logo

VII December AD

Fabius Maximus és a gens Fabia emlékezete a köztársaság korában

Fabius Maximus Verrucosus elogiumának elemzése betekintést nyújthat Augustus emlékezetpolitikájának működésbe. A princeps az általa újraformált múlt példás alakjain keresztül mutatta be annak gondosan kiválogatott és hangsúlyozandó aspektusait: az Augustus-forumon a nemzetség alapítója, Aeneas és a gens Iulia köré elrendezett alakjai, az átellenben elhelyezett, Rómát megalapító Romulus, valamint a summi viri az általa létrehozott új hatalmi rendszerben együtt találtak helyet.
A tér és az ott megjelenített múlt központi alakja Augustus, a római történelem hősei pedig az általa bemutatott múlt egy-egy fontos aspektusának példázatai, valamint a jövőben elérni kívánt eredmények mintái lettek. Fabius Maximus a hősök galériájában egyrészt többszörösen diadalmenetet tartó hadvezérként tűnt fel. Példája ahogyan a summi viri többi diadalmenetet tartó hadvezérének dicsősége elsősorban a kor arisztokráciájának üzent. Suetonius életrajza szerint Augustus korának hadvezéreitől ugyanazt a katonai dicsőséget várta el, mint ami Rómát naggyá tette.

Fabius Maximus azonban a feliraton nemcsak hadvezér, de hangsúlyozottan pater és princeps, atya és a szenátus első embere. Miközben Augustus megtartotta Róma történetének példamutató alakjait, és bemutatta az általuk véghezvitt emlékezetes tetteket (exempla), a köztársaságkori hagyomány hangsúlyait áthelyezte, súlypontjait egyetlen központi elem, a princeps személye köré rendezte.

Az Augustus-forum elrendezésében a szándékolt múltformálás, a múlt központosításának és a hangsúlyok eltolásának mozzanatai figyelhetőek meg a Fabius Maximushoz és nemzetségéhez, a gens Fabiához kapcsolódó köztársaságkori hagyományhoz képest. A Kr. e. 3-2. században élt, a második pun háborúban harcoló Ennius Annalesében (fr. 363-365 Skutsch) található a legkorábbról fennmaradt hivatkozás Fabius Maximusra:

unus homo nobis cunctando restituit rem.
noenum rumores ponebat ante salutem.
ergo postque magisque viri nunc gloria claret.

Halogatásával egy férfi mentette meg államunkat.
Mert nem tartotta a rágalmakat többre a haza üdvénél.
Ezért mostanra már egyre inkább tündököl e férfi dicsősége.

Ennius sorainak kontextusa a mű egészén belül ismeretlen, azonban az Annales egyik leggyakrabban idézett, szinte szentenciaszerű szöveghelyei közé tartozik. A Fabius Maximusnál egy generációval fiatalabb Ennius és a kortársak számára Fabiust elsősorban a Hannibál ellen alkalmazott taktikája, a halogatás (cunctando) tette mintaadó és unikális hőssé (unus homo) Ezért válhatott a kezdetben feltételezhetően gúnynévként a neve mellé ragasztott Cunctator (halogató) jelző idővel a Maximus magyarázatává és értelmezőjévé.
A Forum Augustumon elhelyezett felirat szövege Fabiust mint korának legóvatosabb és legtapasztaltabb hadvezérét (dux aetatis suae cautissimus et re(i) militaris peritissimus) tartja számon, de halogatása inkább katonai sikerei egyik aspektusának tűnik, és nem a hadvezér legemlékezetesebb tettének.

Fabius Maximus a Forum Augustumon nem elsősorban mint a hazát halogatásával megmentő páratlan hős, hanem mint többször diadalmenetet tartó hadvezér, a seregeinek megbocsátó apa és a szenátus első embere kerül bemutatásra. Az a páratlan férfi, aki mindezeket az erényeket egyesítve megmentette a hazát a polgárháborús széthúzástól, és helyreállította az államot, nem lehet más, csakis Augustus.
Az Annalesben Fabius Maximusra vonatkozó restituit rem kifejezés hiánya az elogium szövegéből feltűnő. Úgy tűnik, Augustus a hangsúlyos módon egyedül általa helyreállított állam (res publica restituta) első embereként a kifejezést és a vele járó dicsőséget egyaránt magának kívánta fenntartani.
A Forum elogiuma által tükrözött képhez képest további fontos különbség, hogy az Ennius-idézet első sora nemcsak a Fabius Maximushoz, de a gens egészéhez kapcsolódó hagyományra is utalhat. A Fabiusok patrícius nemzetsége a történeti hagyományban a római történelem legkorábbi időszakától kezdve kiemelkedően fontos szerepet játszik.

A köztársaság korai időszakában, Kr. e. 485 és 479 között az egyik consuli hivatalt mindig Fabius viselte. Erre az időszakra helyezi a történeti hagyomány a gens Fabia talán leghíresebb történetét, a cremerai csatát. Eszerint háromszáz (más források szerint háromszázhat) Fabius ajánlotta fel segítségét a betöréseikkel Róma határait zaklató Veii ellen. Kr. e. 411-ben, miután az ellenség tőrbe csalta őket, a nemzetség szinte egésze odaveszett a Cremera-folyónál lezajló ütközetben. A nemzetség kihalt volna, ha nem marad életben egy, a harcra még éretlen és ezért az expedíciótól távol maradó fiatal Fabius.
Az Ennius-idézet első két szava, az unus homo ezért, miközben az államot megmentő Fabius Maximus páratlan érdemére utal, egyszersmind a Cremera-folyónál csaknem kipusztult nemzetség egészének emlékét is felidézi. A történeti hagyományban hangsúlyozottan a katonai csapdát nem feltételező elhamarkodottság okozta a hősiességével az államot megmentő nemzetséget ért katasztrófát.
A nemzetség legkiemelkedőbb történeti tagjának híres taktikája jól láthatóan alakította visszamenőleg a gens legkorábbi időszakára vonatkozó hagyományt. Így váltak a nemzetségi emlékezetben a Fabiusok „elhamarkodottá” és a Rómát megmentő hősiesesség exemplumává, másrészt ennek ellenpontjaként Fabius Maximus, a Cunctator a gens emlékezetének legmeghatározóbb, megfontoltan halogató tagjává.

A gens pusztulásának és túlélésének témája nem csak a Fabiusok nemzetségi emlékezetét érintő motívum. A nemzetséget nem szó szerint, hanem politikai értelemben fenyegethette bizonyos esetekben a kihalás veszélye: a hatalom elvesztése, a politikai értelemben vett névtelenség, tehát az emlékezet helyébe lépő felejtés sodorhatott egy-egy nemzetségét szimbolikusan a Cremera-folyó közelébe. A nemzetségek hírnévért és politikai ismertségért a köztársaság korában folytatott harcának egy másik aspektusa érezhető az idézett Ennius-szöveghely második sorában.
A „Halogató” Fabius abban is páratlan, unikális és exemplum-jellegű, hogy a halogatása miatt őt ért támadások nem tántorították el taktikája folytatásától, nem helyezte a maga üdvét a haza megmentése elé (noenum rumores ponebat ante salutem). Fabius Maximus példaadó magatartása tehát nem csak a harcmezőn hozott győzelmet számára.
A kortársak rágalmait és támadásait figyelembe nem véve folytatta előrelátó módon a Hannibállal szemben követett, a nagyobb nyílt csatákat elhalasztó taktikáját, és ez meghozta számára és nemzetsége számára az utókor elismerését és a nevük fennmaradásához szükséges dicsőséget (gloria).



Jármi Viktória


Jármi Viktória (1983) az ELTE BTK Ókortörténeti Doktori Programjának hallgatója, gimnáziumi tanár. Kutatási területe a nemzetségi emlékezet a köztársaságkori Rómában.


Forrás: Jármi Viktória A halogató Fabius Maximus és a nemzetségi emlékezet átalakulása Augustus korában