logo

XXV Januarius AD

Sacellum Iani Quirini - Ianus Quirinus szentélye

Ianus tisztelete kezdetben a Tiberis alsó folyása mentén volt igen erős, a kettős arcú isten egyike volt a római pantheon legősibb isteneinek. Eredete vitatott, egyik legérdekesebb értelmezése szerint Ianus volt Apollo és Diana alakjának együttes megjelenése. Ó volt Iuppiter előtt a főisten, az ajtók és a kikötők istene. Az ég kapujának (ianua) őre volt, aki reggel kibocsátotta, este elzárta a napot. Átvitt értelemben maga volt a fény.
Legelfogadottabban a kezdet istenének tartották és nevének eredetét az ire igével hozták kapcsolatba. Tőle származtatták a dolgok eredetét, minden bejáratot, az év kezdetét, az évszakok és az emberi sors szabályos váltakozását, hozzá kötötték az emberi nem szaporodását és művelődését is. Bármihez kezdtek, először hozzá imádkoztak. Neki szentelték a hónapok első napját, később róla kapta a nevét az év első hónapja is.
Mézzel és tejjel készült kaláccsal, és sós darával áldoztak tiszteletére. Róla nevezték el a Janiculum dombját, ahol állítólag Latium királyaként lakott az aranykorban. Halála után tisztelték csak istenként, emlékére Numa Pompilius kétajtós templomot emeltetett amelynek kapui békében zárva, háborúban nyitva álltak. Kettős arcú isten volt, a bölcsesség forrása, egyik arcával a múltba, másikkal a jövőbe tekintett. Domitianus korától négyarcúként (Janus Quadrifons) ábrázolták, s ezeket hol a négy évszakra, hol a négy világtájra vonatkoztatták.

A szentélyt egyaránt hívták Ianus Quirinus-,és kettős ajtajú Ianus Ianus Geminus-szentélynek. A szentély elnevezése Ovidiusnál sacellum, Serviusnál sacrarium néven szerepel. Tortorici a Forum egyik legrégibb emlékének tartja. Felállításának apropója az a római hagyomány volt, miszerint Ianus úgy mentette meg a várost a sabin háborúk alatt a pusztulástól, hogy forró vizet fakasztott a Forum helyén, és ezzel visszatartotta a támadókat.
Ez a legenda arra enged következtetni, hogy Ianus eredeti jelentésében Ianus, azaz híd volt, és a Forum valamelyik folyóvize, forrása, feltehetően a Velabrus patak, vagy a Cloaca felett biztosított átjárást. Pontos helyzete nehezen határozható meg, valahol az Argiletum alján, a Curia bejárata előtt lehetett, közel a tabernákhoz. Coarelli a Basilica Aemilia vestibulumában feltárt, a Curia irányába tájolt aprócska tégla és travertin szerkezettel azonosítja.

Mint Róma kultuszai nagy részének, szentélyének alapítását is legtöbben Numa Pompiliusnak tulajdonították. Más források szerint nem a háború, hanem éppen a sabin római megbékélés emlékének szentelték. Kapuját béke idején zárva tartották, háború idején pedig kinyitották, és ezen a kapun keresztül vonultak ki a katonák és tértek vissza a városba.

Augustus büszkén állítja, hogy előtte mindössze kétszer zárták be, de uralkodása alatt háromszor. Szentélye Richardson szerintt a császárfórumok kialakításáig állt eredeti helyén, Domitianus Ianus kultuszát később a Forum Transitoriumra költöztette át, és ott új szentélyt építtetett, de az már formájában eltért a korábbitól.
Ianus négyarcú alakja (Janus Quadrifons) volt látható rajta, ez az épület azonban sem a forrásokkal, sem a FUR 212c töredékéve1- ami azt mutatja, hogy a Ianus Quirinus-szentély az archaikus kortól legalább a IV. századig változatlan helyen állt-, nincs összhangban.

Az érmeképek alapján négyzetes szentély volt, két korinthoszi oszlop keretezte boltozatos zárású, girlanddal díszített bronzkapuval. Az oldalfal opus quadratum technikájú. A hosszanti fal felső harmadában rácsos ablak helyezkedik el, felette füzéres díszítés.
A tető lapos (?) zárású díszítménnyel, az éremkép nem mutatja egyértelműen, nagy valószínűséggel, mint minden sacellum, felül nyitott lehetett. Ajtaja tojássorral díszített, íves záródású, pántokkal erősített, kazettás, kerek kopogtatóval


Forrás:
Részletek T. Horváth Ágnes: Róma ókori városközpontja. A Forum Romanum és közvetlen környezetének története. Szeged, 2011
ISBN: 978-963-9978-27-0
Oldalszám: 622 oldal
Kiadó: Históriaantik Könyvesház Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011