logo

XXVII Novembris AD

Botrány az Isis templomban Tiberius uralkodása alatt

Isis és Serapis templomában a Rómában meghonosodott egyiptomi istenek igen elterjedt tiszteletének hívei jöttek össze, ha azonban alkonyodott, megjelentek az elegáns félvilági nők. Az Isis-templom amúgy sem örvendett valami jó hírnévnek, úgyhogy a prostituáltak igazán nem árthattak neki.
Magának Isis papjainak, s templomszolgáinak a rómaiak mindenféle aljas bűnt tulajdonítottak, a legkevesebb, ha őket kerítéssel vádolták. Nem is egészen alaptalanul. Az Isis-szentélyekben a könnyű kalandokra vágyó nők mindig megtalálták számításukat, Isis kultusza szabadságot, egyenjogúságot biztosított női híveinek, és módot nyújtott mindennemű kicsapongásra.
A rómaiak a kezdeti időben idegenkedtek ettől a számukra furcsa istennőtől, megtűrték ugyan tiszteletét, de templomot csak a pomeriumon kívül építhettek számára, ezért építették a Mars-mezőn az Isis- és Serapis-templomot. Tiberius uralkodása alatt óriási botrány színhelye volt ez a szentély, amiről Iosephus Flavius tudósít bennünket:

„Élt Rómában egy előkelő származású, erényekkel ékes, gazdag és igen szépasszony, Paulina; bár éppen abban a korban volt, amikor az asszonyok különösen élvezetre vágyók, ő éppenséggel tiszta és erényes életet élt. Férje, Saturninus, minden tekintetben méltó párja volt.
Decius Mundus, tekintélyes lovag, szerelemre lobbant az asszony iránt, de hiábavaló volt minden igyekezete, hogy pazar ajándékokkal meghódítsa: végre szenvedélyében odáig ragadtatta magát, hogy kétszázezer drachmát ígért neki, ha egyetlenegy éjszakát vele tölt. De mikor az asszony ezt az ajánlatot is visszautasította, a férfi annyira elkeseredett szerelmében, hogy legokosabbnak tartotta, ha Paulina ridegsége miatt éhhalálra kárhoztatja magát, és nyomban hozzá is fogott szándéka megvalósításához. Volt egy atyjától örökölt felszabadított rabszolgalánya, Ide nevű, mindenféle cselszövések mestere. Ennek se-hogy sem tetszett a fiatalember halálos elhatározása, hiszen a vak is láthatta, hogy napról napra sorvadozik. Bement tehát hozzá, megvigasztalta és azzal a reménnyel kecsegtette, hogy ő majd kimesterkedi találkozását Paulinával.
Midőn Mundus örömmel figyelt szavaira, a leány kijelentette, hogy mindössze ötvenezer drachmára van szüksége, és hálójába keríti az asszonyt. Miután így felbiztatta a fiatalembert és megkapta a kívánt összeget, más módszert alkalmazott, mint Mundus, hiszen az asszony sokkal erényesebb volt, hogysem pénzzel meg lehetett volna szédíteni; tudta, hogy Paulina lelkes híve Isis tiszteletének, tehát ilyesmit eszelt ki: elment az Isis-papokhoz, biztosította őket jószándékáról, és bizonyságul húszezer drachmát mindjárt lefizetett, és ugyanennyit ígért nekik, ha a terv sikerül; ezután közölte velük a fiatalember szerelmét, megkérte őket, tegyenek meg minden tőlük telhetőt kívánsága teljesítésére.
A papokat elkábította az arany, mindent megígértek, és a legidősebb el is ment Paulinához; miután bebocsátották, engedélyt kért, hogy négyszemközt beszélhessen vele. Paulina tehát így fogadta, és ez elmondta, hogy őt Anubis isten küldte, aki szerelmes belé; az ő parancsára jött ide. Az asszony örömmel hallotta szavait, és hozzátartozói előtt eldicsekedett, mily nagy megtiszteltetésben részesítette őt Anubis. Férjének bejelentette, hogy Anubis isten meghívta lakomára és ágyába.
Férje beleegyezett, hiszen jól ismerte felesége szemérmességét. Paulina tehát elment a templomba, s midőn vacsora után elérkezett a lefekvés ideje, az egyik pap bezárta a kaput és a szentélyben eloltotta a lámpákat; Mundus, aki már előre elrejtőzött ott, bejött az asszonyhoz és egész éjjel élvezte ölelését, mert az asszony Anubis istennek hitte őt. Mundus mielőtt felébredtek volna azok a papok, akik semmit sem tudtak a tervéről, kiosont, Paulina pedig kora hajnalban visszatért férjéhez, elmondta neki Anubis isten megjelenését, és hozzátartozói előtt is eldicsekedett, mily nagy megtiszteltetésben volt része. Ezek részben hitetlenkedve hallották az elbeszélést, részben pedig kifejezték csodálkozásukat, hogy ily nemes és erényes asszony ilyesmire adja a fejét. Az eset után harmadnapra találkozott vele Mundus és így szólt hozzá:

„Paulina, kétszázezer drachmát megtakarítottál nekem, ami a tied lehetett volna, és te mégis kielégítetted gerjedelmemet. Egyáltalában nem bánt, hogy sértő szavakkal illetted azt, akit Mundusnak hívnak, inkább nagy gyönyörűség volt nekem, hogy Anubis neve alatt élvezhettem a gyönyörűséget.”

Ennyit mondott és távozott, az asszony pedig, mikor így tudomást szerzett aljasságáról, megszaggatta ruháját, elmondta a férjének, milyen szégyen esett rajta, és könyörögve kérte, hogy legyen segítségére. Férje az egész esetet bejelentette a császárnak. Tiberius gondos vizsgálatot indított, s végül a papokat és Idét is, aki a gyalázatos tervet kieszelte és az asszony szerencsétlenségének oka volt, keresztre feszíttette. Aztán leromboltatta a templomot, és Isis szobrát a Tiberisbe dobatta. Mundust száműzte, és ezt a büntetést elegendőnek is tartotta, hiszen a szerelem sodorta bűnbe. Ez a története annak a szörnyűségnek, amellyel az Isis-papok meggyalázták templomukat.”

Ilyen tragikusan végződött ez a szerelmi kaland, amelyen egy évezred múlva Boccaccio már kitűnően derült. Tiberius meghalt, az Isis-kultusz hívei ismét engedélyt kaptak, hogy a templomot a Mars-mezőn felépíttessék, s minden folytatódott, mint régen …



Forrás:
Ürögdi György: A régi Róma (Budapest 1963)
Lektorálta: Borzsák István és Hahn István