logo

XXVII Novembris AD

A spártai és a többi görög nők

Igen érdekes és az emberi társadalom fiziologikus fejlődésének megítéléséhez fontos adatot nyújtanak a spártai viszonyok. A szigorú, férfi-életet élő spártai nők, leányok és asszonyok nagyobb része annyira csak testének edzésére fordította minden gondját, minden érték, minden erkölcs annyira a harci készséghez volt hozzáfűzve, hogy náluk nagyon alárendelt szerepet játszott nemcsak a prostitució, de a nemi élet egyáltalán.
Nem fektettek súlyt a szüzességre, de a kéjelgésre sem. Testük harci játékok, futás, dárdadobásban erősödött meg és fáradt ki s a nemi ingerlékenység távolról sem volt náluk olyan fokú, mint csak Athénben is. Annyira ment a nemi élet megtagadása, hogy ha valamely férfit rajtakaptak, hogy feleségéhez közeledik: elszégyelte magát, mint nem harcoshoz illő gyöngeségen.

A fiatal lányok meztelen lábszárakkal és karokkal vettek részt a férfiak versenyében és a sport, a testedzés az egyéb érzékek rovására kötötték le idegeiket. Sokat mondó - hogy úgy mondjuk - kísérlete volt ez a spártai élet az emberiség fiziologikus fejlődési lehetőségének s róluk beszélvén, reá terelem a figyelmet: a mai cirkuszi művészekre. Az akrobatákra, equilibristákra és minden testi ügyességükkel és erejükkel dolgozó artistákra. Mindenek által ellenőrizhető tény, hogy ezek, nők vagy férfiak legyenek, sokkal egyszerűbb nemi életet élők, mint bárki más.

Az orvosi tudomány különben már régóta használja a testgyakorlatot a nemi élet túltengésének ellensúlyozására. De Spárta azért érdekel most bennünket jobban, mert ott hosszú időkön át tömegek fejlődtek eképpen. Nem kell ezért azonban azt gondolni, hogy Spártában a nemi élet elhajlásai ne lettek volna. Bordélyok nem voltak ugyan, de részben az idegenek, részben a testedzésre, harci játékokra kisebb tehetséggel birok, nem betegek, csak a fizikailag nem kiválók: átadták magukat a testi örömöknek.

Mintegy két részre vált a társadalom, minden tagja kitűnni igyekezett valahol: a lándzsadobás vagy az ölelkezés terén. Ők a szellemi funkciókat nem becsülték valami sokra, a nemi erkölcsöt sem ismerték, nem a szerelmi hűséget, ők csak a fegyverbarátságot, a bajtársi életet helyezték piedesztálra, dalosaik ezt énekelték meg. Az emberi hajlandóságoknak, az emberi érvényesülési akaratnak itt nyitottak utat.

Térjünk már most vissza Athénbe s Görögország többi városainak társas életébe, ahol a test kultuszát a nemi érzékek kielégítésére s az érzékek tovafejlődésével megint csak ez újabb kívánalmak kielégítésére űzték. Láttuk, hogy a legális prostitució három társadalmi réteget szervezett s itt csak röviden a család s a törvényes hitves kérdésével kell foglalkoznunk. A család Görögországban - mint egyébként az akkori századok minden nemzeténél is - tisztán fajfenntartás, ivadéknemzés céljából tartatott fenn.

Demosthenes egyik beszédében, amelyet Neära ellen tartott, így állította képét a görög társadalom nemi életének: „örömleányaink vannak élvezetünkre, rabszolgáink (nőket és rabszolgafiukat is értett alatta . . .) mindennapi használatra, de házastársaink, hogy törvényes gyermekeket nemzzenek és házunkra felügyeljenek.”
A feleség tehát a férfi által saját házának rendbenntartása és a hazának gyermeknevelés céljaira van fenntartva. Szellemi vagy akár testi belső életet is férj és feleség csak annyiban éltek együtt, amennyiben az a föntebbi két célhoz szükséges volt.

A feleség nemi életet csak a házasság első idejében élt, amíg két-három gyermeke született azután, ha tisztességes asszony, ha büntetlen, szabad polgárnő akart maradni: nemi életének vissza kellett fejlődnie. Férjét, ha egyszerűbb sorsban volt: a dicteriádák, ha tehetősebb polgár számba ment: nagyobbára az auletriádák s végül ha tekintélyes vagy gazdag volt: a hetarák elégítették ki.

A családi élethez hozzá kell még venni a rabszolganőket, akik a háztartás feje vagy felnőtt férfi tagja által a legtermészetesebb módon, a vonzódás minden más jele nélkül, egyszerű lavoirnak használtattak, ha véletlenül csinosak voltak s nem vétették meg a dicterionok számára.
Az állam azért védte a család tisztaságát, hogy a nő egészséges gyermeknemzésre legyen alkalmas és ha a gyermek megvolt: azok nevelésére fordítsa minden idejét és törekvését. És az állam csak a nőben, csak a feleség által őrizte a család tisztaságát, a férfi révén nem. A férfitársadalom széttörte volna a korlátokat, amelyek nemi életét egy helyre szorították volna.

A gazdasági erő révén, amelyet a férfiak képviseltek, ezek tényleg szabadok voltak, a nők pedig bizonyos magánjogi és politikai szabadságon kívül nemük révén teljes rabszolgaságban voltak. Majdnem azt mondhatnánk, hogy vagylagosan voltak rabszolgaságban. Vagy korlátlan nemi életet éltek, akkor magánjogi, gazdasági és politikai jogaik voltak elvéve. Ezek a különböző kéjnők. Vagy ezek a jogaik voltak meg bizonyos mértékig s akkor teljes nemi rabszolgaságban éltek, ezek voltak a polgárnők. Volt azután az akkori társadalomnak egy másik nagy osztálya - ez már kizárólag gazdasági erők folytán - a rabszolga-osztály, amely sem nemi, sem egyéb tekintetben nem volt szabad. De itt is: a nők egy fokkal nagyobb rabszolgák voltak: uruk nemileg is használhatta őket.

Bepillantva a régi társadalom életébe, ha átugorjuk mindazt az egyéb téren való fejlődést, amely a mai korhoz vezet bennünket, ugyan találunk-e valami különbséget a nő vagy a férfi nemi életében? Vájjon megszűnt-e az a nagy rabszolgaság, amely a nőket megkötötte s vajon a férfiak nemi élete közt van-e különbség az akkori és mostani társadalomban? És a család „tisztaságáét vajon hol őrzi most a társadalom, a nőben és a férfiban egyaránt, avagy csak a nőben?



Fenyves László