logo

VII December AD

Q. Fabius Maximus felirata az Augustus-forumon

A szobrok kiválasztásának szempontjai jól kitapinthatóak a gens Fabia legkiemelkedőbb tagja, a második pun háborúban Hannibál ellen eredményesen harcoló Fabius Maximus Verrucosus példáján, akinek szobra biztosan fel volt állítva az Augustus-forumon. A szobor elogiumának eredeti szövegéből csak egy töredék maradt meg (CIL VI 40953), de a teljes felirat olvasható egy Arretiumban található másolaton (ILS 56). A titulus és az elogium szövege:


[Q (uintus) Fabius Q(uinti) f (ilius) Maxim[us] | [dictator bis, co(n)s(ul) qui ]-
nquien[s] | censor interrex b]is aed(ilis) cu[r(ulis)] | [quaestor) bis tr(ibunus) mil(itum) bis pontif(ex) aug(ur)]
Quintus Fabius Maximus Quintus fia, kétszeres dictator, ötszörös consul, censor, kétszeres interrex, aedilis curulis, kétszeres quaestor, kétszeres katonai tribunus, pontifex és augur.
Primo consulatu Ligures subegit, ex iis triumphavit. Tertio et quarto
Hannibalem compluribus victoriis ferocem subsequendo coercuit. Dictator magistro
equitum Minucio, quoius populus imperium cum dictatoris
imperio aequaverat, et
exercitui profligato subvenit et eo nomine ab exercitu Minuciano pater appellatus
est. Consul quinque Tarentum cepit, triumphavit. Dux aetatis suae cautissimus et
re[i ] militaris peritissimus habitus est. Princeps in senatum duobus lustris lectus est.


Első consulsága alatt leigázta a ligurokat, és diadalmenetet tartott felettük. Harmadik és negyedik consulsága idején a sok győzelme miatt vakmerő Hannibált úgy fékezte meg, hogy követte őt. Diktátorként lovassági parancsnoka, Minucius és legyőzött hadserege segítségére sietett, akinek hatalmát a nép a diktátori hatalommal tette egyenlővé, és ezért Minucius hadserege atyának nevezte őt. Ötödik consulsága idején elfoglalta Tarentumot és diadalmenetet tartott. Korának legóvatosabb és katonai ügyekben legjáratosabb hadvezérének tartották. Két lustrum során a szenátus első emberévé választották.
Az elogium szövegéből több olyan elem is kiolvasható, amely Fabius Maximusnak helyet biztosított Augustus forumán. Ezen elemek közé tartozik az, hogy többször is diadalmenetet tarthatott katonai győzelmei jutalmaként, és több alkalommal viselte az állam legmagasabb hivatalait.

A köztársaság korában csak a legkiemelkedőbb hadvezérek tarthattak diadalmeneteket (triumphus), Augustus Suetonius életrajzi közlésével megegyezően biztosan a (lehetőleg egynél több) diadalmenetet tartó hadvezérek közül választotta ki a summi viri nagyobb részét. A diadalmenetek kiemelt szerepét Augustus forumán a saját magáról megmintázott, triumphust tartó, négylovas kocsit hajtó szobra mely a tér közepén állt egyértelműen jelezte a látogatók számára.
Augustus a múlt diadalmeneteinek legfőbb folytatójaként és minden hadvezér közül a legkiemelkedőbb triumphatorként akart tündökölni, akit a jövő nemzedékei is így tartanak majd meg emlékezetükben. Nem elhanyagolható az sem, hogy a Forum Augustum hadvezérei közül sokan többször egymás után viselték a legfőbb köztársaságkori hivatalokat.
A többszörös consuli, censori vagy katonai tribunusi méltóságot viselő hősök Augustus számára az általa viselt hivatalok múltbeli igazolását ugyanúgy jelenthették, mint azt a magatartásformát, amelyet a jelenben és a jövőben is követendőnek tartott.

Az elogiumban említett, a diktátor parancsát megtagadó Minucius Rufus történetéről Livius (XXII. 27. 1 30. 8) mellett sok más ókori forrás is beszámol; az epizód jól ismert volt a korban. Minucius Rufus, Fabius Maximus lovassági parancsnoka (magister equitum) fellázadt a dictator nagyobb nyílt összecsapást nem vállaló, halogató taktikája miatt, és arra buzdította a katonákat, hogy bizonyítsák be hősiességüket, és tagadják meg a legfőbb hatalommal felruházott hadvezér parancsát, vállaljanak nyílt összecsapást Hannibál seregével.
Miután a népgyűlés dictatori hatalommal ruházta fel őt, Fabius Maximus és volt lovassági parancsnoka szokatlan módon, ahelyett hogy naponta felváltva viselték volna a dictatori hatalmat felosztották egymás között a hadsereget. Ezt követően Minucius saját seregével elhamarkodottan csatát vállalt Hannibállal, majd vereséget szenvedett az ellenséges csapatoktól.

Fabius Maximus sietett a segítségére, és megmentette a bajba jutott sereget és volt lovassági parancsnokát. Ezért nevezte őt „atyának” Minucius Rufus serege (ab exercitu Minuciano pater appellatus est) A dictator és a megmentett sereg közti kapcsolat, a metaforikus apa-fiú viszony hangsúlyozása feltűnő: Fabius Maximus nemcsak győztes hadvezér és diktátor volt, de a kezdetben ellene fellázadó, majd megosztott seregeket megmentő apa is. Liviusnál fontos eltérés olvasható az elogium szövegéhez képest:

Hadijelvényeiket elhelyezték a fővezéri sátor körül, a lovassági főparancsnok, előlépve a többiek közül, atyjának szólította Fabiust (patrem Fabium appellasset), és amíg katonái egész serege is mint pártfogóit üdvözölte a köréjük özönlőket, így szólt hozzá: „Szüleimnek, akikkel az imént, e néven nevezve, amennyire a nyelv képes rá, egy sorba helyeztelek, csak életemet köszönhetem, ó, dictator, neked azonban nemcsak saját megmaradásomat, hanem valamennyi itt állóét is.”
(XXII. 30. 2-3; Muraközy Gyula fordítása)

Liviusnál Minucius Rufus szólította atyjának és saját maga, valamint serege megmentőjének Fabius Maximust, míg a felirat szövegében Minucius hadserege (exercitus Minucianus) tette ugyanezt. Augustus, aki a Forum megtervezésében és a feliratok kiválasztásában biztosan részt vett, és akinek szobra a tér központi helyén állt, a „haza atyjaként” a múlt hőseinek kiválasztásával és egy-egy hozzájuk kapcsolódó különleges cím vagy epizód közzétételével egyszersmind magára is vonatkoztatta az általa kiemelt részleteket. Ezzel nemcsak Forumának, de Róma történelmének is központi alakjává, a múlt hősei által külön-külön reprezentált erények együttes megtestesítőjévé vált.
A Forum központi alakjának és tervezőjének legfőbb üzenetét Fabius Maximus és Minucius Rufus történetében is fel lehet fedezni: a kettéosztott hadsereg a polgárháborús éveket idézi, míg a lázadókat megmentő hadvezér és egyben megbocsátó apa magát Augustust. Minucius Rufus személye ezért az elogiumban másodlagos: a metaforikus apa-fiú viszony az Augustus és a római nép közötti kapcsolatot fejezi ki. Ugyanezt az üzenetet hordozza a Forumon kiállított hősök galériája is: a múltbeli megosztottság helyébe az Augustus által megteremtett egység, az új aranykor lép, amelynek megteremtője és feje a „haza atyja”.

A Forum szobrai és a hozzájuk tartozó kiválogatott történeti példák nemcsak külön-külön erősítették ezt a képet, minden valószínűség szerint helyet kapott a summi viri között a közelmúltban zajló polgárháborút idéző Pompeius Magnus is, Iulius Caesar legnagyobb politikai ellenfele.
Az elogium utolsó sora Fabius Maximust azért méltatja, mert kétszer is viselte a szenátus első embere (princeps senatus) megtisztelő címet. A cím sohasem vált tényleges hivatali méltósággá (ezért a titulus által felsorolt hivatalok között sem szerepel).

A köztársaság korában a nagyobb patríciusnemzetségek (gentes maiores) rangidős tagjai viselték, a cím birtokosa a szenátusi vitában elsőként fejthette ki álláspontját és először szavazhatott. A pater patriae mellett Augustus különleges hatalmának és tekintélyének (auctoritas) kifejezője a princeps senatus cím lett.
„A senatus feje voltam addig a napig, amikor ezeket leírtam, negyven éven keresztül” (Az isteni Augustus tettei 7. 2, ford. Borzsák István) írta halála előtt rövid idővel Augustus a Res gestaeben.

M. Valerius Maximus Augustus-forumon kiállított szobrának dicsőítő felirata is utolsó, hangsúlyos helyen tesz említést arról, hogy a Kr. e. 494. év dictatora viselte a megtisztelő, „a szenátus első embere” címet. Úgy tűnhet, Augustus többféleképpen használta fel a Forum hőseinek múltbeli példáját. Egyfelől a saját maga által elért tettek és eredmények előzményeiként mintegy a jelenben viselt megtiszteltetései igazolásaként mutatta be őket: a köztársaság korában sem volt példa nélküli a princeps senatus cím egy-egy kiváló hadvezérnek adományozása.
Másrészt a kortársak számára rögtön világossá válhatott, hogy a példaként állított hősi értékeket, erényeket és elért eredményeket a princeps messze túlszárnyalta. Miközben Valerius Maximus egyszer (vagyis öt évig), addig Fabius Maximus mindössze kétszer viselte a címet, Augustus pedig negyven éven át.



Jármi Viktória


Jármi Viktória (1983) az ELTE BTK Ókortörténeti Doktori Programjának hallgatója, gimnáziumi tanár. Kutatási területe a nemzetségi emlékezet a köztársaságkori Rómában.


Forrás: Jármi Viktória A halogató Fabius Maximus és a nemzetségi emlékezet átalakulása Augustus korában