logo

VII December AD

A szókincskutatás eredményei

Fontos forrása tárgyunknak a görög-latin szókincs. A görögöknek több mint hetven kifejezésük volt a coitusra és a különböző szeretkezési manipulációkra. F. K. Forberg (1770–1848) megállapítása szerint egyébként a görögök kilencven pozitúrát ismertek, amelyeket a különböző alkatok szerint kellett alkalmazni (az 5. századi Hészükhiosz ötvenkét ilyen temperamentumot említ).

A latin szexuális szókincs vizsgálata szintén érdekes következtetéseket eredményez. J. N. Adams 1982-ben adta ki először a latin szexuális szókinccsel kapcsolatos kutatásainak eredményeit. Adams összesen negyvenkilenc latin, kifejezetten a coitusra vonatkozó kifejezést és szót gyűjtött össze – ebből nyolc közvetlenül, huszonegy és húsz metaforikusan, illetve metonimikusan utalt az aktusra. A szavak, kifejezések némelyike csak nagyjából határozza meg a testhelyzetet, mint pl. a futuo, pedico, irrumo, criso.

Akadnak azonban kifejezetten a testhelyzetre utaló szavak és kifejezések is, pl. incurvo („rágörbülök”, Martialis 11.43.5., Apuleius: Az aranyszamár 9.7.), sedeo („ráülök”, Apuleius 2.17.), inclino („ráhajlok”, Iuvenalis 9.26., 3.316., Lucretius 2.243.), pronus és supinus („hasmánt-hanyatt fekve”, Catullus 28.9.), pedes tollere („a lábat felemelve”, Cicero ad Att. 2.1.5.), attractis pedibus („felhúzott lábbal”, Catullus 15.18.), capite demisso („hátrahajtott fejjel”, Catullus 88.8.), conquinisco („ráborulok”, Plautus Cist.657.) vagy coxim („guggolva”, „lekuporodva”, Men. 471., Apuleius: Az aranyszamár 3.1.).

Ezek mellett ismeretesek a különféle mozgásformákra utaló terminusok is. Adatait Adams a komédiákból, szónoki munkákból, szatírákból és epigrammákból merítette.



Magyar László András