logo

V December AD

A hét domb - Septimontium

Ma is mindenki tudni véli: „Róma hét dombon épült”. Ez a tévhit Varro De Lingua Latinájából ered, aki minden teketória nélkül közli:

„ubi nunc est Roma Septimontium nominatum ab tot monitibus qutos postea urbs muris comprehendit”, azaz „amit ma Rómának nevezünk, egykor Septimontium volt, és ezeket a hegyeket később városfalakkal fogták közre”
(Ford. T. Horváth Ágnes)

A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A fenti sommás állítással szemben több ellenérvet is felhozhatunk.

Az első probléma, hogy a domb talán nem is nem domb. A hét közül négyet, a Palatinust, a Capitolinust, az Aventinust és a Caeliust monsnak, azaz hegynek nevezik, a többit collisnak, azaz dombnak. Ennek magyarázatát korábban abban látták, hogy többféle népesség települt meg itt, a hegyvidékiek szemében Róma magaslatai csak dombok, a síkságról idetelepültek szemében viszont hegyek lehettek. Ez a magyarázat azonban sántít, ugyanis épp a Palatinust olyan népesség kezdte lakni, akiknek a mons Albanusról idetelepülve, dombként kellett volna látniuk ezt a magaslatot.
A mons és a collis megkülönböztetés nagyon finom latin nyelvi különbség, sokkal finomabban határozza meg a magaslat méretét mint a magyar hegy és domb szavunk. A mons általános jelentése valóban hegy, de minden nagyobb felhalmozott tömegre is értelmezték. A collis pedig csak egy halom. Így a hegy és domb nem a bevándorlók megkülönböztetése, hanem azt jelentené, hogy nagyobb vagy kisebb dombról van-e szó.

A másik probléma, hogy Róma minden korai mítosza ellenére sem alapított város, és a későbbi Róma előzményei olyan aprócska házcsoportok voltak, amelyeket sokáig nem forrtak össze még faluvá sem, és nem fogtak össze egyetlen várossá.
A későbbi Róma dombjait fokozatosan foglalták el a különböző helyekről ide vándorló népcsoportok, míg a cicerói korra kialakult a város dombjainak mindenki által ismert, hagyományos felsorolása: Palatinus, Capitolinus, Aventinus, Caelius, Esquilinus, Viminalis, és Quirinalis. Ezek voltak tehát Róma dombjai?

És itt azonnal álljunk meg egy pillanatra! A fenti tények egyáltalán nem egyeznek meg azzal, amit Festus állít a Septimontiumról.

Festus, 348: „Septimontio ut ait Antistius Labeo hisce montibus feriae: Palatio cui sacrificium quod fit Palatuar dicitur; Veliae cui item sacrificium; Fagutali, Suburae, Cermalo, Oppio, Caelio monti, Cispio monti.”. Ennek a résznek a legjelentősebb pontja Festus forrásának, Antistius Labeónak a megjelölése, aki alapján kijelenti, hogy „Septimontium, ahogy Antistius Labeo ezeknek a domboknak az ünnepét nevezte”
(Ford. T. Horváth Á.)

A helynevek felsorolása pedig megegyezik egy másik helyével:
Festus 341: „Septimontium appellabant diem festum quod in septem locis faciebant sacrificium: Palatio, Velia, Fagutali, Subura, Cermalo, Caelio, Oppio et Cispio”, azaz „a Septimontium egy ünnepnap, amikor hét városrészben áldozatot mutattak be: a Palatiumon, a Velián, a Fagutalison, a Suburában, a Cermaluson, a Caeliuson, az Oppiuson és a Cispiuson.”
(ford. T. Horváth Á.)

Az „in septem locis” (hét helyen), ha jól tudunk számolni, nem hét, hanem nyolc. A locus, amit városrésznek fordítottam, alapértelmezésében különálló helyet jelöl, tehát Festus helynevei jelölhették a város alapját adó területeket. Ezek közül a Palatium és a Cermalus volt a későbbi Palatinus, a Velia a Palatinus és az Esquilinus közötti dombhát, amely talán az Esquilinus része, a Fagutalis és az Oppius a későbbi Oppius, a Subura nem egy domb, hanem egy domboldalra és völgyre kiterjedő városrész, a Caelius talán önálló, a Cispius pedig az Esquilinus egyik magaslata.
A Subura kilóg a dombok közül, ez a nyolcadik, a „kakukktojás”, amelynek problémája szintén megér egy külön fejezetet. Lehet, hogy maga a városrész, de lehet, hogy ez a toponímia a Succusa elírása, amely valahogy a Caeliushoz kötődik.

A Septimontium mibenléte kapcsán számtalan elmélet látott napvilágot, világos és kevéssé elfogadható érvelésű egyaránt. Valamennyi megegyezik azonban abban, hogy a Septimontium az hét domb, természetesen a Palatium és az Oppius önálló magaslatait felmérve határozták meg a területet, és ugyanakkor igyekeztek valamiképp magaslathoz kötni a Suburát. Eddig egyetlen olyan cikket sem olvastam, amely meg is számolta volna ezeket a hétnek tartott magaslatokat, amelyeknek a száma a felsorolás alapján, mint már említettem: nyolc. Festus felsorolásának topográfiai logikája szintén nem egységes.
A Palatium, Velia, Fagutal, Subura és a Cermalus topográfiailag egy teljes kör, ami az óramutató járásával ellentétes sorrendben, de egymást követően indul a Palatinusról, és tér ugyanoda vissza. Ez megtörik az Oppius, Caelius és Cispius sorrenden, a felsorolás itt az óramutató járásával megegyező, azaz az előbbivel ellentétes irányú.

Most vagy elfogadjuk, hogy a hét domb az nyolc, és domb, de akkor el kell fogadnunk, hogy a Cispius lejtő volt eredetileg a Subura, vagy feltesszük, hogy a hét domb az hét domb, plusz a Subura, ami Festus, illetve Antistius Labeo logikája alapján valahol a Fagutal és a Cermalus közötti képzeletbeli köríven helyezkedik el, ezen két magaslat közti völgyben.
Tehát a hét domb semmiképp sem hét. Egyrészt azért nem, mert az egyes dombok nem egy, hanem több dombhátból álló képződmények voltak, amelyek kezdetben különálló névvel bírtak és független életet éltek. Mindegyiken kialakult egy néhány kunyhós telep, és ezek kezdetben ugyanúgy önállóak voltak, mint a későbbiekben egyesült nagyobb telepek, falvak. Mint Festus közli, ezek közül a Palatinus, az Esquilinus, az Oppius és a Caelius mint domb, és a Subura játszott nagyobb szerepet a korai időkben.

A „Septimontium” egyik népi etimológiája a septem, hét és a mons hegy összetételéből származik. A hét ebben a kontextusban, azon túlmenően, hogy mágikus számnak számít, egy téves etimológiából ered. Az eredeti kifejezés a saepire, bekeríteni és a montes hegyek összetételének elhallása volt. Ez arra a szakrális cselekvésre utal, amikor a település határát (pomerium) kijelölték, majd bekerítették.
Festust olvasva láthatjuk, hogy a cicerói listából ismert Aventinus, Quirinalis és a Capitolinus hiányzik. Ez pedig azt jelenti, hogy a festusi Septimontium az alapítási monda szent városhatárának területét jelöli ki, azaz azok voltak a Római természetes városfejlődés kezdeti telepei, amelyek Festus Septimontiumán jöttek létre. Ezek szakrális közössége hozta létre az első városközösséget.
A többi a történeti városfejlődés része, a szabin szövetség által lakott Quirinalis, az etruszkok által szakrális központként kialakított Capitolinus és a római gensek szervezetén kívül álló plebeiusok Aventinusa csak később vált a város szent határán belüli részévé, de úgy, hogy Cicero már természetes városrészként kezelte őket.

A hét domb így tehát topográfiai fogalom, a Septimontium pedig egy társadalmi szervezet szakrális ünnepe volt, a kettő pedig csak laza szállal kapcsolódik egymáshoz.
A hét domb, amelyen Rómát alapították, tehát csak történeti fikció, de topográfiai értelemben valóban ezeken – is – áll Róma.



T. Horváth Ágnes