logo

XXV Januarius AD

Divi Augusti - Az isteni Augustus temploma

Az épületet a források templum Augusti, vagy templum divi Augustiként említik, kivéve Martialisti és Suetoniust, akiknél Templum Novumként szerepel. Az Acta Arvaliában pedig hol templum novum, hol templum divi Augusti novum, illetve egy helyen templum divi Augusti et divae Augustae a neve.

Sem építtetője, sem felavatója nem egyértelmű a forrásokban. Ami bizt az isteni tiszteletben részesített Augustus emlékére építtették. Kivitele vagy Tiberius, vagy ő és Livia volt. Bonyolítja a helyzetet, hogy Plinius szerint Livia a Palatinuson is emelt egy templomot megistenült férje tiszteletére, és mindketten a város több pontján is felállítottak hereónnak nevezett szentélyt, Augustus tiszteletére.
Tiberius a templomot már nem tudta be fejezni, ezért minden valószínűség szerint Caligula neve szerepel építtetőként rajta, aki október 5-én felavatta. Felirata nem került elő. Felavatása é építése Tacitusnál különválik, szerinte Tiberius befejezte, de idős kora miatt már nem tudta felavatni. Ugyanezt erősíti meg Cassius Dio is.

Az épület először Kr. u. 34-ben tűnik fel egy Tiberius verette érmen, majd Caligula pénzén is szerepel. Ezen egy hatoszlopos ión-, vagy korinthoszi oszloprendű templom előtt mutat be áldozatot Caligula isteni ősei tiszteletére. Az alapon is szobrok állnak, a tető középső akrotérionja egy quadriga, a két szélső Aeneas, amint Anchisest viszi a vállán és kézen fogva vezeti Ascaniust, illetve Romulus a spolia opimdval. Ez a díszítés nagyon megfelel a gens Julia ideológiai programjának, ahol a város alapításának isteni ősei jelennek meg - akárcsak Augustus Forumán - a császár hatalmának legitimizálóiként.
De ez az épület „elveszett", azaz, hogy pontosan fogalmazzak, jelenleg nem kerültek elő a maradványai, csak annyit tudunk róla, hogy a Vicus Tuscus és a Vicus Iugarius közötti területen, a Graecostasis közelében állt. Valószínűleg a Basilica Iulia háta mögött, későbbi korokban épült házak alatt található, olyan helyen, ahol nem lehetséges ásatást indítani.

Az Aedes Divi Augusti (érmeábrázolások) helyének meghatározását bonyolítja, hogy több szentélyt is felállítottak Augustus tiszteletére, és ezek egyike a Palatinuson lehetett. Az Augustus-templom és a Palatinus összemosása pedig abból adódhat, hogy sokáig tévesen azonosították a Palatinus lábánál feltárt, Tiberius, vagy Caligula palotájához, illetve a S. Maria Antigua templomhoz tartozó épületelemekkel.
Caligula e fölött az épület fölött építtette meg hídját, amivel a Palatinust és a Capitoliumot összekötötte. Mivel luppiterhez akart közel kerülni, akkor, tekintve a capitoliumi templom és a Domus Tiberiana távolságát, ami légvonalban nagyjából 350 méter, még fából se lehetett akkora hidat építeni, ami ezt komoly támasztékok nélkül áthidalta volna.
Kérdés, hogy a super itt mit jelent, ha nem felettinek fordítjuk, mint az általában szokás, hanem -on helyhatározó ragként, akkor fordítható a „templomon" értelemben. Ekkor azt is jelentheti, hogy az Isteni Augustus temploma mintegy pillér lehetett, valahol a két hídfő közötti távolság felénél, és Caligula tetőről tetőre támasztva építtette fel ideiglenes fahídját, amin az emberek feje fölött átsétálhatott a Capitoliumra. Ez ismét a Vicus Tuscus és Vicus Iugarius közötti területre helyezi magát a templomot.

Érdekes, hogy az eredeti templom belsejének dekorációja kapcsán tudjuk, hogy Tiberius elhelyezte benne az athéni Nikias Hyacinthusról fest képét, de nem tudjuk, milyen kultuszszobor állt benne. Erről csak a későbbiekben tudósítanak a források, Claudius állíttatta fe1a templomban az Isteni Livia szobrát is. Feltehetően más, istenné avatott császár szobra le helyet kapott benne, illetve a korabeli szokásoknak megfelelően, amolyan múzeumként is szolgált, amelyben a kultusz középpontjában lévő istenség hatalmának bizonyítékaként felajánlási ajándékokat helyeztek el.
Tiberius a templom építésekor könyvtárat is épített: Bibliotheca Templi Novi vagy Templi Augusti néven. Az előbbi azonosítása a „templum novum" = új templom jelentés miatt nem egyszerű. A jelzős szerkezet valami frissen elkészültet jelent, de kérdés, meddig tekintenek valamit újnak. Garbelli a palatinusi Apollo templom könyvtára mellett érvel, többen viszont, köztük Boyd is, a Forum mögötti templom mellett tette le a voksát. Mivel csak éremképekkel rendelkezünk, az épületnek az alapjai sem kerültek elő, nem lehet eldönteni, hogy állt-e benne, vagy mellette könyvtár.

Kr. e. 79 előtt az épület leégett. Platner-Ashby enciklopédiája lehetségesnek tartja, hogy ez 69-ben történt, amikor a „császárok templomába" villám csapott. A templommal együtt a könyvtár is leégett. Mindkettőt Domitianus újította fel, és ugyanekkor ki is egészítette egy, a patrónus istennője tiszteletére épített Minerva szentéllyel.
Ashby-Platner Martialisra hivatkozva megemlíti, hogy a könyvállomány megmenekült, és közvetlenül a költő epigrammájának publikálása előtt vissza is helyezték a könyveket eredeti helyükre. Ez 101-ben történt, Traianus alatt, ami viszont kétségessé teszi a könyvtár azonosítását, ugyanis ekkor már állt a bibliotheca Ulpia, ami kétségkívül még újabb templum és még újabb bibliotheca lehetett.

Antoninus Pius 159-ben vert érmén egy helyreállításról emlékezik meg. A templom többször is szerepel érmein, itt egy nyolcoszlopos, korinthoszi rendű templom látható, melynek a cellájában két kultuszszobor áll, minden valószínűség szerint Augustus és Livia. Az akrotérion díszítése pedig a Caligula-érméken láthatóval azonos.
Ugyanez az épület tűnik fel Antoninus aranypénzén is, de ennek felirata nem aedes, hanem templum (TEMPLVM. DIVI. AVG.), bár kétségkívül ugyanarról az épületről van szó.

Utolsó ismert írásos említése Kr. u. 248-ból való, ezután nem tudunk róla. Vagy teljesen elpusztult, vagy teljesen átalakították, de sem a Curiosum, sem a Notitia nem említi, tehát ennek a IV. század előtt kellett megtörténnie.
A dolog különlegessége, a miért kérdése. Augustus megítélése a római köztudatban nem változott, sohasem sújtották damnatio memoriaevel, nehéz eldönteni isteni tisztelete megszüntetésének, vagy a templom lerombolásának okát. Mivel feltételezett helyén ásatásokat nem lehet folytatni, létének igazolására, pusztulásának okára, megjelenésére nézve csak a már eddi megtalált írásos és képi források állnak rendelkezésünkre.


Forrás:
Részletek T. Horváth Ágnes: Róma ókori városközpontja. A Forum Romanum és közvetlen környezetének története. Szeged, 2011
ISBN: 978-963-9978-27-0
Oldalszám: 622 oldal
Kiadó: Históriaantik Könyvesház Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011