logo

XXIII Januarius AD

A capitoliumi farkas

Legendák, mesék, mondák ... Sőt: költők képzeletének szüleményei!

Ehhez nem fér kétség. Viszont Rómában úgyszólván lépten-nyomon találkozunk olyan valóságokkal, amelyek láttán képtelenek vagyunk szabadulni attól az érzéstől, hogy mindez igaz. S így érezzük ezt még a „római nőstény farkas" esetében is: ott áll egy márványoszlopon a Capitoliumi Palota szolgálati bejárata előtt, amely jelenleg is a római szenátus székhelye; reánk néz a hirdetményekről és pecsétekről, mert Róma városának hivatalos jelvénye; etruszk bronzba öntött alakja felénk mered a Capitoliumi Múzeumok külön helyiségében; minket figyel a Capitolinus domb északi lejtőjén felállított vasketrecéből, ahol Róma a hivatalos költségvetés terhére azért tartja, hogy emlékeztessen a városalapítók megmentőjére.
De ez még nem minden.
A Palatinus dombon bástyafalak emelkednek a magasba, amelyek az idő-számításunk előtti VIII. század közepe tájáról, tehát azokból az időkből származnak, amikor Rómát a hagyományok szerint alapították. A római Forum alatt húzódó földrétegben, Romulus mondabeli sírboltjának helyén 1900-ban egy „fekete követ" találtak, rajta körülbelül az időszámításunk előtti VII. századból származó felirattal, amelyből a régészeknek sikerült a „király" szót kihámozniuk.

Az időszámításunk előtti VI. századból egy etruszk szobrocska maradt fönn, amely Aeneas trójai menekülését ábrázolja. Valamivel újabb időkből viszont azt a görög mondát ismerjük, amely a trójai menekültek Itáliai letelepedéséről számol be. Föltárták már Alba Longa és a régi Lavinium romjait is.

No de hagyjuk el a mondák és hagyományok bizonytalan talaját, bár varázsuk kétségtelen, s inkább az oknyomozó történészek biztosan megalapozott felismeréseivel foglalkozzunk.



Forrás: Vojtech Zamarovsky - Róma történelmet írt Madách Könyvkiadó 1969