logo

XXV Januarius AD

Aedes Iovis Statoris - Iuppiter Stator temploma

A templom építésére Romulus tett ígéretet a sabinok feletti győzelem emlékére, minden valószínűség szerint fel is szentelték a helyet (fanum), de a templomát magát csak Kr. e. 296-ban építtette meg M. Atilius Regulus.
Az antik források topográfiai helymeghatározásai: „a Palatinus tövénél" „a Palatinus szélénél"; „a Palatinus régi kapujánál"; „... a mugoniai kapu mellett csatlakozik... "; „... a Palatinushoz csatlakozó Via Sacránál... "; jobboldali kapuja a Palatinusnak, ahol elsőként alapították Stator...; a Via Novával szemben... lakott a király Iuppiter Stator temploma mellett... ". . . Iuppiter Stator temploma Superbus domusának vestibulumában... " még nem adnak pontos támpontot, több megoldási lehetőség is adódhat.

A források alapján a templom helyének topográfiai pontjai: a Via Sacra, a Palatinus, a város romulusi pomeriuma, az Aedes Larum. Klasszikusan a Via Nova és a Via Sacra legmagasabb pontjai közé helyezik a Porta Mugonia mellé. Coarelli új azonosításához a Via Sacra szolgált kiinduló pontként, és a Porta Mugoniával hozta párhuzamba. Az ő elmélete alapján a templom lejjebb került a Velia lejtőjéről, szembe a Domus Regia területével, a mai „Templum Divi Romuli" helyére.

Az Aedes Larum a másik viszonyítási pont. Az Aedes Larum és a Iuppiter Stator topográfiai közelségét Vasaly Ovidiusra hivatkozva ünnepük egybeesésével magyarázza. Könnyű lenne a dolgunk, ha az Aedes Larum helye topográfiailag teljesen tisztázott volna. Ennek helyzetét azonban egyértelműbben határozzák meg a források, így a korábbi helyre, a későbbi Titus-diadalív környékére kell helyeznünk.
Mindezek alapján megfontolandónak tartom Ann Vasaly feltevését, miszerint az Aedes Larum, a Iuppiter Stator-templom és a Porta Mugonia nem egyszerűen egymás mellett állt, hanem olyan épületegyüttest alkotott, ami propylaionként fogható fel, Romulus palatinusi városának főbejárataként. Ez összecseng Wisemann elemzésével is. Ő meggyőzően érvel egy olyan típusú koncepció mellett, amely szerint az Augustusszal kezdődő építési politika az új hatalmi ideológia jegyében úgy kívánta átalakítani a Palatinus Forum területét, hogy a Scalae Caci (Cacus lépcsője), a Porta Romulana és a Porta Mugonia a császári Palatinus kapuivá lettek, s ezek között a kapuk között saját vestibulumaik örökítették meg dicsőségüket. Így a Palatinus újfent magát Rómát jelentette, és az új hatalmi forma kialakulása a római politikai viszonyok olyatén változását sejtette, mint maga a városalapítás aktusa. A principatus létrehozása tehát megfelelt egy új városalapításnak.

Milyen maradványokat tekinthetünk a templomhoz tartozóknak abban az esetben, ha elfogadjuk, hogy a summa Via Sacra legmagasabb pontján, a Palatinusra vezető út mellett a Titus-diadalív környékén állt?

A Palatinusra vezető, Domitianus építtette hatalmas kapu mellett 1866-ban feltárt, 24 x 47 méteres római beton alapokat Iuppiter Stator templomával azonosították." Ez ugyan Domitianus alatt épült, de korábbi alapokon. Lanciani a templom helyét egy II. századi, talán Hadrianus korából származó, feltehetően felajánlási építmény, a későbbi Turris Chartularia alapjaival azonosította, amely az ókorban császári archívumként is szolgálhatott, amit később pápai levéltárként használtak. A Titus-diadalívhez hasonlóan a Frangipani család védművébe is beépítették. 1829-ben Valadier rombolta le.
Az épület alapjául szolgáló peperino blokkokat Lanciani a cella alapozásának vélte, bár a cella alapjai és a római beton alapozás nem egykorú. Az épület alapjainak koráról még nincsenek nagyon pontos adatok, az is elképzelhető, hogy a II. századi alatt korábbi is meghúzódik, s akkor egyike lehet a környék Iuppiter Stator templomaként számba jöhető aedeseinek.

Miután már puszta topográfiai helyzete is vitatott, magáról az épületről vajmi keveset tudunk. A Haterius-relief alapján szokták leírni, eszerint északi tájolású, korinthoszi hexastylos (hatoszlopos) templom lett volna, de miután magának a reliefnek az értelmezése már régóta történész-régész és művészettörténész körök vitájának középpontjában áll, nem sokat tehetünk az épület rekonstrukciója érdekében, ugyanis, ha nem azonos a Iuppiter Stator-templommal, akkor ennek értelmezése alapján minden leírás téves rekonstrukcióhoz vezet. Az épületek sorát a reliefen általában úgy rekonstruálták, hogy az első épület vagy Isis és Serapis temploma a Campus Martiuson, vagy az Iseum bejárata ugyanott.

A második épület vagy a Colosseum vagy a Stadium Domitiani. A harmadik építmény vagy Titus diadalíve a Circus Maximus mellett, vagy Titus diadalíve a Via Sacrán. A negyedik építmény vagy Titus diadalíve a Via Sacrán vagy Domitianus palatinusi palotájának bejárata. Az ötödik épület vagy Iuppiter Stator temploma, vagy Iuppiter Custos temploma, vagy Vespasianus temploma.
Az elsővel kevés problémánk van, a keleti szimbólumok egyértelműsítik az Iseumhoz kötését. A másodiknak azonosított aréna minden valószínűség szerint a Colosseum, még akkor is, ha itt még nem a teljesen elkészült épületet ábrázolják, s nagysága sem arányos a többi épülettel. A harmadik emlék egy oldalról ábrázolt diadalív, tetején quadriga. Bármelyik lehet a Vespasianusnak, Titusnak állított, vagy Domitianus által állíttatott ívek közü1.

A negyedik épületet felirata miatt mindenképp a summa Sacra Viához köthetjük. Ha elnéztük az ábrázolás következetlenségeit az előbbieknél, el kell néznünk itt is. Egyíves diadalkapu és bármi más erre hasonlító kapu egyaránt lehet. Utóbbit a központi ív fölötti tympanon erősítené, ami diadalíveken ritka, egykapusokon mindenesetre, ha elszórtan megjelenik, akkor háromkapus íveken fordul elő.
Az utolsó, ötödik épület templom. Szerkezete alapján ez egészen világos. A rajta fellelt szimbólumok alapján Iuppiternek ajánlották. Az azonban eldönthetetlen, hogy Iuppiter Stator vagy Custos templomáról van-e szó. A Vespasianus és Titus-templom mellett mindössze az architráv frízén végigfutó motívum szól, ami azonban nem egyedülálló, és csak azt erősíti, hogy a Flavius-korban készült.

A domborművön lévő ívek nyílásában megjelenő szobrok: Minerva, Roma, Iuppiter nem topográfiailag, hanem ideológiailag fémjelzik a domitianusi-kor építészeti programját. Ennek alapján tehát ki kell mondanunk, hogy a Haterius-relief summa Sacra Via feliratot viselő templomának képe alapján rekonstruált Iuppiter Stator-templom fizikai megjelenésében csak annyiban fedi a valóságot, amennyiben a római templomok hasonlítanak egymásra.
Alaprajzuk, külső megjelenésük szinte egyforma, csupán oszlopaik számában és díszítésükben különböznek. A dombormű minden kétséget kizáróan egy olyan templomot jelenített meg, ami a summa Sacra Vián állt, de nem feltétlenül a Iuppiter Statorét.


Forrás:
Részletek T. Horváth Ágnes: Róma ókori városközpontja. A Forum Romanum és közvetlen környezetének története. Szeged, 2011
ISBN: 978-963-9978-27-0
Oldalszám: 622 oldal
Kiadó: Históriaantik Könyvesház Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011