a nagyapjuk meghal, és átengedi nekik a trónját, elhatározták, hogy új várost alapítanak.

Tervüket megvalósították. Így háromszáz esztendővel Alba Longa megalapítása után fölmagaslottak a Palatinuson Róma falai.



Forrás: Vojtech Zamarovsky - Róma történelmet írt Madách Könyvkiadó 1969