logo

I December AD

Pornografizált társadalom

A társadalom pornografizálásában tehát fontos szerepet játszottak bizonyos intézmények: mindenekelőtt a színházak, stadionok és tornacsarnokok; de nem hagyhatjuk említés nélkül a mezítelen emberi test képi ábrázolását sem, amely szintén görög szokás volt. „A bűn kezdetét jelentette a test lemeztelenítése a polgárok között” – írta a római költészet atyjának is tekintett Ennius (Kr. e. 239–169 k.).
A közel száz évvel utána élt nagy római polihisztor, Varro tartotta fenn azt a hagyományt, hogy a rómaiak – az etruszk királyok koráig – nem ábrázolták isteneiket emberi alakban, sőt sehogyan sem. A kép nélküli (anikonikus) kultusz annak a jele, hogy ebben a korai időben a rómaiak még nem azonosították isteneiket az antropomorf görög képzetekkel. Szent Ágoston, akinek közléséből Varro szövegét ismerjük, a zsidó vallásra hivatkozva értékelte nagyra ezt az ősi római szokást.
„A régi rómaiak több mint száz és hetven évig képmás nélkül imádták az isteneket, ami ha napjainkig megmaradt volna, az isteneket jámborabban tisztelnék. Eme véleményéhez tanúul hívja egyebek között a zsidó népet is; és nem habozik azt a helyet úgy lezárni, hogy kijelenti: akik először állították az emberek elé az istenek képmásait, azok saját államaikban egyrészt csökkentették az istenfélelmet, másrészt ösztönözték a tévelygést” (Az Isten államáról IV. 31).

A szobrokban is a Kr. e. 2. századtól jött divatba az istenek és a hősök (köztük komoly hadvezérek és politikusok) mezítelen ábrázolása, amit a művészettörténet „heroikus nuditásnak” nevez. E-mögött az a koncepció húzódik meg, hogy a tökéletes formájú férfitest az ábrázolt személy „emberfeletti” jellegét hangsúlyozza.
Elsőként a görög világba érkező római politikusokat tisztelték meg ilyen heroikus pózban tetszelgő szobrokkal, amelyekhez magasztaló feliratokat is szövegeztek: Iulius Caesar szobra alá például egyszerűen csak a „félisten” (hémitheosz) szót biggyesztették oda – ami ellen sem ő, sem mások nem tiltakoztak. Augustus alatt mintha kissé visszaszorult volna az istenek és emberek mezítelen ábrázolásának szokása, és ez nyilván összefügg a császár erkölcsmegújítást célzó programjával.

A későbbi császárok azonban már nem voltak olyan finnyásak, és rendszeresen „heroikus nuditásban” pózoltak szobraikon A mezítelenség és a szexuális aktus ábrázolása teljesen bevett szokás volt az antik Rómában. A leghétköznapibb célokra szolgáló üvegpoharakon, agyagedényeken, mécseseken, lámpatartókon stb. is igen gyakran találunk pornográf jeleneteket.
A Vezúv alá temetett városok: Pompeii, Herculaneum és Stabiae házaiban olyan elképesztően szabados ábrázolásokat találtak (freskókon, használati eszközökön, feliratokon), hogy amikor 1819-ben I. Ferenc nápolyi király feleségével együtt megtekintette az ottani nemzeti múzeumban rendezett Pompeii-kiállítást, annyira megbotránkozott az ott látottakon, hogy az ilyen témájú tárgyakat egy titkos kabinetbe záratta el, ahová csak „érett korú és tiszteletreméltó erkölcsű” személyek nyerhettek bebocsáttatást.
A titkos termet ezután hol bezárták, hol megnyitották; az utóbbira az 1960-as években (a „szexuális forradalom” idején) volt példa. (Az ezredfordón végleg nyitottá vált kiállítást kiskorúak csak felnőtt kísérővel vagy írásos engedéllyel látogathatják.) De a pornográf ábrázolások nemcsak az alsóbb néprétegek körében örvendtek népszerűségnek.

A túlságosan is szabad szájú versei miatt Augustus által száműzött népszerű római költő, Ovidius, például azzal mentegette magát a császár előtt, hogy saját szemével látta Augustus házában a ledér képeket, amelyek szobájának falát díszítették. Más forrásból tudjuk, hogy utódja, Tiberius, ugyancsak erotikus képekkel festette tele a hálószobáját.
A szobrok, falfestmények, feliratok mellett a színházakban előadott darabok is nyíltan jelenítették meg a mezítelenséget és a szexuális devianciákat. (A színházak is a már említett Dionüszosz kultikus helyeiként funkcionáltak.) Különösen népszerű volt a pantomimszínészet, amelynek jelentése: „mindent megmutató”. Ezek olyan táncos-zenés darabok voltak, amiket kevés és többnyire rögtönzött szöveggel kísértek, és előadói valóban „mindent megmutattak”, vagyis a darabok nem szűkölködtek pornográf jelenetekben és az altesti humor fordulataiban.
De Rómában nemcsak a populáris szórakozásokban, hanem még a hivatalos vallási ünnepekben is megjelentek pornografikus elemek. A Lupercalia ünnepen (február 13–15.) Róma vezető tisztségviselőinek serdülőkorú fiai anyaszült meztelenül futkoztak fel-alá a Városban, kezükben ágakkal, amivel a nőket ütötték, hogy azok „termékenyek legyenek”.

A népszerű Floralia ünnepen (április 28 –május 4.) a színházakban vetkőző-műsorokat rendeztek, amihez prostituáltakat vettek igénybe. Augustus ugyan megpróbálta megreformálni ezt az ünnepet, és visszaszorítani a szeméremsértő jellegét, de ez a kísérlete megbukott.

A rómaiak által igen kedvelt nyilvános fürdők is az erkölcsi romlás melegágyai voltak. Bár némelyik fürdőben a férfiak és nők elkülönülten fürödtek, másutt eltérő időpontokban engedték be a két nem képviselőit, az azonos neműek rendszerint ruhátlanul fürdőztek egymás társaságában.


Forrás: Grüll Tibor - Róma - Egy pornografizált társadalom