logo

XXI Novembris AD

Hajózható volt-e a Zagyva a rómaiak idején

A fentiekben említett lehetőség- mely szerint a rómaiak kereskedelmi szállítási célokra használták a Zagyvát és ily módon ”downstream” hajózva gyorsabban és könnyen elérték Moesia és Dacia tartományokat- igazolása, joggal vetheti fel egy Zagyva-völgyi erődrendszer létét is. De milyenek is lehettek közel kétezer évvel ezelőtt a Zagyva és a Tisza vízrajzi viszonyai, alkalmas lehetett-e a Zagyva folyami szállításra?

A Tisza középső szakaszának kialakulása kb. 20-25000 évvel ezelőtt történt a Balaton-bükki törésvonal és árok kapcsán. Ekkor húzódott a folyó pályája a Mátra és a Bükk irányába, és ekkor foglalták el folyóink mai helyzetüket.

Ezzel együtt a Jászsági-medence mozgásai is jelentős vízrajzi változásokat eredményeztek. A medence hosszú évszázadok óta tartó folyamatos süllyedése tapasztalható, így valószínű, hogy 1500-2000 évvel ezelőtt nagyobb szögben hajlott a Közép-Tiszavidék irányába, ezzel a Zagyva és más folyók vizének nagyobb áramlását, gyorsabb folyását eredményezve D-DK felé, ami a jelenleginél sokkal jobb feltételeket jelentett a vízi közlekedéshez, amit erődökkel biztosíthattak.

A Tisza völgyét már a rómaiak óta vízi világként, a folyók pályáját kísérő árterületekkel szokták jellemezni. Amianus Marcellinus írja: ” Kanyargós folyásával lassan nagy területeket ölel körül, ahol a talaj többnyire vizenyős” A vízzel, mint ”úttal” kapcsolatos jelenség, hogy a vizek szinte soha nem jelentettek határokat, nem elválasztottak, hanem inkább összekötöttek. Ezt a Tiszára és mellékfolyóira is így értelmezhetjük.

A környék vízrajzi helyzetét főleg a Tisza mindenkori vízjárása szabta meg: a Tiszába torkolló Zagyva medrében az árvizek visszaduzzadtak, és a különböző fokokon keresztül a területet nagyban elárasztották.
Másrészt a Zagyva és egyéb folyók régebben nagy területek vizeit szállították a Tiszába, ami a jelenleginél sokkal nagyobb vízhozamot jelentett, ezzel a folyókon – így a Zagyván is – ideális feltételeket nyújtva a csónakokkal és kisebb hajókkal történő közlekedéshez, szállításhoz. Ezen kívül a szolnoki rév (átkelőhely) birtoklása mindenkor hatalmi kérdés volt a kora történelmi időktől kezdve - a legrövidebb útvonal itt haladt Magyarország és Erdély (Pannonia és Dacia) között - amiről a rómaiak nem valószínű, hogy lemondtak volna barbaricumi jelenlétük során.

Arról a tényről, hogy nemcsak a Tisza volt a terület egyetlen vízi útja, hanem a kisebb folyókat és ereket is hajózták, néhány nevezetesebb esemény kapcsán is értesülünk. Így pld. Ottlyk György kuruc ezredes tudósít a Tinóka-érrel kapcsolatban az 1685. évi Püspöki melletti ütközetről ”..akik hajón janicsárok közeledni kezdtek, azokat baltákkal és csákányokkal visszaverettem, és vízbe hányattam.”

A fentiek alapján feltételezhetjük, hogy a Krisztus utáni II. században a rómaiak vízi közlekedésre, szállításra használták a Zagyva és Tisza folyókat, amennyiben ezt katonailag biztosítani tudták, ami viszont- a részben feltárt, de további kutatást igénylő- többfunkciós erődrendszerrel igazolható.
Az erődrendszer megépítésének idejét feltételezhetően az Antoninusok korára tehetjük - a történelmi események ismeretében ennek van legnagyobb valószínűsége – amennyiben a Hild Viktor által megkezdett Jászberény közeli római katonai objektum részletes feltárása ezt igazolja.

Ha a további kutatások megerősítik az antik erődrendszer létezését és datálását, akkor szélesebb körű következtetések vonhatók le a barbaricum történelmi viszonyait illetően.



Tokai János

Forrás
http://gladius.org.hu/publikaciok.htm
..