logo

XXII Novembris AD

Mit mutatnak a régészeti feltárások és leletek

A rómaiak leghosszabb ideig, az Alföldön élő kortársai a szarmaták voltak, akik nagy populációkban népesítették be a vidéket, bőven hagyva régészeti leleteket temetőikben és elpusztult telepeiken. A régész számára sokszor nem könnyű feladat egy megtalált tárgy beazonosítása, mivel a tárgyak többféle módon kerülhettek a barbárokhoz (kereskedelem, ajándék vagy zsákmány útján).
A római-szarmata közös történelmi múlt felvázolása sem könnyű, és sokszor csak közvetett adatok, feltételezések alapján lehetséges. Nem ismertek a római-szarmata csatahelyek (pedig Domitianustól Nagy Constantinusig számtalan ütközet zajlott szarmata földön, többségében római győzelemmel), bár a közelmúltban megszületett egy hiánypótló tanulmány a szarmata barbaricum központjainak lehetséges lokalizálásáról.

Így különös jelentősége van a földből előkerült azon leleteknek, amelyek majdnem kizárólag csak a római élethez kapcsolódtak, a szarmatákat vagy nem érdekelte, vagy pedig kereskedelemben nem juthattak hozzá (pld. római vallás kellékei, fegyverek). Talán még értékesebbek a római épületmaradványok, így a bélyeges téglák, amelyek viszonylag pontosan datálhatóak, s egyértelműen rövidebb-hosszabb római jelenlétet jeleznek a barbárok földjén.

Milyen régészeti eredményeket mutat az elmúlt közel 110 év a fentiekben felvázolt erődrendszer vonatkozásában?


Hatvan-Gombospuszta

Soproni Sándor a római limes és a Csörsz-árok mindmáig talán legnagyobb kutatója írja:”..Hatvan határához tartozó Gombospusztán próbaásatások során későrómai őrtorony maradványait sikerült felkutatni, majd 1968-ban módunkban állt a kerítésfallal övezett négyszögletes őrtornyot teljesen feltárni. Ugyanekkor a feltárt őrtorony szomszédságában egy másik római épület maradványai is előkerültek. Egy jelentős római katonai állomás képe kezd kibontakozni.”
Az előkerült, és a Nemzeti Múzeumba korábban beszállított bélyeges téglák alapján az építmény korát Valentinianus korára teszik. Azonban nem kizárt, hogy az erőd már korábban is létezett, és azt később az akkori politikai-hadászati igényeknek megfelelően átépítették.
Soproni Sándor érdekes megjegyzése az erőd feladatáról:” Figyelemre méltó az erőd fekvése: az É-D-i irányban folyó Zagyva partján, a legfontosabb átkelőhelyen épült. Rendeltetése egyrészt a Zagyva völgyének ellenőrzése, másrészt a Zagyván való átkelés biztosítása volt.”

A fentiekhez talán hozzátehetjük, és az erőd rendeltetésének tekinthetjük a folyón való vízi közlekedés biztosítását is.


Jászberény

Az erődrendszer következő eleme a mai Jászberény mellett lehetett, erre közvetett adatok utalnak. Vaday Andrea szerint: ”állt egy burgus Jászberény közelében, a Zagyva jobb partján, az átkelőhelynél”
A burgus rendeltetése ugyanaz lehetett, mint a Hatvan-Gombospusztaié: az átkelőhely védelme, valamint a folyón való közlekedés biztosítása.

1893. március 5-én Hild Viktor- meglehetősen regénybe illő módon-egy római sírkövet talál a Jászalsószentgyörgyhöz tartozó határban, aminek előkerülési helye a közeli Dalmadiak keresztje, majd 1899. szeptember 27-én Dr. Éber Lászlóval, a Nemzeti Múzeum segédőrével feltárnak egy római erőd maradványait közvetlenül a Zagyva mellett: ” itt a Kis-Árok mellett egy kisebbszerű római erőd létezését (állapították meg), melyben vízvezeték nyomait is megtaláltuk.”
Sajnos akkor a feltárást –a körülmények egyedisége miatt-nem tudták befejezni, azóta pedig nem történt újabb feltáró munka, azonban a 106 évvel ezelőtti kutatás mindenképpen állandó római jelenlétet igazol.

Egy újabb régészeti ásatás mérföldkő lehetne a Zagyva –völgyi erődrendszer korának igazolásához, vélhetően az Alföld –a közös római-szarmata múlt-akkori történelmének jobb megértéséhez. A római objektum kormeghatározása feloldhatná azt az időbeni asszinkronitást, amely jelenleg Hatvan-Gombospuszta és Jászberény között van.


Szolnok

Az erődrendszer –a kutatás jelenlegi fázisa szerint- utolsó állomása az a Zagyva torkolat a Tiszánál, amelynek magas partja a megtalált régészeti leletek szerint évezredek óta lakott, és már a rómaiak idején is kitűnő helyszín lehetett egy folyami átkelőhelyet biztosító burgusnak, esetleg vámállomásnak.

Vaday Andrea szerint: ”Közvetett adatok utalnak útállomásokra Szolnoknál” ami alatt a Szolnok-Vár területén előkerült apró bronz sas (sisakdísz?) és bronz stylus értendő /2.kép/, valamint piskóta alakú padlótéglák.
Az első két régészeti leletnél talán semmi sem bizonyíthatná jobban, hogy itt vámállomás is lehetett, amennyiben a helyszín bizonyos határterületet jelentett a rómaiak és a barbárok között, hiszen a sisakdísz a rendészeti, míg a stylus az adminisztrációs feladatok szimbóluma lehet. Természetesen stylust bármely írástudó használhatott, nemcsak vámhivatalnok.

Természetesen a római őrállomás és vámépület helyszíne a régi (1550 előtti) Zagyva meder mellett lehetett, aminek maradványait a későbbi ispánsági vár építésekor valószínűleg elpusztították, így ennek régészeti igazolása nehéz.

Az erődrendszer ezen eleme nemcsak a Zagyva felől érkező vízi forgalmat ellenőrizhette, hanem a víz melletti közlekedési utakat is. Az erőd feladatai közé tartozhatott a környéken élő szarmaták megfigyelése is, akik nagy populációkban népesítették be a területet.



Tokai János

Forrás
http://gladius.org.hu/publikaciok.htm
..