logo

XXIII Januarius AD

Róma alapítása

„Rómát időszámításunk előtt 753-ban alapították" — olvashatjuk a történelmi tanulmányokban és kézikönyvekben. A szerzők egyike-másika éppenséggel azt állítja, hogy a nagy esemény április 21-én történt, s az aprólékosabbak hozzáfűzése szerint ez a dátum a „római hagyományokra" támaszkodik. Ugyanezeknek a hagyományoknak értelmében Rómát két testvér, Romulus és Remus alapította.
A pontosság és egyértelműség bizalmat ébreszt, s a szüntelenül ismételt állításokat előbb-utóbb szavahihetőnek érezzük. A régi rómaiak azonban hosszú évszázadokon át városuk alapításának napját nem határozták meg sem pontosan, sem egyértelműen; úgy látszik, egyáltalán nem sejtették, hogy egyszer majd milyen fontos lesz ez a dátum a tan-könyvekben.

Róma polgárai csupán az időszámításunk előtti utolsó században fogadták el Marcus Terentius Varro történész és író megállapítását, akinek becslése szerint Rómát „a hatodik olimpiai játékokat követő harmadik évben" alapították (görög forrásokból úgy tudjuk, hogy az első olimpiai játékokat időszámításunk előtt 776-ban rendezték meg).
Ebből az adatból számította ki az időszámításunk szerinti VI. században Dionysius Exiguus történetíró, hogy „Róma alapítása" időszámításunk előtt 753-ban történt, bár számításának eredményeként az időszámításunk előtti 754-ik esztendőt is éppúgy kihozhatta volna. (Ugyancsak Dionysius Exiguus volt az, aki legalább négy évet tévedett „Krisztus születés napjának" megállapításakor, s aztán a téves dátumot mai időszámításunk kiindulópontjává tette.) Az évszázadok azonban ezt a számítási eredményt szentesítették, és ha a könyvek soha egyéb feltevést nem tüntetnének föl tényként, egészen elégedettek lehetnénk.

A történelmi hagyományokat ma már általában nem vetjük el; a tapasztalat ugyanis arra tanít, hogy némelykor van bennük egy kis igazság. Csakhogy Romulus és Remus esetében olyan személyekkel állunk szemközt, akik túlságosan magasztos származásúak voltak ahhoz, hogy hús-vér embernek tarthassuk őket. Apjuk Mars hadisten, aki Juppiter főistennek és hitvesének, Junónak a fia, anyjuk pedig Rea Silvia, a Vesta-szűz. De anyjuk révén, aki Numitor albai király leánya volt, szintén isteni eredetre hivatkozhattak: tizenötöd-íziglen a hős Aeneastól származtak, akit Venus, a szerelem istennője hozott világra, és maga Juppiter vallott a dédunokájának.
A rómaiak büszkék voltak városalapítóik fennkölt származására, s világuralmuk indokoltságának egyik érveként hangoztatták. Azok, akik ebben az isteni eredetben nem hittek, tapintatosan hallgattak a dologról, alighanem azzal a megfontolással, mint a legutóbbi időkig azok a japánok, akik kétségbe vonták, hogy császáruk a Nap egyenes leszármazottja.

Mi a véleménye erről a mai tudománynak? Nos, ez igazán meglepő: Rómát minden valószínűség szerint egyáltalán nem alapították!

S határozottan nem Romulus és Remus ennek ellenére mégis létezik!


Forrás: Vojtech Zamarovsky - Róma történelmet írt Madách Könyvkiadó 1969