logo

XXII Novembris AD

Összefoglalás (Római kori őrtornyok Budapesten)

A feltételezett 25 római kori őrtorony közül 16-ról bizonyítható, hogy más épületekhez tartozó maradványról vagy régészeti bizonyítékkal nem alátámasztható feltevésről van szó. Nem ezek az első, nem létezőnek bizonyult római őrtornyok. Már korábban cáfolták a gellérthegyi, a várhegyi, az albertfalvai vagy akár a zebegényi római őrtornyok létezését. Nem lehetetlen, hogy a sok fejtörést okozó dunaharaszti ellenerőd is hamarosan erre a sorsra jut.

A vizsgált őrtornyok jelentős része Nagy L. kutatásainak eredménye. Elsősorban a toronyként értelmezhető - vastag falak, szabályos alaprajz - maradványokról gondolta, hogy római kori őrtornyok lehettek. Koncepciójának fő iránya, hogy a Dunát mint védelmi vonalat a római korban Aquincum környékén sűrűn, a folyó mindkét partján erődítették.
Ugyancsak része volt ennek a koncepciónak a kontinuitás, legalábbis az épületek tekintetében, azaz hogy a középkori épületek gyakran épültek korábbi római alapokra. Szintén figyelembe kell venni, hogy Budapest történetének megírásakor a kutatás fehér foltjait akkor is ki kellett tölteni.

Noha célzott régészeti kutatás az őrtornyok felkutatására eddig nem folyt, és a beépítettségből adódóan ennek a lehetőségnek nincs is tág tere, az eltelt majdnem hetven év kutatásai mégis szolgáltattak új információkat, amelyek más értelmezést is lehetővé tesznek. Mind a tornyok mint épülettípusok, mind maga a dunai védelmi vonal léteztek a középkorban is.
Hét, a szakirodalomban őrtoronyként leírt épület eredetileg középkori lehetett (Békásmegyer-Pusztatemplom, mindhárom a Margit-szigeten, Lukács fürdő, Lánchíd u. 15-17., Roosevelt tér). Az épületek kontinuitását még egyetlen régészeti feltárás sem bizonyította. A római falak kőanyagát inkább elhordták az új építkezésekhez. A középkornak saját építészete van, ennek megfelelő alaprajzi sajátságokkal, ami nem teszi lehetővé, hogy az öt-hét- száz évvel korábbi épületek formáját kövessék.

A bal parton feltételezett kilenc őrtoronyból csupán egyről vannak valós adataink. Ez nem meglepő, hiszen Budapest területétől eltekintve a bal parton ellen-erődöket, kikötőerődöket tart számon a hazai kutatás, őrtornyot azonban egyet sem. Így ha a Megyeri csárdánál valóban létezett római épület, ahogyan azt a leletek sugallják, az esetleg egy késő római kikötőerőd lehetett - egy ismeretlen korábbi előzménnyel (erődítés nélküli átkelőhely?).
Távolsága a Csörsz-ároktól majdnem megegyezik a dunakeszi kikötőerődével (4,1 km, illetve kb. 4,3 km), és egyrészt az első olyan ponton fekszik, ahol a Szentendrei-sziget déli vége után közvetlen átkelés nyílik a két part között, másrészt az első ponton, ahol feltehetően már nem a kvád, hanem a szarmata területekre irányuló szállítás lebonyolódhatott. A lelőhely beépített, és valószínűleg nagyrészt el is pusztult, így csak remélhetjük, hogy a jövő kutatása választ adhat a kérdésre.

A jövőben - a bal parti őrtornyok hiányában - pontosításra szorul az az általános nézet, miszerint a mai Budapest hídjainak helyén a római korban is átkelő volt.



Varga Gábor