logo

IX Sextilis AD

Aedes Concordiae - Az Egyetértés istennőjének temploma

A Forum északnyugati sarkában áll a Clivus Capitolinuson Vespasianus és Titus temploma, Septimius Severus diadalkapuja és a Carcer között. Amikor megépítették, itt még csak a Capitolinus lejtője, illetve a Volcanal állt, ezek között épült meg.
A templomot körülvevő terület, az Area Concordiae, Kr. e. 183-181 között gyakran szerepelt a prodigiumokban. Építésére Kr. e. 367-ben tett fogadalmat M. Furius Camillus, a patriciusok és plebeiusok kibékítésének, együttműködésük vagy egyetértésük emlékére. Ekkor - a Lex Licinia értelmében - már a plebeiusok is betölthették a legmagasabb állami tisztséget, a consulatust. Megépítésére nincs adatunk. Arról viszont tudunk, hogy Kr. e. 304-ben Cn. Flavius egy kisméretű bronz szentélyt állított fel a Graecostasison,325 vagy az Area Volcani területén.

Nem tudjuk, volt-e összefüggés ezen építmény és a későbbi Aedes Concordiae között. Felállításának dátuma tehát kétséges, felavatása viszont nagy valószínűség szerint az istennő ünnepnapjára, július 22-re esett. Eredeti formájában a templom jóval kisebb volt. Ugyancsak építtetőjének tartják Lucius Manlius praetort, aki egyes vélemények szerint Kr. e. 218-ban állíttatta volna fel ezt a templomot.
Kr. e. 211-ben már minden kétséget kizáróan teljesen készen volt, hiszen arról tudósít Livius, hogy a tetején álló Victoria szoborba belecsapott a villám. Kr. e. 121-ben L. Opimius consul, miután vérbe fojtotta C. Gracchus mozgalmát, újjáépítette, vagy nagy pompával felújította. Kr. e. 121. július 22-én fel is szentelték.
Kr. u. 284-ben egy tűz után ismét helyreállították. Pronaosának felirata még az Itinerarium Einsiedlensében is szerepelt. Hagyományos római templom volt, peripteros sine postico. Az alapzatát a Capitolinus tufa kövezetébe vájva alakították ki, amihez lépcsők vezettek fel.

A legdíszesebb restaurálása és teljes átépítése Tiberius császár idején történt, Kr. e. 7-ben, amikor a Basilica Opimia építése miatt szinte teljesen lebontották és átalakították. Ez az épület aztán egy villámcsapás után keletkezett tűzben, Kr. u. 9-ben leégett, ekkor Tiberius germán hadjáratának hadizsákmányából teljesen újjáépíttette.
Tiberius és Drusus nevében 10. január 16-án avatták fel újra, mint Aedes Concordiae Augustaet. Formáján is változtattak, a cella bejárata a hosszanti oldalról nyílt, hosszú lépcső vezetett ide egy oszlopos porticuson át. A lépcső két oldalán Hercules és Mercurius szobra állt. Mindkettő a biztonságot és a jólétet szimbolizálta. Ez az ikonográfia teljesen egybehangzott az augustusi éra békepropagandájával.
A tympanon tetején három istennő szobra állt, Concordia (Egyetértés), akit Paxszal (Béke) azonosítottak, Salus (Egészség) vagy Securitas (Biztonság) és Fortuna (mint Jószerencse). Mellettük két katona, akik dárdát tartottak, Tiberius és a testvére, Drusus, akik a templomot germániai győzelmük tiszteletére ajánlották fel.

Ekkor egyfajta múzeumként is szolgált, a császár itt gyűjtötte össze a görög földről hozott képeket és szobrokat. Többek között Hestia szobra, amit Tiberius Parosról hozott, továbbá több Kr. e. IV-III. századi bronzszobor, Zeuxis, Nikias és Iheoros táblaképei.
Augustus a templomnak ajándékozott négy, fekete sardonixből faragott elefántot, Livia pedig azt a híresen hírhedt sardonix gyűrűt, amit a samosi Polykratés dobott a tengerbe, s amit egy hal gyomrából hamarosan viszontlátott.
Plinius leírása alapján az ezüst, arany és márványszobrok valóságos tárháza volt. A felsorolás fényesen példázza, miként rabolták ki a rómaiak a legyőzött Hellast. Ekkor még csak a rablott műkincsek felhalmozása folyik, de ezek alapján nemsokára megkezdődik majd a római képzőművészet rohamos fejlődése is. Íme a görög kincsek listája! Itt állt Apollo és Iuno szobra Batontól, Latona a gyermek Apollóval és Diana Euphranortól, Aesculapius és Hygeia Niceratustól, Mars és Mercurius Pistontól, Ceres, Iuppiter és Minerva Sthennistől. Ugyancsak itt helyezték el Zeuxis festményét Marsyasról, Nikiasét Liberről, Jbeodorusét Cassandráról. A templom letéti helyként is működött. Libo összeesküvése után a senatus rendeletére itt is fogadalmi ajándékokat helyeztek el.

A templom a római politikai élet kiemelt helyszíne volt. Egy időben ez adott helyet a rendkívüli ügyekben összehívott senatus üléseinek. Számos híres tanácskozás folyt itt, ezek közül biztosan tudjuk, hogy Cicero itt mondta el a Catilina elleni harmadik beszédét.
A későbbi századokban is használták ülésteremként, de nemcsak a senatus, a fratres Arvales testülete is ülésezett benne. Ugyancsak ebben az épületben folyt a Tiberius császár elleni összeesküvés fő szervezőjének, Seianusnak a pere.

A templomot a késő császárkorban is gondozták, és egészen a VII. századig állt. Ebből a korból ismerjük a templom architrávjának feliratát:

S.P.Q.R. AEDEM CONCORDIAE VETUSTATE CONLAPSAM IN MELIOREM FACIEM OPERE E CULTU SPLENDIDIORE RESTITUERUNT.

„a senatus és a római nép a régiségtől rogyott aedes Concordiaet szebbé tette és a kultusz régi fényét helyreállította"

A homlokzata I. Hadrianus (772-795) pápa alatt omlott össze. Ezután hosszú időn át nincs róla tudomásunk. A XV. században tovább pusztult, amikor V. Miklós (1447-1455) pápa tornyának építkezései során, az északnyugati oldalon átvágták a templom alapozását, és az Aedes Concordiae szerkezetében helyrehozhatatlan károkat okoztak. XI. Kelemen (1700-1721) pápa lépcsőt építtetett a Capitoliumról a Forumra, ekkor lerombolták az Aedes Concordiae északi részének maradványait.
1862-ben Canina megtalálta az Aerariumba vezető lépcsőt, de feltárása után azonnal be is temették. 1882-ben, amikor utat építettek a Forumon1 keresztül, lerombolták az Aedes Concordiae pronaosát. 1940-ben kiszélesítették a Forumon keresztülvezető utat, és az Aedes Concordiae maradványai szinte teljesen eltűntek. 1983-ban elbontották a Forumon átvezető modern utat, és G. Maetzke megkezdte az Aedes Concordiae maradványainak szisztematikus feltárását.

Mára nagyon kevés maradt belőle, csupán podiuma, azaz magasított emelvénye, és a cella küszöbe látható, mindkettő az eredeti helyén. Ezek rózsaszín-szürke chiosi márványból készültek. Ennek egy részére ráépült maga a „Tabularium". Eredeti formájában azonban pompás épület lehetett. Díszei közül az entablatúra egy részét ma a „Tabularium"-ban találhatjuk meg, egy korinthoszi oszlopfő pedig az Antiquarium Forensében látható. Nagysága elég szokatlan, 45 x 25 méter volt, az istenszobrot rejtő cella egy magas podiumon állt és lépcső vezetett hozzá.
A lépcső igen meredek volt, mint Cicero tréfálkozik vele, aki az Alpok megmászásához hasonlítja. A cella előtt vagy hétoszlopos előcsarnok, vagy mivel túlságosan nagy hely volt a lépcső és a cella között, egy porticus állt.

Első feltárása 1817-ben kezdődött meg. Az ekkor megtalált oszloplábazatokról joggal úgy nyilatkoztak a korabeli régészek, hogy „az ókori díszítőművészetnek a legtökéletesebb és legkülönlegesebb alkotása."


Forrás:
Részletek T. Horváth Ágnes: Róma ókori városközpontja. A Forum Romanum és közvetlen környezetének története. Szeged, 2011
ISBN: 978-963-9978-27-0
Oldalszám: 622 oldal
Kiadó: Históriaantik Könyvesház Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011