logo

V December AD

Caelius (Mons Caelius)

Egyike Róma hét dombjának.



A területet a dombot borító tölgyerdőkről eleinte Mons Querquetulanusnak nevezték, ami minden valószínűség szerint a serviusi városfal egyik kapujának, a Porta Querqetulanának az aitológiája. A domb nevét Varro Caelius Vibenna nevéből származtatja, aki Romulust támogatta a szabinokkal vívott küzdelem során. Szabálytalan alakban nyúlik el, a rómaiak két részre osztották, egy magasabb és nagyobb maiorra („nagyobb”), ami nagyjából a nyugati terület, és 54 méter magas, valamint egy alacsonyabb (49 m.) és kisebb minorra („kisebb”). Ennek megfelelően két magaslata van, a Caeliolusnak hívott keleti, ahol ma a Basilica dei Santi Quattro Coronati templom áll, a nyugatin (Sucusa) pedig ma a Basilica dei Santi Giovanni e Paolo található. A déli részén helyezkedett el az a völgy, ami az Esquilinustól választotta el. Itt folyt a későbbi Aqua Crabrának is vizet adó Marrana patak, és itt ívelt át délről keletre a Vallis Egeriae vagy Camenarum.

Valaha igen fontos utak keresztezték, a Via Appia (ma Viale delle Terme di Caracalla) és a Via Latina. Ez utóbbi mentén, a Caelius lábánál állt Róma egy másik kapuja, a Porta Capena, aminek környéke a legősibb kultuszok színtere volt.

Korán betelepült. Luceres törzs székhelye volt, az etruszkok lakták. Maga a domb a köztársaságkori Róma elegáns lakónegyede volt. Az itteni a lakóépületek különösen kertjeikről voltak híresek, amelyek a domb egész területét elfoglalták. Annius Verus házában itt született Marcus Aurelius, itt állt a Symmachusok háza, valamint a domus Vectiliana.

A középkorban az egyik arisztokrata-villában itt volt a pápák székhelye, a domus Lateranorum.

Középületei közül Diana és Hercules Victor és a megistenült Claudius császár temploma, a Macellum Magnum és a katonai épületek, a cohortes V Vigilum mellett a Castra Peregrina és a Castra Nova Equitum Singularium a kiemelendő.


****


A mai via San Gregorio és a viale della Terme di Caracalla között elterülő domb korán betelepült. Szabálytalan alakban nyúlik el, a rómaiak két részre osztották, egy magasabb és nagyobb maiorra (nagyobb), ami nagyjából a nyugati terület, és egy alacsonyabb és kisebb minorra (kisebb).
Ennek megfelelően két magaslata van, a Caeliolusnak hívott keleti, ahol ma a SS. Quattro Coronati templom áll, a nyugatin pedig ma a SS. Giovanni e Paolo található. A kettőt ma a via Claudia és a Piazza Celiomontana osztja ketté. A déli részén helyezkedett el az a völgy, ami az Esquilinustól választotta el. Itt folyt a tiszta vizű Marrana patak, és itt ívelt át délről keletre a Vallis Camenarum.

A mai via Celiomontana azt a nyomvonalat követi, ahol valaha négy fontos vízvezeték, az Appia, a Marcia, a Iulia és a Claudia találkozott. A területet először Mons Querquetulanus-nak nevezték a dombot borító tölgyerdőkről, ami minden valószínűség szerint a Porta Querqetulana elnevezésének az időbeni visszavetítése. Egyesek a nevét a Vulciból származó etruszk hadvezértől, Caeles Vibennától eredeztetik, aki Servius Tullius király barátja volt, s a liviusi hagyomány szerint ide települt. Igen nehéz kapcsolatot találni a Caelius domb és a későbbi tekintélyes plebeius nemzetség, a Caeliusok neve között, minden bizonnyal a névazonosság bizonyítékai belemagyarázások.

Valaha igen fontos utak keresztezték, a Via Appia (ma viale delle Terme di Caracalla) és a Via Latina. Ez utóbbi mentén a Caelius lábánál állt Róma egyik kapuja, a Porta Capena, aminek környéke a legősibb kultuszok színtere volt. Itt állt néhány olyan épület is, ami a Városba érkező császárok és tisztviselők kényelmét szolgálták.

Legnagyobb épületei közé tartozott a Megistenült Claudius (Isteni Claudius) temploma és a Macellum Magnum (ld. Róma piacai). Középületei közül ki kell emelni a mai S, Maria in Domnica alatt feltárt tűzoltólaktanyát is. Ugyancsak itt állt a Castra Peregrina, aminek legújabb ásatásai a S. Stefano Rotondo keleti oldalánál folynak. A Castra Equitum Singularium a mai via Tasso területén keleti irányban helyezkedtek el. Maga a domb a köztársasági Róma elegáns lakónegyede volt.
A Caracalla thermák alatti ásatások már jó néhány gazdagon díszített polgári villa maradványát a felszínre hozták. Ezek a lakóépületek különösen kertjeikről voltak híresek, amik a domb egész területét elfoglalták. Közigazgatási szempontból az augustusi felosztás nagyjából a földrajzi tagolást követi, ugyanis a keleti rész az I., a déli lejtők főként a II. és az V. régióba tartoztak.



T. Horvát Ágnes

Forrás:
https://roma-szenvedely.eu/latnivalok/a-caelius-domb-celio/