logo

IX Sextilis AD

Aedes Divi Iulii - Az isteni Caesar temploma

A Forum főutcáján, a Regia, a Castor- és Pollux-templom és a Basilica Aemilia között emelkedett az a C. Iulius Caesar isteni tiszteletének ajánlott templom, amit Kr. e. 44-ben, a dictator halála után építettek fel azon a helyen, ahol halotti máglyája állt. A hely megválasztása nem volt véletlen.
A Forum ezen része fejezte ki azt a politikai szemléletváltást, ami a Mediterraneum meghódításával bekövetkezett. Az Aedes Castoris et Pollucis és környéke az új politikai nézetek színtere volt. Caesar temploma itt egyaránt kapcsolódik az isteni alapításhoz, a Penates Publici kultuszához, a Regiához, mint az ősi idők szükséges kellékeihez, az állam fölötti hatalom gyakorlásához, de az új idők ideológiájához is.

Építéstörténete Caesar temetésének aktusával kezdődik. Halála után elefántcsont kocsin vitték a Forumra, és a Venus Genetrix-templom aranyozott bronzmodelljében ravatalozták fel a Rostrán. Itt mondta el Antonius, ha nem is a Shakespeare által elhíresült beszédét, majd innen vitték Caesart a halotti máglyára. A hagyományoknak megfelelően a Campus Marttuson kellett volna elhamvasztani, de Caesart a Forumon emelték halotti máglyára.
Ma az aedes középső részét Caesar sírjának tartják, de a dictator testét eredetileg itt, a Forum keleti végén, a Regiával szemben égették el, de n itt temették el. Itt kezdetben csak egy sárga numidiai márványból szült oszlop állt a „PARENTI PATRIAE" „haza atyjának" felirattal, m egy oltárt emeltek ezen a helyen, ami a polgárháborúban el is puszt Dolabella romboltatta le Kr. e. 44 áprilisában.
Magát a templomot később, a hagyomány szerint Kr. e. 42-ben, második triumviratus tagjai, de valójában egyedül Augustus emeltet te a megistenült Caesar tiszteletére. Felavatására 29. augusztus 18-án került sor. A hősök istenné emelése nem római találmány, a görögökön keresztül a hellenizált keletről került Rómába. Ez a szokás nem volt idegen a rómaiaktól sem, akik családi körben, a házi oltáron áldoztak dicső őseiknek.

Van még egy érdekessége a templomnak. Érmeábrázolásain megjelenik az üstökös, amit Augustus vallásos ideológiájában kétszer is megtalálhatunk. Először, mint Caesar égbeszállt lelke, majd, mint Octavianus születését előre jelző prodigium jelet meg. Az üstökös Venus Genetrix temploma felett tűnt fel, es hét napon keresztül ragyogott fel újra es újra Róma egén. Ez a templom az üstökösnek, illetve annak tiszteletének volt szentelve. Megépítésekor talán ión stílusú négyoszlopos templom volt, de már itáliai stílusban épült.
Az oszloprend stílusának meghatározása kissé bizonytalan. Az éremleletek alapján mind az ión, mind a korinthoszi és a kompozit rend is feltehető. Egyes kutatók feltételezik, hogy a templomnak ión pronaosa volt, de a cella pilaszterei korinthoszi oszlopfőkkel voltak díszítve. Ennek magyarázata, hogy több korinthoszi töredék is előkerült a térségből, többek között az entablatúra és a cornix darabjai, amelyek tipikusan korinthoszi rendű díszítőelemeket, modillionokat és rozettákat mutatnak.
Közvetlenül mellette erős tufa alapozás három rétegét tárták fel, amit Steinby a Basilica Aemilia alapozásként azonosított. Úgy tűnik, hogy ennek átépítésével nyertek teret, amit később az Aedes Divi Iulii foglalt el. Az építmény alsó része és az épület tufa tömbökből és opus caementicum technikával készült, a podium és a cella falai travertinből, amit feltehetően Luna márvánnyal díszítettek.

Maga az épület két részből állt, egy 5,5 magas podiumból, ami a homlokzati részen csak 3,5 méter magas, egy 26,97 x 30 méteres négyszög alaprajzú teremből, amely a szentélyt tartalmazta. Itt helyezték el a 8,5 méter átmérőjű kerek oltárt, amelynek peperino falai mai is láthatók. Az oltár előtt magasodott Caesar monumentális szobra. Ezpontifex maximusként örökítette meg a triumvirt, fején csillaggal, és kezében az augurok lituusával. Oszlopai legalább 11,8/12,4 méter magasak lehettek.
Az érmeképek alapján, akárcsak az oszloprend esetében, több, egymástól eltérő homlokzati díszítést lehet elképzelni. Legalább két nagyobb csoport elkülöníthető, ezek közül az első az eredeti díszítés lehetett, ami az August kori ízlést tükrözi. Ezen az üstökös szimbólum jelenik meg a homlokzaton tympanonon, a tetőzet antefixei pedig a régi etruszk típusú szentélyekre emlékeztetnek. Talán nem véletlen áthallása a capitoliumi Iuppiter szentély dekorációjának. A templom díszítésének másik korszaka a Hadrianus-kori vereteken látható. Ezeken a tetőzet díszítése megegyezik a klasszikus római templomdíszítéssel, a gerincen és a tető két oldalán is látható szobordíszekkel.

A podiumra való feljutás szintén sokáig rejtély volt, és az éremleletek, illetve az ásatások nehezen oldották meg a kérdést. Hülsen elmélete szerint a feljáró az épület homlokzatán, a podium két oldalán volt. Ez a nézet főként a XIX. századi ásatási eredményeken és az érmeképeken alapul. Mások szerint a podium mögött, és két oldalán volt a feljáró. Ez a hipotézis a Venus Genetrix-templommal való hasonlóságon nyugszik, aminek bizonyítékai egyáltalán nem meggyőző erejűek.
Ha elfogadjuk, hogy mindkét oldalon egy rámpa vezetett fel a podiumra, feltehetjük, hogy ezek az épület északi fala mentén, mint porticus folytatódtak egészen a Regiáig, azt végigköveti az egész északi oldalon, a Fornix Fabianusig. A déli oldalon, ez a porticus az Arcus Augusti mellett haladt, megkerülte az Aedes Divi Iuliit. Ezt a porticust azonosították a Porticus luliával. A rámpa a templom háta mögött csatlakozott a Palatinusra vezető, cryptoporticusnak nevezett fedett átjáróhoz.

A templom előtt álló platform közepénél kör alakú exedra állt, amiben megtalálták egy kis kör alakú építmény nyomait, ami valószínűsíthetően a Dolabella által eltávolított oltárnak állított emléket. Ezt fallal vették körül, amit Coarelli asylumként magyarázott. Ez az oltár szintén megjelenik Augustus Kr. e. 37-34 között veretett érméin. Ezt a középső exedrát aztán később eltávolították, feltöltötték, és kialakították a podium egységes homlokzatát.
Az esemény pontos dátuma szintén nehezen határozható meg. Augustus korától, Kr. e. 14-től a Kr. u. IV. századon keresztül, egészen I. Constantinus vagy I. Theodosius koráig találunk rá magyarázatot.

A Kr. e. 14-es eltávolítással, ha tudjuk, hogy a hely asylumként szolgált, nem érthetünk egyet. Sokkal hihetőbb a késői korszak, leginkább I. Theodosius kora, amikor mint a pogány kultuszhoz tartozó oltárt, eltávolították. Feltéve persze, hogy ténylegesen egy Caesarhoz köthető oltár állt ott, mert olyan értelmezés is akad, ami ezt a Puteal Libonis-szal, illetve a Tribunal Aureliummal azonosítja.
Az állami eskü, és a templum közelsége elképzelhető lenne, ha tudnánk arról, hogy ez ehhez hasonló helyen kellett, hogy történjen. Hülsen az egész kerek struktúrát elkülöníti az Aedes Divi Iuliitól, miután túl fiatalnak tartotta, hogy az augustusi korhoz tartozzon.

Az aedes előtt podium állt, az ún. Rostra Iulia, amelyet az actiumi csata emlékére, a Kleopátrától elvett hajók orrdíszével ékesítettek. Még nem teljesen bizonyos, hogy ez külön építmény volt-e, vagy magának az épületnek magas platformja szolgált rostraként.

A templom helyzete érdekes, ugyanis a Forum keleti része eddig nyitott volt, épület nem zárta el, szabadon átjárható- és átlátható volt a Vesta-szentélykörzet és a Regia felé. Most ez a szokatlanul széles építmény, szinte egymagában lezárta a tér ezen oldalát, egyszersmind elválasztotta a korábbi kultuszközpont a Forum terétől.
A templom helyének kijelölése részben adódhat abból, hogy a megölt pontifex maximus végtisztességének annak hivatali helyiségéhez kell kapcsolódnia, de már tükrözheti az új augustusi koncepciót, ami a Forumot, mint a gens Iulia egységes és zárt kultuszközpontját kívánta létrehozni. A területen 1950-54 között végzett intenzív ásatások feltárták az alapozást,66s de az eredeti templomból csak a podium és az elő-homlokzat egy része maradt fenn.

A pénzveretek bizonyságai szerint a templomot Hadrianus helyreállította, hatoszlopos pycnostylos vagy prostylos stílusban, de a hadrianusi érmek alapján még a peripterost is feltételezik. Korinthoszi oszloprendűnek tűnik, de a mára fennmaradt töredékek, a podium és a homlokzat néhány dísze, nem ehhez a felújított templomhoz, hanem az eredeti épülethez tartoznak.
Ebben a templomban helyezte el Augustus a hadizsákmányként szerzett kincseket. Az id. Plinius elbeszélése szerint a templom falát freskók díszítették, amelyek Castort, Polluxot és Victoriát ábrázolták, valamint itt is volt egy másolata a leghíresebb görög festőnek, Apellésnek, Venus születéséről (Aphrodité Anadyomené, a „Habokból születő Aphrodité") festett képéről.
A freskókat a nedvesség tönkretette, csak irodalmi utalásból tudunk róluk. A frízen női fejek, Gorgó-fők és szárnyas alakok ismétlődő sora futott. A tympanonon az Üstökös (Sidus Iulium) volt látható. A koronázó-párkány díszei között a római templomépítészetben először jelent meg a fogdíszes párkány, alsó oldalán pedig széles, négyszögletes paneleken virágok, rozetták, pajzsok, babérkoszorúk és fenyőtobozok voltak. A fennmaradt töredékek közül néhány látható a Forum múzeumában, közöttük néhány növényi motívum, és Victoria.

A templom, valószínűleg Caesar személye miatt, egészen a késő antikvitásig szinte érintetlen maradt. A késői utókor azonban már nem bánt kesztyűs kézzel vele. A pápai kezelés alatt kőbányaként használt területen a falakat a XVI. században teljesen lebontották, a felépítményből néhány oszloplábazaton kívül alig maradt valami. A templom első komoly ásatásai 1898-1899-ben folytak.


Forrás:
Részletek T. Horváth Ágnes: Róma ókori városközpontja. A Forum Romanum és közvetlen környezetének története. Szeged, 2011
ISBN: 978-963-9978-27-0
Oldalszám: 622 oldal
Kiadó: Históriaantik Könyvesház Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011