logo

IX Sextilis AD

Aedes Saturni - Saturnus-templom

A Forum Romanum legrégebbi és még romjaiban is minden kétséget kizárón egyik legmutatósabb temploma volt. Vesta és Iuppiter temploma mellett ez volt a legrégibb templom, amit Rómában emeltek.

A korai római vallás egyik legfontosabb istenségének, Saturnusnak állították, akit csak később azonosítottak a görög Kronosszal. Saturnus volt minden kezdetek ura, a Földanya (Ops) férje, akihez mint mezőgazdasági istenséghez, az aranykor mítosza fűződik. Ezen túlmenően mitikus családfájában Picuson és Latinuson keresztül Aeneashoz is kapcsolódik.

A Saturnusnak szentelt templom a Forum nyugati részén áll, a Rostra és a Basilica Iulia között, Vespasianus- és Titus templomával szemben, a Clivus Capitolinus legalján, vagy az alatt, egy oda vezető szűk feljáróná1. A Clivus Capitolinushoz viszonyítva annak nem a Forum felőli, ha nem a capitoliumi oldalán állt. Északi tájolású volt, pronaosa közvetlenül a Via Sacrára nézett, ami a templom nyugati végénél kanyarodott el és torkollt a Clivus Capitolinusba.
Ugyanezen a helyen három templomot is szenteltek Saturnusnak. Az első a római királyok utolsó éveiben épült, a hagyomány szerint Tullus Hostilius, vagy Tarquinius Superbus építtette, de valójában később, Titus Larcius első, 501-es, vagy még inkább második, 498-as dictatorsága alatt szentelték fel először.

Az első építmény minden valószínűség szerint egyszerűfanum, és nem aedes volt. A lehetséges építtetők között szerepelnek még Aulus Sempronius és M. Mamercus, a 497. év consu/jai, valamint Postumus Cominius, aki 501-ben és 493-ban viselte a consulságot. Van egy másik irodalmi hagyomány is a templom építésére, ez Gelliusnál olvas-ható. Szerinte L. Furius katonai tribunus építtette, de ennek a személynek kilétét nem tudjuk pontosan megállapítani.
Valószínűleg etruszk stílusban készült, igen kicsiny templom volt, s egyidőben készült a capitoliumi Iuppiter Capitolinus szentélyével. Kr. e. 174-ben egy porticusszal gazdagították. Ezt az első szentélyt Kr. e. 42-ben lerombolták, és a helyén röviddel ezután raetiai hadjárata hadizsákmányából L. Munatius Plancus aedilis emeltetett új, kőből készült szentélyt. Ez az egyetlen olyan szentély a Forumon, amit nem a császári családhoz tartozó személy építtetett. Ez a templom a Kr. u. 283-as tűzvészben pusztult el, s az eredeti szentély alapzatán Diocletianus állíttatta helyre.
A Kr. e. 42-es templomból csak a podiuma és a padlóburkolata maradt meg. Az architrávon megörökített felirat azt a senatusi helyreállítást örökíti meg, ami valószínűleg Kr. u. 4-ben, egy tűzvész után történt. Ekkor valószínűleg az alépítmény megmaradt, de a ma is látható felépítmény egy későbbi korból származik.

A IV. század során többször leégett. Talán utolsó helyreállítása 360-380 között történt, amikor a pogány senatori ellenzék utolsó, s tegyük hozzá, végül elbukott kísérletét tette, hogy helyreállítsa a hagyományos római vallást a kereszténység ellenében. Az új épület homlokzatát hat ión oszlop díszítette. Az épületet körülvevő oszlopsorból nyolc szürke gránitból készült oszlop és az architráv maradt fenn.

Ugyancsak olvasható még az architráv felirata:

„SENATUS POPULUSQUE ROMANUS INCENDIO
CONSUMPTUM RESTITUIT"

azaz „a senatus és a római nép állíttatta helyre a tűzvész után"

A Saturnus-templomban őrizték a quaestorok a római államkincstárat, az Aerariumot (Aerarium populi Romani, vagy Aerarium Saturni). Ennek magyarázata a Saturnus nevéhez fűződő aranykor-mítosszal hozható kapcsolatba, ugyanis amíg Saturnus uralkodott, nem létezett magántulajdon, nem ismerték a lopást, s ezért úgy vélték, hogy az aranykori bőség megszaporítja, egyben a lopástól is megvédi az állami javakat.
A korai időkben a hálás emberek terméseikből áldozatot mutatták be neki, hogy az isten bőséget biztosítson számukra, s megőrizze őket minden bajtól. A templom helye így érthetően a hasonló szakrális funkciójú Mundus közelében található. Később, amikor a rómaiak már szert tettek nem csak naturális javakra is, a templom az állami kincstár szerepét vette át. Az Aerarium bejárata valószínűleg a déli oldalon volt.

A császárkorban a fiscus létrejöttével már csak az állami közös bevételeket kezelte a praefectusok vezetése alatt. Maga a templom csak a pénzt őrizte, a gazdasági ügyeket valószínűleg egy másik helyiségben, vagy helyiségekben intézték valahol az Area Saturnin, magukat az iratokat itt, majd egyes feltételezések szerint a „Tabularium" megépülte után, leginkább ott kezelték. A templom külső falán - mint több hasonló középületen -, hivatalos iratokat, határozatokat függesztettek ki.

A templom homlokzatán Triton lovas szobra állt, a cellában Saturnus képmását helyezték el. Ezt a szobrot olajjal töltötték meg, és minden diadalmenetben a győztes hadvezér felvonulása előtt vitték. A templom előtt állt Saturnus oltára, az Ara Saturni.
A templom római szokás szerint magas, 11 méterre a Forum szintje fölé emelkedő podiumon állt, amihez lépcsők vezettek fel. Opus caementicum és travertin tömbökből épült, amit márvánnyal burkoltak. Eredeti mérete 40 x 22,5 méter volt.

A római prostylos templom reprezentatív példája, azaz pseudoperipteros hexastylos, azaz ión hatoszlopos volt, oldalt három oszlop mélységű pronaosszal. Átépítéseikor talán egyedülálló módon újra- és újra felhasználták az eredeti építőanyagokat, csak az ión fejezetek, amelyek thasosi ragyogó fehér márványból készültek, mutatnak késői, protobizánci stílusjegyeket. Ez a későión sarok-voluta, és a háromrészes kyma, a tojássorral, a zsinórral és az akantuszlevelekkel a késői korra jellemző.
Ez a fajta ión ún. diagonális fejezet nem a császárkor első századaiban volt divatos, a volutáknak ez a típusa a kompozit oszlopon jelenik meg, önállóan Pompeiben használták, és itt, a Saturnus-templomon jelenik meg különleges elemként. Ez jelzi, hogy a fejezetek a harmadik század előtt nem kerülhettek mai helyükre.

Ión oszloprendűként jelenik meg az ún. Plutei Traianinis. Több kutató felvetette, hogy az ión fejezetek a kései restauráláskor kerültek az épületre, az Augustus-kori templomokon ugyanis főként korinthoszi rendű oszlopokat találunk. Az ásatási területről előkerült korinthoszi töredékek alapján azt is valószínűsítik, hogy a pronaos oszlopai voltak csak ión rendűek, a cellán viszont korinthoszi féloszlopok álltak. Természetesen a teljes ión átalakítás sem zárható ki.
A Plutei Traianin, a Vespasianus és Titus-templom mellett megjelenő templom minden kétséget kizáróan ion rendű, és így a II. századi megjelenését reprezentálja. Az architráv palmettás díszei a Traianusforumról kerültek ide egy kései restauráláskor. Az entablaturát is fehér márványból faragták. Az oszlopok szürke egyiptomi márványból (Mons Claudius), és a két oldalon 1-1 rózsaszín assuániból készültek.
Magasságuk 11 méter, és 1,43 méteres az átmérőjük. Ezeket valószínűleg szintén máshonnan hozták ide. Három monolit, a többieket két különböző oszlopból rakták össze. Egyik-másik nem követte az eredeti oszloprend szabályait, a fejezetekkel ellentétben maguk az oszloplábazatok három különböző típust képviselnek, attikai, korinthoszi lábazatot, és van, ami lábazat nélküli (dór). Ezek közül csak négy való egyazon korból, a másik négyből kettő a Kr. u. III., illetve a maradék kettő a Kr. u. IV. századból való.

A templom podiumának néhány tömbje a mai napig az eredeti helyén áll, az ásatások során alatta talált csatorna jóval korábbi. Ami kevés a lépcsőből megmaradt, az Aerariumhoz tartozott. Ugyancsak megmaradt az alépítmény mellett a pronaos (belső szentély) 8 oszlopa. Az architráv akantuszlevelekkel és palmettákkal díszített belső fríze Kr. e. 43-ból, egy később leégett templomból való, külső oldala Augustus kori.

Az épület 1402 és 1447 között még biztosan állt, szinte épen, csak a porticus egy részének oszlopai dőltek le, amint azt Poggio Bracciolini, De varietate fortunaejában olvashatjuk.


Forrás:
Részletek T. Horváth Ágnes: Róma ókori városközpontja. A Forum Romanum és közvetlen környezetének története. Szeged, 2011
ISBN: 978-963-9978-27-0
Oldalszám: 622 oldal
Kiadó: Históriaantik Könyvesház Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011