logo

XVI December AD

A Colosseum története

Hivatalos elnevezése Amphitheatrum Flavium volt, Colosseum néven általános vélekedés szerint csak a IX. századtól kezdték el emlegetni, s az eredeti hivatalos elnevezés ezután tökéletesen feledésbe merült. Ennek ugyanis ellentmondani látszik a fenti Beda idézet. A névének eredetére több magyarázat is van.
Az elterjedtebb, hogy Neronak amphitheatrum mellett álló 30 méter magas szobráról, ahogyan az akkori népnyelvben szerepelt, colossusáról kapta mai nevét. Ennek ugyan ellentmond az a tény, hogy az épületet a kortárs írók soha sem említik együtt egyetlen kolosszális szoborral sem, így nehezen köthető a névhez Nero kolosszusa.

A Beda Venerabilis (Kr. u. 672 k.–735) említette Colis(a)eus vagy Colys(a)eus az első irodalmi adatunk, de ő mintegy hat és fél évszázaddal későbbi, nem kortárs szerző, ráadásul a brit szigeteken élt és sohasem járt Rómában, így sohasem láthatta azt, amiről írt. A kérdés a név ezen etimológiájának elfogadásakor az, hogy a kétségkívül tájékozódási pontként szolgáló Nero szobor adhatott-e nevet ennek az épületnek.
Maga a szobor, ami Nero képmása volt, aki korában ugyan közutálatnak örvendett, s akinek arcát az amphitheatrum építésének kezdetére már legalább egyszer megváltoztatták, valószínűleg nem állt a Colosseum elkészültekor.

Lerombolását legvalószínűbben Vespasianusnak tulajdonítják. Adhat-e nevet egy már nem létező tájékozódási pont egy másiknak? A Colossus maga pedig jóval kisebb volt, mint a Colosseum, s a névadási szokásokat tekintve általában a nagyobbról nevezik el a kicsit, és nem fordítva.

romaikor_kep



Egy kevésbé ismert, vagy inkább népszerű magyarázat a név eredetére a szomszédos Mons Oppiushoz köti, ami a III. Augustusi Regio, melynek neve Isis et Serapis, s amit az itt álló Isis-szentélyről még a középkorban is Colle Iseonak neveztek.
A Colle Iseum és a középkori Colle Iseo sokkal valószínűbb etimológia. A név az amphitheatrum ad Colle Isaeum, majd a latin elnevezést egyszerűsítve a (amphitheatrum) Colle Isaeum-ból származhat. A kettős névmagyarázatból adódhat a mai névhasználatbeli ingadozás is: Colosseum - Colisseum.

Az olasz nyelvben, és tegyük hozzá, a magyarban is az előbbi, az angolban és a franciában az utóbbi vert gyökeret. Valószínűbb azonban, hogy a colossusról alkotott történettel együtt a latinizált colosseum valamiféle archaizmus eredményeként alakult ki, talán a reneszánszban, s került aztán be a köztudatba szerzőről szerzőre, könyvről könyvre, hogy a mindenttudó idegenvezetők szinte végleg kitörölhetetlenné tegyék a köztudatból.

Az első amphitheatrumok ideiglenes jelleggel fából készültek. Ugyancsak faszerkezetű volt a Caesaré is. Az első kőépületet Augustus alatt Kr. u. 29-ben emelte Statilius Taurus, de ez a Nero uralkodása alatti nagy tűzvészben leégett és többé helyre sem állították. Nero ugyan ideiglenes faalkotmánnyal igyekezett a veszteséget pótolni, de ez egykori amphitheatrum helyén tavat (stagnum Neronis) ásatott.
Az igazán impozáns, ma Róma város jelképének számító épületet ennek a tónak a feltöltése után Vespasianus kezdte el építtetni Kr. u. 75-ben az egykori stagnum helyén, hogy visszaadja a római népnek azt a területet, amit Nero kisajátított, de hiába épült rekord gyorsasággal, a császár halálakor a harmadik emelet magasságáig állt, felavatni már csak Titus tudta 80-ban.

Ekkor sem épült meg még teljesen, de avatási ünnepségein már külső és belső szerkezetei tökéletesen működtek, díszeinek jó része a helyén volt. Az utolsó simításokat az épületen Domitianus végeztette el. A régészek szerint az építkezést négy különböző vállalkozó kezdte párhuzamosan, mert az egyes részek között árnyalatnyi különbséget lehet felfedezni.

A felavatása igen látványos, száz napig tartó ünnepségsorozattal történt, amin 5000-nél is több állatot áldoztak fel. Hasonlóan nagy-szabású játékot rendeztetett Traianus 107-ben, a dák hadjáratot követően, amikor a játékok 123 napja alatt 10 000 gladiátort és 11 000 állatot áldozott fel az arénában. Nerva is és Traianus is végeztetett már bizonyos munkálatokat a caveán. Utánuk Antoninus Pius kényszerült restaurációs munkálatokra.

Kr. u. 217-ben a földszinti rész a főként fából készült szerkezetekkel együtt egy villámcsapás miatt keletkezett nagy tűzben leégett. Ebben az időben földrengés is gyengítette. Ezután nagyjából 240-ig szüneteltek a játékok, bár Alexander Severus érméjén a Colosseum helyreállítását ünnepli. Későbbi helyreállítási munkáit a források még említik szintén egy villámcsapás után 250-ben, amikor Decius újíttatta fel, 252-ben és mintegy hetven év múlva, 320-ban is.
Ez utóbbi alkalommal egy hosszú, II. Theodosius és III. Valentinianus császár állíttatta, a régebbi restaurációs munkálatokat is feltüntető felirat is készült egy eredetileg ülésül szolgáló márványtömbre.

A tűz mellett a földrengések is jelentős károkat okoztak az épületben, így 443-ban, amikor III. Valentinianus javíttatta ki, majd 484-ben és a Basilius praefectus által állítatott felirat szerint 508-ban.

A 443-as földrengést követő javításokat megörökítő feliratot Flavius Paulus praefectus állíttatta, és egy árvízről is megemlékezik ugyanekkor.

Honorius és I. Valentinianus császár már erősen ellenezte a játékokat, meg is szüntették egy időre, de III. Valentinianus 438-ban újra engedélyezte a venatiókat. Az aréna utolsó keresztény mártírja Telemachos szerzetes volt, aki a barbár szórakozás ellen prédikált. Az utolsó gladiátori küzdelemre 434/435-ben került sor, de venatiókat egészen 523-ig rendeztek benne. Ebben az évben Theoderich alatt tartották meg az utolsó játékot. Ezután a folyosók üregeiben lakásokat alakítottak ki, s köveit a környék házaihoz kezdték felhasználni.

A VI. században egy aprócska templomot alakítottak ki benne és az arénát, a császári kapu környékén, az Esquilinus domb felé eső oldalon temetőként használták. Ugyanitt felállítottak egy templomot, amit 1000-ben a napistennek szenteltek. (Templum Solis).
Egészen a XI. századig kőbányául használták, 1084-ben azonban be-leköltözött a Frangepán (Frangipane vagy Frangipani) család, akik az építményt bevonták védmű rendszerükbe. Az esemény hátterében az invesztitúraharc áll, és az egymással, a pápai és császári hatalommal egyaránt versengő leghatalmasabb római nemes családok kihasználva helyzetüket, egész egyszerűen beköltöztek az erődítményként is hasznosítható római építményekbe.

Így foglalták el az Orsinik Hadrianus és Augustus mauzóleumát és Constantinus Thermáit, a Frangipani család pedig a Colosseumot.