logo

XXIII Januarius AD

Így jár mindenki, aki átugorja a falaimat

Romulus és Remus hamar megegyezett abban, hogy az új várost a Palatinuson építik föl. Városalapításra igen alkalmas volt ez a magaslat; fennsíkján, a tenger felé rohanó folyó fölött, csodaszép mezők zöldelltek, három oldalról meredek sziklafalak védték, a negyedik felől pedig a ragadozó vaddal és ellenséggel szemben mocsarak nyújtottak oltalmat. Enyhén ívelő lankákkal további hat halom övezte és foglalta kellemes látványt adó keretbe a Palatinust, s mintegy bástyákat képezett körülötte.
Ezen a hegyen már jóval Romulus és Remus előtt település létesült, s erődítmény is épült. A hős Euander, aki Mercurius isten fia volt, talált itt otthonra, amikor az ellenség kiűzte szülőföldjéről, Árkádiából. A hegy neve is Euandertől származik, aki az árkádiaiak ősapjáról Pallantiumnak nevezte el. Itt élt Euander fia, Pallas is, Aeneas hű szövetségese, aki a rutulusok királyával, Turnusszal vívott harcban halt hősi halált. A sokkal későbbi időkben itt építették föl házaikat az előkelő rómaiak, többi közt Cicero, Crassus és Hortensius; és még később itt székeltek a római császárok. Közülük az első, Augustus, időszámításunk kezdete táján ezen a hegyen nagy rezidenciát építtetett, s a magaslat neve alapján elnevezte Palatiumnak; innen ered a ma is használt „palota" szó.
Az idő tájt, amikor Romulus és Remus a városalapítást elhatározta, a Palatinus hegy — a mondák és hagyományok szerint — nem volt lakatlan; pásztorkunyhók álltak itt, s talán Euander városának maradványai, sem enyésztek el egészen.

Az ikrek megvárták tehát az istenek égi sugallatét, aztán okát ragadtak, járomba fogtak egy bikát meg egy tehenet, s a régi szokáshoz híven a jövendő város körül barázdát szántottak, amelyet az eke kiemelésével három ponton megszakítottak. A barázda a védőárkot, a kifordított föld a városfalakat jelképezte, míg azok a pontok, ahol a barázda megszakadt, a majdani városkapuk helyét jelölték meg. A testvérek ezután a magaslat tetejének kellős közepén négyszög alakú gödröt ástak, s beletették az áldozati gyümölcsöt és az ekét. A megfelelő vallási szertartások elvégzésével azután a városalapítás annak rendje-módja szerint megtörtént.
De az utolsó formaság még hátravolt: mi legyen a város neve? Mind a két testvér vágyott rá, hogy róla nevezzék el a várost; mindketten ugyanolyan jogon ragaszkodhattak ehhez, hiszen ikrek lévén, az öregebb fivér tisztelete, az idősebbet megillető elsőbbség ez esetben nem dönthetett. Megegyeztek tehát, hogy madárjóslathoz folyamodnak, amit az akkori időkben különösképpen megbízható módszerként alkalmaztak az istenek akaratának kifürkészésére. Romulus a Palatinuson maradt, hogy onnan figyelje az égboltot, Remus ugyanebből a célból az Aventinusra ment.
Mihelyt Remus figyelőállásba helyezkedett, hat keselyű jelent meg az égen; ezt haladéktalanul közölte a jósokkal, s követelte, hogy neki ítéljék a győzelmet. Röviddel ezután, de még a madárjósok döntése előtt, Romulus tizenkét keselyűt pillantott meg. Miután a testvérek a feltételekben nem egyeztek meg pontosan, kirobbant közöttük az ellentét: Remus azon a címen jelentette ki magát győztesnek, hogy ő látta meg előbb a madarakat, viszont Romulus azért követelte az elsőséget, mert neki több keselyűt küldtek az istenek.
A fivérek és híveik közt civakodás kerekedett, amely véres verekedéssé fajult, s ennek során Remust állítólag megölték. Hogy pontosan így történt-e, nem tudjuk; egy másik, elterjedtebb változat szerint Remus csak később halt meg, amikor sértő szándékkal átugrotta Romulus alacsonynak vélt városfalait. A haragra gerjedt Romulus a monda szerint emiatt megölte, éspedig a következő szavak kíséretében:
„Így jár mindenki, aki átugorja a falaimat!"

Ne kutassuk, hogy így történt-e vagy másképpen; a várost mindenesetre Romulusról nevezték el Rómának, s Romulus lett az első királya.


Forrás: Vojtech Zamarovsky - Róma történelmet írt Madách Könyvkiadó 1969