logo

XI Sextilis AD

Theatrum Pompeianae

Kr. e. 55 szeptemberében szentelték fel. Ez volt az első állandó kőszínház Rómában. A színházhoz egy quadriporticus csatlakozott, amely egy szoborkertet is tartalmazott. A színházat először Agrippa állíttatta helyre, talán Kr. e. 33-ban, amikor aedilis volt. Utána Augustus restauráltatta. Ennek pontos idejét nem tudjuk, Favro a Kr. e. 20-as évekre teszi. Richardson Kr. e. 32. mellett érvelt, de ezt kevés adat támasztja alá. Mindössze annyit tudunk, hogy Cassius Dio szerint (50.8) ebben az évben hatalmas vihar volt és Victoria szobra leesett a homlokzatról. De arról nem ír, hogy ezt azonnal követte volna Augustus helyreállítási munkája. A későbbiekben is számos esetben szorult javításra, olyannyira, hogy ezek erősen megnehezítik az eredeti megjelenésének rekonstruálását.
A nézőtér ívelt vonalát a környező utcák nyomvonala, és a caveára épült épületek pincéinek alépítményei adják. A Via di Grottapinta a belső körön, a Via del Biscione és a Piazza Pollarola a külső körén épült a valamikori nézőtérnek. Így a modern térképek segítséget nyújtanak a színház eredeti formájának rekonstruálásakor. A cavea keletre nézett a színpaddal (scaenae) szemben. Sear a korabeli színházi épületek alapján az augustusi korszakban egy egyenes vonalú scaenaet rekonstruált. A Forma Urbis Romae-töredéken látható négyszögletű exedra csak a Kr. u. 80-as tűz után épült.

A scaenae tetején (in summa cavea) állt Venus Victrix temploma egy sor kisebb szentéllyel együtt. Ez az elrendezés a hellenisztikus KisÁzsia hasonló építményeinek prototípusaként jelenik meg Pompeiusnál. Az épületet mint aedest és mint templumot egyaránt említik (Tertullianus De spect. 10; Gellius NA 10.1). A rekonstrukciók szerint egy nagy, apszisban végződő templom volt, amely oly jelentős mértékben kiszélesedett, hogy a későbbiekben képes volt a Palazzo Orsini-Pio tornyának alapjául szolgálni.
Azon, hogy a templom túlnyúlt-e a caveán, vagy nem, jelentős régészeti vita zajlik. Canina rekonstrukcióján (1848–1856) mindenesetre csak a homlokzatával érintkezik a caveával, és a nézőtér felett lebeg. Ennek alapján egész a földszintig egy térbővítményt rekonstruálnak, amelynek a templom alatti funkciója még kérdéses. Annyi biztosnak látszik, hogy az épületegyüttes sok tekintetben egyedülálló volt a maga a korában, és szokatlan építészeti megoldásokat tartalmazott.




T. Horváth Ágnes