logo

XXX Novembris AD

Sex és erotika Augustus császár korában

A római világban az erotika és a szexualitás az emberek magánszférájába, annak is a legintimebb részei közé tartozott, nem beszéltek róla nyilvánosan, ugyanis ellentétben állt a dignitasszal, vagyis a méltósággal. Ez lehet az oka, hogy kevés római értekezés született a szerelemről és a szexualitásról, sőt eleve a szexualitás mint fogalom sem létezett az ókori gondolkodásban, írja Géraldine Puccini-Delbey a La vie sexuelle à Rome című könyvében.
A híres római költő, Ovidius az Ars amatoria (A szerelem művészete) című művében tárja elénk az erotika és a szerelem rejtelmeit. A költő azt a nézetet vallja, hogy a szexualitás maradjon az emberek intim dolga, és nem helyes azt a nyilvánosság elé tárni. Ovidius még szeretője, Corinna számos félrelépését is örömmel elnézné, ha az nem hencegne és nem árulkodna ezekről mindenkinek.
A pudor, vagyis "szemérem" tehát jelen volt a római társadalomban, és alapvető fogalomnak számított az Augustus-kori elégikus költőknél is. Venust, a szerelem, szépség és termékenység istennőjét is úgy ábrázolták, hogy intim testrészeit kezével mindig félénken eltakarja. Ovidius tehát még fontosnak tartotta, hogy a titkos szerelmi légyottokra mindig zárt ajtók mögött vagy legalábbis félárnyékban kerüljön sor és az aktus közben a nemi szervek legyenek eltakarva. Viszont a költő idejében élő fiatalok már erre fittyet hányva, fényes nappal élvezték a szexuális örömöket.

Az erotikus és pornográf irodalom szerzői között Lukianosz, Apuleius, Catullus vagy Martialis mellett kiváló írók és filozófusok neveit is megtaláljuk. Ezek a szerzők "Venus testhelyzeteiről" (figurae Veneris) is értekeznek. A pornográf irodalom körébe nemcsak szépirodalmi művek, de kifejezetten prostituáltaknak készült tankönyvek is beletartoztak. Paszmosz (vagy Paxamosz) Tizenkettestan a buja testhelyzetekről címmel írt szeretkezési tankönyvet, amelyben a Dódekamékhanosz ("tizenkét fogásban jártas") melléknevű Küréné hetérára utal, aki azzal érdemelte ki e nevet, hogy a szeretkezés tizenkét alapformáját állította fel. A könyv címéből arra lehet következtetni, hogy a szeretkezés tizenkét alaphelyzetét tekintették elfogadottnak.

Az erotikus tankönyvek mellett mai értelemben vett pornográf irodalom is létezett akkoriban. Ami külön érdekesség, hogy olvasását az orvosok az impotencia gyógyszereként is ajánlották. Közismert volt egy Elephantisz nevezetű hetéra Figurae Veneris című, illusztrált, verses szeretkezési tankönyve, amelyben a hölgy kimerítően tárgyalta a közösülési testhelyzeteket. Erotikus témák az irodalmon kívül művészeti ábrázolások formájában is megjelentek.

A leghíresebb erotikus ábrázolások Pompeji városából származnak, ahol falfestmények, mozaikok és szobrok formájában tárulnak elénk a római világ szexuális praktikái és annak pikáns részletei. Erotikus motívumokkal, szeretkezésábrázolásokkal találkozunk különböző használati tárgyakon is (vázák, olajmécsesek, tükrök, tálak, ivóedények stb.), melyek az akkori ember hétköznapi életéhez tartoztak. Habár a mai ember sem panaszkodhat az erotikus, illetve pornográf irodalom hiányára, a szexualitás és erotika olyan természetes befogadására, amely a római, illetve a görög társadalat jellemezte, a jelenlegi társadalom nem lenne képes. A rómaiaknál a hagyományos testhelyzetek mellett ismertek voltak a bonyolultabb pozitúrák is. A pompeji erotikus falfestmények elénk tárják a coitus különféle módjait is.
Az ábrázolások alapján a leggyakoribb és így bizonyára legkedveltebb forma az volt, amikor a nő szemből a hanyatt fekvő vagy vánkosára hanyatt dőlő férfi fölé ereszkedik. Szintén kedvelt figura, amikor a férfi hátulról közelít partneréhez (more ferarum). Viszont nem találkozunk a manapság alaphelyzetnek tekintett misszionárius pózzal, amely valójában a kereszténység elterjedése után alakult ki, és a legszemérmesebb formának tekinthető. Ovidius a szeretkezés ezer módja (mille modi Veneris) közül csak nyolc pozitúrát említ, és úgy gondolja, hogy mindenkihez csak egy-egy illik.

A rómaiak számára a csoportos szex sem volt ismeretlen, habár legfőképp az újgazdag réteg és a keleti kultuszokkal foglalatoskodók űzték, nem pedig az átlag római polgárok. A császárkor specialitásai közé tartoztak még a szümplegmiák vagy sprintriák, vagyis a kettőnél több személy részvételével folytatott aktusok, illetve a catena (láncszex), a csoportos szex egyik speciális formája is.
Martialis újfajta szeretkezési módok feltalálásáról értesít, amelyeket egy bizonyos Sabellus versekbe is foglalt. A fellatio és a cunnilingus szintén gyakran előfordul a szövegekben és ábrázolásokon, igaz, az effajta tevékenységet Rómában szégyenletesnek tekintették.

romaikor_kep



A rómaiak olyan fogalmakat használnak az erotika terén, amelyeket manapság csak nehezen tudunk lefordítani. Például a stuprum szó özvegységben élővel vagy hajadonnal elkövetett paráznaságot jelölt; az adulterium törvényes házasságban élő személlyel történő házasságtörést; a cinaedus szót szemérmetlen, ledér, ferde hajlamú, kéjenc, hímringyó értelemben használták. Az irrumator azt a férfit jelölte, aki péniszét a másik szájába helyezi, míg a fellator az, aki a hímvesszőt szájjal ingerli.
A scortum eredetileg bőrdarabot jelölt, de az utcalány (prostituált) megnevezésére is használták. A prostibulum önmagát mutogató személy (strichelő nő). A prostitutio nyilvánosan kiálló, mutogató, önmagát kiárusító személy tevékenysége, amelytől finomságban különbözik a meretrix kifejezés, amely olyan személyt jelöl, aki mutogatás nélkül tesz szert jövedelemre szolgáltatásaival. A római elégiaköltő, Propertius meretrixnek nevezi Kleopátrát, akinek több férfival való viszonya abban az időben szégyenletesnek számított.

Martialis, az igencsak erkölcstelennek tartott római költő egyik pajzán versében Augustus császár sikamlós költeményét idézi. Ez a vers - mint ahogy az antik erotikus költészet általában - hemzseg az obszcén kifejezésektől, amelyek pontos fordítása ugyancsak problémákat okoz. Az olvasó felháborodásának elkerülése érdekében ugyanis gyakran előfordul, hogy például a futuo ige, "szeretkezik" vagy "közösül" formában jelenik meg a fordításban, holott a kontextus alapján a legpontosabb fordítás ennél durvább lenne. A következő vers is az obszcén kategóriába tartozik, és bár a fordító eljárásán lehetne vitatkozni, azon már kevésbé, hogy a rómaiak számára ezek az igék mit is jelentettek:

"Augustus pajkos versét olvasd, te irigy, ha
Morcoskodsz, ha netán egyszerű szóra találsz:
"Mert Antonius is megbaszta [futuit] az ő Glaphyráját,
engem büntet ezért Fulvia: baszni akar.
Egy ágyban vele én? Ha pedig majd Manius egyszer
Szintén megkíván, majd vele is? Sohasem!
- Bassz meg, vagy harc lesz! - szól. Vesszek bár, de faszomnak [mentula]
rosszat nem teszek én. Szóljon a trombitaszó."
Augustus, felmented az elmés könyveimet mind,
Mert te beszélsz igazán, egyszerüen latinul."
(Tordai Éva fordítása)

Míg Augustus egyes íróknak elnézte az ilyen jellegű műveket, addig másokat ugyanilyenekért megbüntetett. Magát a nagy Ovidiust például Kr. u. 8-ban élete végéig száműzte, mert állítólag nagyon feldühítette a költő egyik műve.

A házasság előtti szexuális életet a férfiak esetében a társadalom tolerálta, sőt egyenesen arra szólította fel a fiatal fiúkat, hogy szerezzenek szexuális tapasztalatokat a házasság előtt, ám a lányok esetében a szüzesség megőrzését hangsúlyozták, és a házasság előtti szex az ő esetükben komoly kihágásnak számított. Hasonlóképpen a nős férfiak esetében a házasságon kívüli szex elfogadottnak számított, míg a férjes nőknek ugyanezért elítélés és megvetést járt.
A férfi szexuális viszonyt folytathatott a rabszolgáival, prostituáltakkal és alacsonyabb társadalmi körökből származó hajadon nőkkel, s velük akár hosszabb kapcsolatokat is fenntarthatott. Tiltott volt viszont a férfi társadalmi körébe tartozó házas nőkkel, illetve hajadonokkal folytatott viszony - az ilyesfajta félrelépéseket nagyon elítélte a római társadalom.

Augustus idejében a házasság intézménye válságba jutott, az előkelő családokból származó férfiak és nők egyaránt nyíltan vállalták házasságon kívüli kapcsolataikat. A "görög szerelem", amit mai szóval homoszexuális kapcsolatnak nevezünk, a férfiak és nők körében egyaránt nagyon elterjedtté vált. Sok felsőbb társadalmi osztályhoz tartozó család nem akart gyereket vállalni, ezért gyakori lett a fogamzásgátlás és az abortusz is. Külön ki kell emelni a gyermekkitételeket is, amelyek száma ugyancsak megnövekedett.
A kor erkölcsi romlását Augustus törvényekkel próbálta megállítani. Kr. e. 18-ban elfogadott törvényei tiltották, hogy a szenátorok, illetve leszármazottaik házasságot kössenek felszabadítottakkal vagy színésznőkkel, és a szabad születésű férfiak sem vehettek feleségül felszabadított nőt, illetve prostituáltat. Augustus fellépett a mai szóval szingli életmódot folytatók és a gyermektelen házaspárok ellen is, s elrendelte, hogy csak közvetlen hozzátartozóiktól fogadhatnak el örökséget vagy hagyatékot.

A házasságtörés megfékezése is fontos célja volt Augustusnak. A római világban, hasonlóképpen a mai modern Európához, nem büntették a házasságtörést. Augustus volt az első, aki törvényeket hozott a házasságtörők ellen. Ezek szerint a szabad születésű római nő csak házasságában élhetett nemi életet.
A fent említett adulterium és stuprum tehát közbűnténynek számított, mindkét résztvevőt vagyonvesztéssel, száműzetéssel, súlyos esetben halállal büntette Augustus. A törvényeket természetesen nem fogadták lelkesen a felsőbb körökbe tartozó személyek, tiltakoztak ellenük, sőt maguk az írók is felszólaltak (például Propertius tiltakozását nyilvánította ki egyik versében). Suetonius azonban megjegyzi, hogy erkölcsi értelemben maga Augustus sem élt mintaszerű életet.



Radi Anita