logo

XXV Januarius AD

Aedes Veneris et Romae - Venus és Róma temploma

A későbbi iratanyagban előforduló egyéb nevei alapján felállítható az a műemlék sor, amivel ezt a történelmi emléket azonosították. A középkortól kezdődően részben a Vespasianus-forumhoz kötötték, részben Sol, Luna, de erős tévedéssel Concordia templomával azonosították. Ez utóbbi csak annyiban érthető, hogy a megmaradt impozáns maradványok Róma legpompásabbnak ismert templomához is tartozhattak. Szintén méretei és szokatlan alaprajzi elrendezése vezettek ahhoz a téves nézethez, miszerint Vespasianus thermája lenne.

Róma legnagyobb, kettős szentélyű temploma volt. Ez a hatalmas templom Hadrianus császár idején Kr. u. 121-135 között épült a Velia dombon. 121-ben Parilia ünnepén inaugurálták (avatták fel), de csak 135-ben szentelték fel a templomot, és valószínűleg csak Antoninus Pius alatt fejezték be magát az építkezést.
A Maxentius-basilica és a Colosseum, illetve a Via Sacra között található, a Forum mai keleti bejárata mellett. A kettős templom részben a Colosseumra, részben a Forumra néz. A két istenség, akinek ajánlották: Venus Felix és Róma Geniusa, azaz maga a megistenült Roma. E két istenség egyéb elnevezéseket is asszociált, így néha a templomot Venus helyett Amor és Roma templomának nevezik, ennek mindössze annyi az alapja, hogy az Amor név a Roma tükörképe, s úgy gondolták, hogy ahogyan a két templom tükörképként helyezkedik el egymás mellett, úgy kellett, vagy lehetett az elnevezés tükörképét is használni.
A másik névváltozat szerint Roma istennőt magával a várossal helyettesítették, így a neve urbis Venerisque templa. A kettős elnevezés időnként elmarad, és hol az egyik, hol a másik istenség templomának hívják, így templum urbis Romae, vagy csak egyszerűen templum urbis, illetve templum Veneris volt a neve.

A két templom apszisa egymásnak háttal kapcsolódik, a nyugati tájolású, Romának szentelt néz a Forumra, a keleti tájolású, Venusé pedig a Colosseumra. Ez az antik írók által többször is megörökített kettős épülettípus jellemző volt a Hadrianus-féle építkezésekre. Ez volt az a templom Ammianus Marcellinus szerint, amely a várost egyébként nem nagyon szerető, I. Constantinus császárt, 356-os látogatásakor a római épületek közül egyedüliként, teljesen elvarázsolta. Valóban a város leghatalmasabb és legimpozánsabb temploma volt.
A hagyomány szerint a templom terveit maga Hadrianus császár készítette és a nagy görög építészt, Apollodorost mosolyra késztette, aki a terveket látván úgy nyilatkozott, hogy ez a hely nem más, mint a következetesség halála. Rossz nyelvek szerint meg is halt véleménye miatt Az építmény alapjait a város születésnapján, április 21-én fektették le.

A templom a Velia domb lejtőjére emelt mesterséges emelvényre épült, s alépítménye felhasználta a Domus Aurea vestibulumának maradványait. Amikor épült, akkor mozdíthatták el eredeti helyéről Nero kolosszusát is. Mivel lejtőn épült, a szintkülönbségek kiegyenlítése miatt nagyobb alépítményt konstruáltak, amelynek helyiségeiben raktárakat hoztak létre, ahol a Colosseum gépészeti berendezéseit, emelőit tárolták.

A legújabb ásatások megerősítették azt a korábbi elképzelést, hogy sem a templom, sem a hozzá tartozó, összetett építészeti elemek nem voltak olyan szimmetrikusak, mint azt egyes rekonstrukciók feltételezték. Maga a templom sem helyezkedik el szimmetrikusan az alépítményen, hanem mintegy 4 fokkal eltér attól. Ennek okát Medri abban látta, hogy építésekor alkalmazkodni kellett a már meglévő szerkezetekhez, igazodtak a nerói építkezés tengelyéhez, a Via Sacrához, hogy a templom jobban látható legyen a Forumról.
Az eredetileg korinthoszi stílusú templom hellenisztikus, lépcsős stylobatése 100 x 145 méteres alapterületen feküdt, 31 méter magas volt. Ezt egy 110 x 53 méteres peristylium övezi. Igen ritka, decastylos (tízoszlopos) templomtípus, homlokzatán tíz fehér, oldalain 21 egyiptomi, szürke gránitból készült, egyenként 1,8 méter magas oszloppal.

Mivel Hadrianus a görög művészet nagy tisztelője volt, ez a templom talán a legkevésbé római a Forum építményei közül, a kettős cellától eltekintve mindenben megfelel a hellenisztikus templomok megjelenésének. Teljesen hiányzik a római építészet jellegzetessége a podium, ehelyett a korban divatos görög stylobatéson áll, és a templomot teljesen körbeveszi az oszlopcsarnok.
Peripteros nincs több a Forumon, ezt a templomot pedig a templom oszlopcsarnokát mintegy megismételve, két oldalon még porticus is szegélyezi. A templomból lépcsősor vezetett a Colosseum-völgybe. A görögös külső azonban római megoldásokat takart. A szentély boltozatos, gazdagon díszített cementtégla falai, apszisa és mennyezete eltér a hajlított formákat kikerülő hellén elvektől. Itt már az ívelt térelhatárolás a jellemző, ami a legkorszerűbb római téralkotáshoz, Hadrianus Pantheonjához vezet majd.

A templomot két istennek szentelték, ez a kettős felajánlás a templom belsejében tükröződik vissza, de eltekintve a dupla bejárattól, kívülről ennek kevés jele van. A belső térben két, egymásnak háttal elhelyezett cella található az istenek szobrainak. Az eredeti cellákat még vízszintes fatetővel fedték, a ma látható boltozatos cellákat és az egész alépítményt később, 307-ben alakították át ilyen formára, amikor Maxentius újjáépítette a templomnak azt a részét, ami egy korábbi tűzvészben megrongálódott. Ekkor új mennyezetet kapott stukkódíszes dongaboltozattal. A cellák bejárata előtt négy-négy, konzolra épített oszlop állt.
A mennyezetet stukkóval fedett, finoman díszített táblák takarták. Az apszison belül helyezkedett el egy, a tetőre vezető lépcsőház. A tetőt aranyozott cserepek fedték. A templomépület maga téglából készült, amit gazdagon díszített márvánnyal burkoltak. Ezek egy része elveszett, néhány töredékét azonban ismerjük, így a templom nyugati frontjának tympanonjából származó domborműveket, amelyek Marsot és Rhea Silviát, illetve az ikreket szoptató anyafarkast ábrázolják.

A templomkerületen belül több emlékszobor is állt, 176-tól Marcus Aurelius és Faustina ezüst szobra, a Venus-cellában pedig volt egy oltár, amelyet a friss házasoknak ajánlottak, itt állt Minerva és kétségtelenül több más szobor is.
Azt, hogy hogyan omlott össze, jelenleg nem tudjuk. I. Pál (757-767) pápa itt építtette meg azt a rövid életű, a Forumra néző, Szt. Péter és Szt. Pál tiszteletére emelt templomot, amit Simon mágus halálának helyén emeltek. Ezt IV. Leo (847-855) pápa lebonttatta, de máig őrzik a S. Francesca Romanában az apostolok térdének lenyomatát, amit akkor hagytak a bazalt kövezetben, amikor imádkoztak a mágus hamisságának kiderültéért.

I. Honorius (625-638) pápa eltávolíttatta a templom megmaradt aranyozott tetőzetét és ezeket a régi Szt. Péter bazilika építésénél használták fel. 846-ban kirabolták a szaracénok. Az utolsó bronz díszeket V. Pál vitette el Symmachus szökőkútjának díszeivel együtt.

847. augusztus 30. előtt volt egy földrengés, ami megrongálta, de hogy pontosan mennyi idővel előtte, s hogy milyen károkat okozott, szintén az ismeretlenség homályába vész. Amikor 847-853 között IV. Leo (847-855) pápa megépíttette a S. Maria Novát, akkor a templomot ennek a romjain emeltette.
A Roma istennőnek szentelt cella ma is a Santa Francesca Romana templom része, II. Honorius (1124-1130) pápa idején, 1130-ban, a harangtoronyba építették be. Ez ugyanaz a templom, amit IV. Leo építtetett, de 1612-ben V. Pál pápa alatt átépítették, és azóta nem S. Maria Novának, hanem Santa Francesca Romanának nevezik. Maga a S. Maria Nova az Aedes Veneris alapozására épült, amit Nibby bizonyított, amikor megtalálta az ókori alapokat, és a templom feltárásakor több olyan falat, amelyek a ledőlt antik templom márványtöredékeiből épültek.

Valamikor 1594 előtt helyreállították. Az általános gyakorlatnak megfelelően, ennek ledőlt romjait, használható díszeit is kirabolták a reneszánsz idején. 1575-ben Flaminio Vacca vette meg a Venus cella görög márványpadlózatának tömbjeit. Az entablatúra márványtöredékét a S. Maria szerzetesei vitték át saját konventjükbe és használták fel a „fabbrica di S. Pietro"-ban.4o3 Többször folytak feltárások a területen, így 1910-14-ben, majd 1827-29-ben. A romok széthordását végül Carlo Fea állította meg.

1934-1935-ben újra felállították a peribolus megmaradt oszlopait. Mára sajnálatosan kevés maradt a templomból, csak a mesterséges platform és a boltozatos cellák láthatók. A Venus tiszteletére szentelt cellára a Colosseumból nyílik kitűnő rálátás, de ennek is lerombolták jó részét, csak a cella apszisának boltíve, a faltöredékek és a márványpadló egyes elemei maradtak meg.
A Via Sacra mentén újra felállították a két porticus egyikének megmaradt oszlopait, ezek a Titus-diadalívhez vezető út mentén magasodnak. A templomot 2010. november 11-én 26 év restaurálás után ismét megnyitották a nagyközönség előtt.



Forrás:
Részletek T. Horváth Ágnes: Róma ókori városközpontja. A Forum Romanum és közvetlen környezetének története. Szeged, 2011
ISBN: 978-963-9978-27-0
Oldalszám: 622 oldal
Kiadó: Históriaantik Könyvesház Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011