logo

IX Sextilis AD

Via Sacra - A Szent út

A Via Sacra, „Szent Út" elnevezés azt az utat jelöli, amelyen a vallási cselekményeket gyakorlók vonultak fel. Festus ugyan felveti a név eredetéül a Titus Tatiusszal kötött szerződés színhelyeként is, de ez nem von le semmit abból a tényből, hogy itt zajlott - különösen Róma korai időszakában -, az állam legfontosabb szakrális tevékenységeinek jó része. Ez egyaránt lehetett állami, hivatalos áldozatbemutatás, vagy diadalmenet. Mindebből az következik, hogy ennek kellett lennie a Forum Romanum szakrális szempontból legfontosabb épületeit összekötő útnak. Ugyanakkor ez volt a Palatinusról a Forumra vivő főutca is.

A via általában nem csak utcát, de utat, leginkább épített utat jelent. A császárkor előtt Rómában mindössze két út, a Via Sacra és a Via Nova viseli a „via" nevet, ebből arra kell következtetnünk, hogy ezek voltak a város főutcái. Maga a Via Sacra a legősibb, s mint ilyen, a legismertebb és legnevezetesebb utca a városban. Elnevezése kezdettől fogva via, mindössze költői forrásokban nevezik clivusnak, de valószínűsíthetően nem az egészet, hanem a summa Sacra Via Forumra vivő részét, azaz azt, ahol valóban „clivus", azaz magaslatra/ról vezető út volt.
Magát az utcát az irodalmi források gyakran említik, de sok topográfiai információt nem adnak róla, leginkább visszafelé következtethetünk: bizonyos esemény itt zajlott, de hogy épp hol vezetett maga az út, arról nem tájékoztatnak.

Mind a mai napig nem tisztázott, hogy mikor merre is vitt pontosan. Nyomvonala az idők során sokszor és jelentős mértékben megváltozott. Leírásai alapján egy hosszabb és egy rövidebb szakaszát tudjuk azonosítani.
A rövidebb, a legrégebbi rész, az út legmagasabb pontja, a summa Via Sacra, ami a Regia és a Domus Publica között található. Ez a mindössze 40 méteres szakasz kötötte össze az archaikus Róma legfontosabb szakrális épületeit, ezen vonultak az arra illetékesek az áldozatok bemutatására.

A Via Sacra leghosszabb szakasza a Capitoliumról indult, elvezetett a Comitiumra, és a Basilica Aemiliát érintve, a Regia és a Domus Publica felé tartott. Innen valószínűleg a többszöri útvonal módosítás mellett, a Titus-diadalív alatt haladt, és a Constantinus-diadalív mellől vezetett az Esquilinusra, a Sacellum Streniaehez. Az utolsó szakaszt a Maxentius Basilica felépítésekor módosították, majd a Venus- és Roma-templom építésekor ismét kiigazították. Ez az állandó módosítás, áthelyezés, átépítés az egész Forum történetére általánosan jellemző volt.
A Via Sacra is többször változtatta nyomvonalát. Brown ásatásai alapján a királyság és a korai köztársaság idején a Domus Regia - Regia melletti egyenes szakasz után, a Castor- és Pollux-templom előtt, szabálytalan ívekben, a Forum terén át, a doliolák mellett kanyargott a Comitiumra.
Mindössze Kr. e. 179-től, amikor az Area Forit kikövezték, haladt szabályosabb vonalban a Forum terének északi oldalánál. A köztársaságkorban valószínűleg egyenesen vezetett, aztán a Nero alatti tűz, a Domus Transitoria, a Titus-diadalív, majd a Basilica Nova megépítése újból és újból módosította nyomvonalát.

Az Augustus-kor előtti nyomvonalról kevés és töredékes régészeti információval rendelkezünk. Úgy tűnik, a késő-köztársaságkorra a summa Via Sacra vonalon a Regiáig, az utcára néző tabernák álltak. Horatius, mint bevásárló utcáról emlékezik meg róla. Főként luxuscikkeket árultak itt, erről több irodalmi adat és felirat is tanúskodik, amelyek alapján főként arany- és ékszerárusoká költöztek ide, de egyéb delikátesz termékek is kaphatók voltak.

Egy lehetséges nyomvonalváltozata: Első szakasza a summa Via Sacra, ami a Velián lévő szakasz. Ez a Titus-diadalívnél kezdődött, elhaladt a Basilica Nova és a későbbi Divus Romulus-templom előtt a Regiáig. A második szakasza innen a későbbi Antoninus- és Faustina-templom keleti sarkának környékén elfordult a Vesta-templom irányába, és a Divus Iulius-templom előtt, a későbbi Arcus Augustin át, a Forum terén haladt keresztül.
A harmadik szakasz később egészen a Castor- és Pollux-templom sarkáig ért, és a Basilica Iulia előtt futott, a Tiberius-diadalíven át balra megkerülte a Forum terét a Rostránál, áthaladt a Curia mellett, illetve később a Septimius Severus-diadalív alatt, és elhaladva a Concordia- és a Saturnus-templom mellett, rátért a Clivus Palatinusra és innen vezetett a Iuppiter Optimus Maximus-templomig.

A Via Sacra először az 1878-79-es ásatási évadban került a figyelem középpontjába. Akkor távolították el annak a földmennyiségnek a legnagyobb részét, ami a római kori rétegek fölött helyezkedett el. Az Augustus-kori kövezetet megtalálták, ez mintegy 5 méter széles volt, és a summa Via Sacrától a Titus-diadalívig, mintegy 16 méteres emelkedőn haladt felfelé. A Nero alatti tűzvész után jelentős mértékű lehetett az átépítés, a kövezet ugyan a Venus- és Roma-templom lépcsője alatt haladt, de az utcafronton szép, árkádos-oszlopos szerkezeteket alakítottak ki, hasonlókat a Porticus Minucia Frumentaria boltíveihez, ami arra utal, hogy ez a rész is bekapcsolódott az állami bürokráciát kiszolgáló területek közé. Ezután az út Nero idején egy oszlopokkal díszített udvarba vezetett, melynek középpontjában Nero kolosszusa állt.
Később Domitianus alakította át az árkádos épületeket a Horrea Piperatoriává, de ez a munka valószínűleg nem érintette a Via Sacra nyomvonalát. Legújabban nemcsak a Sacellum Bacchi további maradványai után kutattak a területen, hanem az út korai rétegeit is vizsgálták. Több magánház korábban fel nem tárt részlete került elő, fürdőre utaló nyomok, egy szökőkút medencéje. Mindez arra utal, hogy gazdag és díszítésében előkelő útszakasz volt. Talán ebben a korszakban volt esztétikailag a legegységesebb az út eme szakaszának látványa.

A nyomvonalváltozás Hadrianus alatt a Venus- és Roma temploma megépítésével elkerülhetetlen volt. A munkálatok során elmozdították a helyéről a Nero-féle oszlopos udvart, és a Via Sacra ezáltal egy impozáns főúttá vált, két oldalán elegáns megjelenésű üzletekkel, és a későbbiekben az északkeleti oldalon a Basilica Novával. Ezt az utat sajnálatos módon 1899-ben elbontották, azt gondolván róla, hogy középkori, és alatta helyezkedik el az augustusi réteg. Ezért, az elhordott földrétegek miatt tűnik ma úgy, hogy a császárkori épületek „lebegnek" az alapzatukon. A jelenleg látható kövezet alatt még két régebbi utat is feltártak a régészek.
Arra nincs régészeti bizonyíték, hogy a Via Sacra a Titus-diadalív környékén folytatódott a Meta Sudans irányába. A Via Sacra két oldalán üzletek álltak, amiből az következik, hogy maguk az út mentén álló házak hátukkal fordultak az utca irányába.

Több személy lakását igazolják ezen az utcán az irodalmi adatok, így a királyok korának két uralkodójáét, Ancus Martiusét, akinek a házát a források vagy a summa Via Sacrán, a Lares-templom mellett, vagy a Palatinuson, a Porta Mugoniához vezető, balról második utcában jelölik meg.
A Velián Tullus Hostilius háza állt. A köztársaságkorban Publius Valerius, Cn. Domitius Calvinus, P. Scipio Nasica, Marius, Tettius Damio, az Octavius nemzetség; a korai császárkorban Cn. Domitius Ahenobarbus domusaira utalnak az irodalmi források ezen az utcán.



Forrás:
Részletek T. Horváth Ágnes: Róma ókori városközpontja. A Forum Romanum és közvetlen környezetének története. Szeged, 2011
ISBN: 978-963-9978-27-0
Oldalszám: 622 oldal
Kiadó: Históriaantik Könyvesház Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011