logo

XXVII Januarius AD

Arcus Augusti - Augustus diadalíve

Több Augustus által felállított diadalívről van tudomásunk. Ezek egyike Kr. e. 36-ban készült, a Sextus Pompeius felett aratott naulochosi győzelem emlékére. Kr. e. 29-ben ezt politikai okokból az actiumi csata emlékére emelt másikkal helyettesítette, vagy csak a feliratát módosította. Egy másikat s felállított Kr. e. 19-ben, amikor hazatért keleti útjáról.

A diadalív, illetve azonosítása és topográfiai helyzetének meghatározása sok problémát vet fel. zen diadalívek valamelyike állt a Divus Iulius-templom mellett. Valószínűleg ehhez tartoztak azok a töredékek, amelyek a diadalív belső falán lehettek, s a consulok és a diadalmenete tartott győztes hadvezérek listája tartalmazták. Ezt Fasti néven emlegetik a régészek, s maradványa) a Palazzo dei Conservatoriban annak kiállítva. Ezzel együtt nehéz eldönteni, hogy vajon az dn. „parthus", vagy az ún. „actiumi" diadalívnek találták meg az alapozását. Több kutatónak az a véleménye, hogy egyetlen ív volt, ami több győzelem emlékére is felajánlottak.
Az éremleletek alapján általában „parthus" diadalívnek nevezik. Ez ellen szól az, hogy a háromkapus ív mellett felfedeztek egy másik, talán szintén diadalkapuhoz tartozó alapozást, ami egy egykapus ívhez, vagy fornixhoz tartozott, és amit „actiumi" ívként azonosítanak. Így egyre általánosabb a nézet, hogy a denariusokon megjelent actiumi ívet, hogy helyet csináljanak a másik, nagyobb győzelmi emléknek, lebontották.
Ennek ellentmond Nedergaard, aki kétségbe vonja egy egykapujú ív létezését ebben a térségben. Ezt erősíti Gurval, aki szerint nincs meggyőző bizonyíték az actiumi ív létezésére, de az alapozásokhoz tartozó felépítményt nem határozta meg.

Az ív, lett légyen az bármelyik a kettő közül, valamikor a Castor- és Pollux-templom előtt vezető úton állt, a Vesta-templom mellett, közvetlenül az Aedes Divi Iulii mellett. Coarelli a megtalált alapokat figyelmen kívül hagyva amellett érvel, hogy a templom északi végénél állt, de Kleiner cáfolja ezt, mert itt nem állt rendelkezésre annyi hely, hogy egy háromkapus ívet megépíthessenek. Ezért az Aedes Divi Iulii déli oldalához kell helyeznünk. Helyzetét megerősítették az ásatások, és azt is, hogy háromkapus volt.
A háromkapus diadalív nem a triumphusok úrvonalán állt, hanem egy átjárót képezett a Forumról a Vesta-templomhoz és a Regiához. Wiseman szerintAugustus eredeti elképzelése az volt, hogy ezzel közvetlen összeköttetést teremt a Forum, a Vesta-templom, és az emellett a Palatinusra vezető rámpán keresztül, saját palatinusi rezidenciája között. Ezzel a diadalkapu egy funkcionális váltással már nem csupán a princeps katonai nagyságát lett volna hivatva hirdetni, hanem a gens lulia emlékhelyévé tett Forumról a Palatinusra vezető úton, a Domus Augustae díszkapujává vált volna.
Ez, ha így van, akkor azt is jelentené, hogy Augustus dinasztikus ideológiája sokkal nagyobb volumenű volt, mint amit eddig feltételezni mertünk róla. Soha, senki se vádolta megalomániával, vagy magamutogatással az egyenlők között az elsőt hangoztató Octavianust, hiszen módszerei olyan kifinomultak voltak, hogy szinte észre se lehet venni a tett mögött a szándékot. Itt ugyanis a Forum Romanumot saját palatinusi rezidenciájának vestibulumává formálta.
Csak egy diadalkapu, amit a senatus szavazott meg neki, egy felvezető rámpa kiépítése, és máris új nézőpontba kerül a Palatinus, és mindaz, amit Augustus ott létrehozott. Nem nyúlt erőszakosan egyetlen emlékhez sem, nem sértett hagyományos érdekeket, nem változtatott meg funkciókat, és mégis hatalmas koncepció valósult meg.

Ugyanez volt a terve Caligulának, de ő Castor- és Pollux-templom erőszakos átalakításával hatalmas ellenérzést váltott ki, vagy Neróé, aki nem a Forum nagy hagyományú terét, csak a forum adiectumot alakította át, de nem sikerült a nagy tervet keresztülvinni.

Mára igen kevés maradt belőle, de számtalan pénzérmén megjelent, így lehetséges a rekonstruálása. A Septimius Severus-ívhez hasonló három kapus diadalív volt, de csak a középső kapuja volt árkádos. A két oldalsó kapu teteje egyenes volt, és nyeregtetővel záródott, a kapunyílások felett tympanonnal. A középső boltívet domborművek díszítették, amelyeken, egyes megmaradt darabjai alapján, Victoria, a győzelem istennője jelent meg. Ennek egyik legszebb darabja ma Koppenhágában látható, de a diadalív többi de korációjának töredékei megtekinthetők az Antiquarium Forensében.
A pénzveretek szerint a középső boltív felett, a diadalív tetején egy quadriga állt, az oldalsó kapuk felett pedig szobrok magasodtak. Az éremképek alapján is gazdagon díszítették. A térségből előkerült töredékek alapján dór rendű volt, amit a szépen megmunkált fejezetekre és tojásléc, cseppdísz töredékekre alapoznak. A két oldalsó kapu falán volt a Fasti. Feltehetően a középső kapu feletti rész kissé magasabb volt. Ez a diadalkapu volt Róma első háromkapus diadalíve, ez szolgált a Septimius Severus-ív mintájául, míg a Severus-ív a Constantinus diadalkapu előképe lett.

A diadalívet 1540-1546 között megtalálták, de áldozatul esett III. Pál pápa márványbányász munkásainak, akik használható köveket kerestek a Szt. Péter bazilika építéséhez. Ugyanezen a helyen 1546-ban egy nagy feliratos követ találtak, amely Augustus korából, Kr. e. 29-ból származott, így a diadalív azonosítása bizonyossá vált. 1888-ban Otto Richter fedezte fel az alapjait, de ekkor pontos azonosítása nem történt meg.


Forrás:
Részletek T. Horváth Ágnes: Róma ókori városközpontja. A Forum Romanum és közvetlen környezetének története. Szeged, 2011
ISBN: 978-963-9978-27-0
Oldalszám: 622 oldal
Kiadó: Históriaantik Könyvesház Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2011